Elkerülhetetlen lépések

Magyarország úgy tudná a legkisebb kockázattal elérni az egyensúly közeli költségvetést, ha a konszolidációt a GDP-arányos kiadások jelenlegi magas szintjének a csökkentésével hajtaná végre. Az európai tapasztalatok szerint a sikeres fiskális kiigazítások szinte minden esetben a gazdasági bővülés gyorsulásával jártak együtt, tehát nálunk is kulcskérdésnek látszik a gazdaság élénkítése, a hosszú távú növekedés alapjainak a megteremtése. A költségvetés kiadási oldala mindenképpen magas, s a belső szerkezete is eltér az uniós vagy a régiós átlagtól. Ez utóbbi eltérés várhatóan a konvergenciaprogram horizontján is fennmarad, kedvezőtlen környezetet biztosítva a növekedés meghatározó tényezőinek. Ez a kiindulási pont az Elemzés a konvergenciafolyamatról című kiadványnak.

Kiadási oldalon a produktív költségek, ezen belül is főként a humántőkébe történő beruházások segíthetik leginkább a növekedést. Ám Magyarországon a humántőke minőségének a szempontjából meghatározó egészségügyben a költségvetési ráfordítások – a nemzetközi összehasonlításban is alacsony szintről – a tervek szerint tovább csökkennek. Az oktatási kiadások súlya is mérséklődik GDP-arányosan; ez nem feltétlenül indokolt. A szociális kiadásoknál mind GDP-arányosan, mind a teljes költségeken belüli arányt tekintve magas a kiadási szint, és a konvergenciaprogram értelmében a következő években nem várható lényeges változás e tekintetben. A magyar szociális támogatások nemzetközi összehasonlításban viszonylag hatásosan lépnek fel a szegénység ellen, ám az elköltés nem minden támogatási forma esetében hatékony, gyenge a munkára ösztönző hatás, illetve a rászorultsági elv érvényesítése. A nyugdíjrendszerrel kapcsolatban nemcsak a kiadási, hanem a bevételi oldalon, illetve a munkaerő-piaci kapcsolódások esetében is jelentkeznek problémák. A nyugdíjkiadások nemzetközi összehasonlításban nem magasak, ám a járulékbevételek – főként az alacsony foglalkoztatottság miatt – nem fedezik a kiadásokat. Emellett a korhatár előtt nyugdíjba vonultak száma is magas. A nyugdíjkassza egyenlegét hosszabb távon a kedvezőtlen demográfiai folyamatok is befolyásolják. Erre megnyugtató megoldások még nem ismertek, ám fokozatosan szükséges lehet a rendszer induló nyugdíjasokkal szembeni nagyvonalúságának a mérséklése (ez részben megtörtént), az indexálás megváltoztatása s az effektív és a hivatalos korhatár további emelése.

A költségvetés bevételi oldalának GDP-arányos nagysága a hasonló fejlettségű európai országok szintjén áll, ám az adórendszer belső szerkezete nem optimális, s az adóalapok szűkek, kevés adófizető osztozik a terheken.

Az adóék kiemelkedő mértéke hozzájárul a munkaerőpiacon jelentkező problémákhoz (magas munkaerőköltség, alacsony foglalkoztatottság, a nagymértékű adóelkerülés). Ezek alapján az adórendszer problémái meghatározók a gazdaság versenyképessége és a növekedés szempontjából is. A jegybank adózással kapcsolatos javaslatai között szerepel a munkát terhelő adók (elsősorban a magas járulékterhek) csökkentése. Az így elkerülhetetlen bevételkiesést ellensúlyoznák azok az ugyancsak szükséges intézkedések, amelyek az adóbeszedés hatékonyságát növelik, az eddig rejtett jövedelmek utáni adóbeszedést javítják – hiszen a szerzők a GDP mintegy 3-4 százalékpontjára teszik az így elérhető pluszbevételt. Emellett a jelentés szükségesnek tartja az adórendszer egyszerűsítését és az adókedvezmények rendszerének a felülvizsgálatát is.

