Egyelőre nincs reform

Az önkormányzati reform gyakorlatilag megfeneklett, holott a települések, megyék egyre súlyosabb pénzügyi, gazdasági helyzetben vannak, és sújtja őket a jogi, politikai bizonytalanság is. Így többek között nem lehet tudni, mi lesz a feladat- és hatásköreikkel, a finanszírozásukkal s a megyékkel, régiókkal. A munka előkészületeivel megbízott bizottságok közül kettő – csaknem három hónap alatt – még meg sem alakult, egy másikban pedig olyan jelentős nézetkülönbségek vannak, amelyek miatt reménytelennek tűnik, hogy a közeljövőben kiérlelt javaslatot tegyen le a kormány asztalára.

A 2006 végén megalakult Kormány-önkormányzatok Egyeztető Fóruma (KÖEF) több mint fél éven át még érdemi munkát folytatott, ám már akkoriban sem tudta tartani a magának állított menetrendet. A tavaly nyári minisztercsere óta a testület ugyan tovább dolgozik, s olykor fontos kérdésekben is hallatja a szavát – például áfa-, oktatási és szociális ügyekben –, de a rendszer alapvető átalakításáról szóló munkában gyakorlatilag nem tudott előrelépni. Ez év elején a KÖEF arról döntött, hogy négy munkacsoportban folytatja a munkát.

A rövid távon megoldható, de nem a legfontosabb kérdésekkel – polgármesterek, alpolgármesterek jogállása, a gazdálkodás ellenőrzése, vagyonkezelői jog kiterjesztése, kistérségek erősítése – foglalkozó szakemberek már befejezték a munkát.

A strukturális elemekkel foglalkozó csoportban még folyik a munka, de lassan, például a finanszírozási, illetve az ellenőrzési ügyekhez még hozzá sem fogtak – értesült a Világgazdaság. További probléma, hogy nagyon jelentősek a véleménykülönbségek, s nem csupán az érdekszövetségek, illetve a kormány között, hanem gyakran a szövetségek sem mindig tudnak zöld ágra vergődni egymással, s mindezt színesíti a pártok szerinti megosztottság is.

Nem túl látványos terület, viszont rengeteg embert érint, hogy kötelezővé tegyék-e a kisebb települések társulását vagy ez maradjon szabadon választott kategória. Ehhez hasonló a kötelező körjegyzőség problematikája, illetve az, hogy milyen feladatokat telepítsenek a kistérségi központok jegyzőihez. S a slágertémának számító önkormányzati középszint meghatározásában – megye, régió vagy mindkettő? – pedig továbbra sincs szinte semmilyen előrehaladás. A kormány most azt az álláspontot képviseli, hogy maradjanak meg a megyei önkormányzatok, mert gyakorlatilag semmi esélyét nem látja annak, hogy a parlament módosítsa az Alkotmányt és a kétharmados törvényeket, hogy ennek eredményeként választott régiók lépjenek a helyükbe. Ugyanakkor a kormány a regionális fejlesztési tanácsok bázisán erősebb kormányhivatalokat hozna létre, amelyekhez munkaerő-piaci, közlekedési, környezetvédelmi, fejlesztési, turisztikai hatásköröket telepítene. Az önkormányzati érdekszövetségek azonban ezzel nem értenek egyet. Szerintük ugyanis mindez túl tagolttá, drágává és átláthatatlanná tenné a közigazgatási rendszert, s nem decentralizációt, hanem dekoncentrációt jelentene. Először is – vélekednek az önkormányzati szövetségek – modellezni kellene a már most regionális alapon működő hivatalokat (ilyen többek között az adóhatóság, a közigazgatási hivatal, a munkafelügyelőségek), hiszen számos probléma van velük. Leginkább az, hogy az „igazságosság jegyében” minden megyeszékhely kapott valamilyen szervezeti központot, ám gyakran az észszerűséget, a lakosság érdekeit figyelmen kívül hagyva döntöttek a helyszínről. Korábban az az elképzelés alakult ki, hogy az ellenzékiek megyepártiak, a kormánypártiak inkább régiókat szeretnének. De ez sincs így, inkább attól függ egy önkormányzati vezető álláspontja, hogy milyen települést képvisel. A megyeszékhelyek, megyei jogú városok polgármesterei, függetlenül attól, hogy szocialisták vagy fideszesek, inkább a régiók mellett teszik le a voksukat, hiszen ellenpólust, riválist látnak a megyékben. A kisebb városok, falvak vezetői – szintén a pártpolitikai hovatartozásuktól függetlenül –, illetve a megyei önkormányzatok irányítói pedig a megyék fennmaradását, sőt megerősítését támogatják. Ennek tükrében ma meglehetősen reménytelennek látszik, hogy a közeljövőben erről konszenzus alakul ki.

