A török EU-csatlakozás nyitott kérdései

A török csatlakozást ellenzők fenntartásai a gazdasági problémák mellett nagymértékben demográfiai, kulturális és politikai természetűek is. Törökország a maga 70 millió fő feletti, igen fiatal lakosságával alapvetően megváltoztathatná az EU demográfiai erőviszonyait, hiszen az előrejelzések szerint néhány évtizeden belül az unió legnépesebb – túlnyomó többségében muzulmán vallású – tagállamává válhatna. Emellett további olyan kérdések is folyamatosan nehezítik Brüsszel és Ankara közeledését, mint az Észak-ciprusi Török Köztársaság és a sziget déli, immár uniós tagállamnak számító görög részének viszonya, a sokmilliós kurd kisebbség törökországi helyzete vagy az örmények ellen az I. világháború alatt elkövetett népirtás megítélése.

Az öregedő és zsugorodó népességű nyugat-európai államoknak sokszor egymásnak ellentmondó szempontok alapján kell kialakítani álláspontjukat egy esetleges török csatlakozással kapcsolatban. Egyfelől külső munkaerő-utánpótlásra szorulnak, és a kelet-közép-európai tagok tartalékai nyilvánvalóan végesek. Másrészt azonban azoknak a tagországoknak, ahol már most többmilliós török kisebbség él, az is sok fejtörést okoz, vajon újabb tömegek letelepedése nem akasztaná meg véglegesen e csoportok amúgy sem túl erős társadalmi integrációját.

Török részről ugyanakkor nem osztják a tömeges kivándorlással kapcsolatos nyugati aggodalmakat egy esetleges csatlakozás után. Oguz Demir, az Ekonomistler isztambuli kutatóintézet munkatársa szerint az elvándorlás elsősorban Törökországnak okozna kárt, hiszen a nyugati államok valószínűleg a legképzettebbeket szipkáznák el, nem pedig a kétkezi munkára alkalmasakat, ahogyan az korábban történt.

Az EU-csatlakozástól egyébként pedig Törökországban sokan éppen a nyugati szempontból sarkalatos demokratikus értékek megerősödését várják. A belépés egyértelműen javítaná a Brüsszel által támasztott úgynevezett koppenhágai kritériumok, vagyis a demokrácia, a stabil piacgazdaság és az emberi jogok érvényesülését – mutatott rá lapunknak Ilter Turan politológus- professzor, az isztambuli Bilgi Egyetem volt rektora. Turan szerint a török társadalom jelentős része lehetőségként tekint a csatlakozásra, amelynek révén az ország egy olyan klub tagja lehet, ahol ellenőrzik a szabadságjogok – többek között a vallásszabadság – érvényesülését.

A kedélyeket mostanában borzoló, alkotmánymódosítást is maga után vonó, a nők egyetemi fejkendőviseletéről szóló vita ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a szekularizált állam hívei és a hagyományos iszlám értékeket követő többség közötti viszony nincs nyugvóponton az országban. Turan úgy véli, hogy a jelenleg is folyamatban lévő nagyarányú urbanizáció várhatóan a világiasodás irányába tereli a török társadalmat. E szerint a városi környezetbe való beilleszkedés az integrációt erősíti a polarizációval szemben.

Szintén súlyos kérdőjelként éktelenkedik Ankara és Brüsszel kapcsolatában a Törökország keleti részén élő, becslések szerint 10-15 millió főt számláló kurd népcsoport helyzetének rendezetlensége. A professzor szerint a kormányzat egyre nagyobb hajlandóságot mutat arra, hogy idővel külön etnikai kisebbségnek ismerje le a kurdokat – ez ma még sokak által vitatott minősítésnek számít. Ugyanakkor legjobb esetben sem várható több, mint valamiféle egyéni kulturális jogok elismerése – fogalmazott Turan.

A CDU frakcióvezető-helyettese, Wolfgang Bosbach ugyanakkor felszólította Ankarát, ne próbáljon egy másik ország belügyeibe avatkozni.

A CDU frakcióvezető-helyettese, Wolfgang Bosbach ugyanakkor felszólította Ankarát, ne próbáljon egy másik ország belügyeibe avatkozni.-->