A fenntarthatatlan, rendkívül magas államháztartási deficitet produkáló évek után a magyar fiskális politika 2006 közepe óta elindult a fokozatos hiánycsökkentés pályáján. 2007-ben az államháztartás deficite a konvergenciaprogramban lefektetett értéknél lényegesen alacsonyabb lett, és 2008-ban is nagy a valószínűsége a kijelöltnél alacsonyabb hiány elérésének. Szigorú fiskális politika mellett 2009-ben is teljesíthető a hiánycél.

Az elmúlt 17 évben csak egyszer volt Magyarországon 3 százalék alatti a deficit, azaz a múltban tapasztaltnál jelentősebb lépésekre van szükség ennek tartós eléréséhez. A költségvetés szerkezetét egy ilyen mértékű kiigazítás elkerülhetetlenül érinti, és szükségszerűen együtt jár a fiskális politika súlypontjainak áthelyeződésével. E lépések nagyban befolyásolják a gazdaság más területeit, elsősorban a munkaerőpiacot, egyes termékpiacokat és a humántőkét s ezekkel összefüggésben a versenyképességet és a gazdasági növekedést.

II. Nemzetközi perspektívában

Nagyobb eséllyel kerülték el a túlzotthiány-eljárás alól való kikerülést a jelenlegi euróövezeti tagállamok közül azok, amelyek 3 százaléknál alacsonyabb hiánnyal léptek be, illetve a belépés után folytatták a fiskális konszolidációt.

Azok az országok, amelyek a belépést követően nem folytatták érdemben a kiigazítást, később szinte kivétel nélkül megsértették a kritériumot.

Tartós költségvetési egyensúly egyaránt elérhető alacsony (balti államok) és magas (skandináv országok) újraelosztás mellett. Ám az eurózóna országai közül csak azok tudtak tartósan egyensúly közeli költségvetést fenntartani, ahol a nyolcvanas-kilencvenes évekbeli történelmi csúcsokra emelkedő újraelosztási szint után jelentős kiadáscsökkenés ment végbe.

A fenntarthatatlan, rendkívül magas államháztartási deficitet produkáló évek után a magyar fiskális politika 2006 közepe óta elindult a fokozatos hiánycsökkentés pályáján. 2007-ben az államháztartás deficite a konvergenciaprogramban lefektetett értéknél lényegesen alacsonyabb lett, és 2008-ban is nagy a valószínűsége a kijelöltnél alacsonyabb hiány elérésének. Szigorú fiskális politika mellett 2009-ben is teljesíthető a hiánycél.

Az elmúlt 17 évben csak egyszer volt Magyarországon 3 százalék alatti a deficit, azaz a múltban tapasztaltnál jelentősebb lépésekre van szükség ennek tartós eléréséhez. A költségvetés szerkezetét egy ilyen mértékű kiigazítás elkerülhetetlenül érinti, és szükségszerűen együtt jár a fiskális politika súlypontjainak áthelyeződésével. E lépések nagyban befolyásolják a gazdaság más területeit, elsősorban a munkaerőpiacot, egyes termékpiacokat és a humántőkét s ezekkel összefüggésben a versenyképességet és a gazdasági növekedést.

II. Nemzetközi perspektívában

Nagyobb eséllyel kerülték el a túlzotthiány-eljárás alól való kikerülést a jelenlegi euróövezeti tagállamok közül azok, amelyek 3 százaléknál alacsonyabb hiánnyal léptek be, illetve a belépés után folytatták a fiskális konszolidációt.

Azok az országok, amelyek a belépést követően nem folytatták érdemben a kiigazítást, később szinte kivétel nélkül megsértették a kritériumot.

Tartós költségvetési egyensúly egyaránt elérhető alacsony (balti államok) és magas (skandináv országok) újraelosztás mellett. Ám az eurózóna országai közül csak azok tudtak tartósan egyensúly közeli költségvetést fenntartani, ahol a nyolcvanas-kilencvenes évekbeli történelmi csúcsokra emelkedő újraelosztási szint után jelentős kiadáscsökkenés ment végbe.-->