Ám a szintén nagyon jelentős témákat érintő feladat- és hatáskört felülvizsgáló, valamint a fővárosi bizottság még létre sem jött. Az előbbinek nagyon lényeges lenne a szerepe, mert a települések évek óta arra panaszkodnak, hogy úgy kapnak újabb és újabb feladatokat, hogy az állam nem biztosítja hozzá a forrásokat. A Budapesten működő rendszerről – itt 23 kerületi, illetve a Fővárosi Önkormányzat van – pedig mindenki tudja, hogy meg kellene változtatni, mert hatásköri átfedések, irányítási anomáliák alakultak ki, s gazdaságilag is értelmetlen a fenntartása.

Az önkormányzati tárcától – amikor a késlekedés okát firtattuk – azt a választ kaptuk, hogy a feladatkörökkel foglalkozó testület „tevékenységét megalapozó előkészületi munkák folynak”, az érintett minisztériumokat már megkeresték. A fővárosi bizottság pedig a közeljövőben kezdi meg a munkáját, miután egy hete megérkezett a delegáltak névsora a budapesti önkormányzattól. Mindezek ellenére úgy fogalmaz a szakminisztérium levele, hogy a „felek között eddig soha nem tapasztalt szakmai együttműködés indult el az önkormányzatok érdekében” – ami, ismerve a fejleményeket, erős eufemizmusnak tűnik.

Az önkormányzati érdekszövetségek szerint nagy baj, hogy elakadt a munka. Jól jelzi a helyzetet, hogy Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke – aki egyben a KÖEF társelnöke is – a Világgazdaságtól tudta meg, hogy a feladatkörök felülvizsgálatával megbízott munkacsoport még fel sem állt. Lapunknak azt mondta, legfeljebb részletkérdésekben értek el eredményt, érdemi ügyekben – szerkezetátalakítás, finanszírozás – alig, s amiben megállapodtak, arra sincs mindig garancia. Gémesi szerint mivel az önkormányzatok nem tudják fontos ügyekben az érdekeiket érvényesíteni, a KÖEF következő ülésén felveti, hogy kapjanak egyetértési, azaz vétójogot számos ügyben.

Strukturális elemek

Feladat- és hatáskör-felülvizsgáló

Fővárosi

Strukturális elemek

Feladat- és hatáskör-felülvizsgáló

Fővárosi A finanszírozás átalakításáról is egyeztetnek A közpénzügyi csomagról – amelynek része az önkormányzati finanszírozási reform is – folynak az egyeztetések az öt országgyűlési párt között – a pénzügyi tárcánál csak ennyit közöltek lapunk kérdésére. Bár a megbeszélések tavaly október óta zajlanak, egyelőre semmilyen eredmény nem született.

A jelenlegi szabályok a saját bevételek arányában határozzák meg az adósság maximális mértékét, a kiadásokat már nem veszik figyelembe. A kormány úgy szigorítana ezeken a jogszabályokon, hogy a települések működési célokra csak éven belüli hitelt vehessenek fel, a hosszú távú kötelezettségvállalások felső határa pedig a szabad forrás 80 százaléka legyen.

Meglepő, hogy számvevőszéki adatok szerint a települések messze nem használják ki a rendelkezésükre álló lehetséges forrásokat. Tény, hogy az iparűzési adó a legelterjedtebb helyi adó, ám a települések kétharmada nem a maximális 2 százalékos mértéket veti ki a vállalkozásokra, hanem annál kevesebbet. Építményadót a települések fele, telekadót pedig csupán negyede vet ki, és a kulcsok itt is jóval alacsonyabbak a törvényi felső limitnél.

A helyhatóságok helyzetén valamit javíthat, hogy az év elején megszűntek a helyi iparűzési adókedvezmények. Ez összesen néhány tízmilliárd forinttal növelheti a forrásokat. Ennél jóval komoly összeget képviselnek azonban a kötvények, melyet bankok, pénzintézetek vásárolnak meg, és a 3-5 éves türelmi idő után a településeknek sokszor még két évtizeden keresztül kell visszafizetni e forrásokat.

A kötvényekből elvileg olyan beruházásokat kellene finanszírozni, amelyek később nyereséget hoznak a települések számra, valójában azonban erre alig lehet számítani. Ilyen fejlesztések ugyanis nemigen akadnak, a pénzeket pedig sokszor felemésztik a napi működési kiadások. KR-->