Felzárkózás: három évtized kell

- Mi a helyes értelmezése az innovációs folyamatnak?

- Az innováció, pontosabban a gazdasági innováció egy olyan megújulási folyamat, amely által egy jobb, hatékonyabb, eredményesebb vagy nyereségesebb termék, szolgáltatás jön létre. Az innovatív gondolkodás és cselekvés a társadalom hajtóereje, amely nélkül nincs esély az emberhez méltó életkörülmények megteremtésére. Az innováció révén olyan új termékek előállítására, szolgáltatások bevezetésére kerülhet sor, amelyek mindenkinek hasznosak: a gyártóknak, a forgalmazóknak és a felhasználóknak. Ez azonban nem egy „soros” folyamat, amikor valaki kutat, aztán fejleszt, majd előállít, gyárt, végül eladja a termékét, hanem egy állandó visszacsatolásos rendszerben működő rendszer, amelynek keretében egy innovatív gazdaságban a kutatás, illetve a tudomány eredményei folyamatosan épülnek be a teljesítményekbe. A 2007. évi Ipari Innovációs díj nyertese például egy a ’77 Elektronika Kft. által kifejlesztett és gyártott orvosi, laboratóriumi műszer, amely ma a világon az egyetlen, teljes látóteres automata üledékanalizátor. Ennek forgalmazása a tavalyi év első felében kezdődött meg az európai, a közel-keleti, illetve a távol-keleti országokba. Az elmúlt esztendő során 55 rendszer értékesítése nyomán mintegy 616 millió forint többletárbevétel és 330 millió forintos többleteredmény keletkezett a vállalkozásnál. Összességében ez egy igazi, valós innovációs teljesítmény.

- Hogyan mérik egy ország innovációs képességét? A mai európai átlaghoz való felzárkózásunkra 34 évet prognosztizáltak…

- Az EU-ban kidolgoztak egy öszszehasonlító komplex mutatót, az innovációsindex-számítást, amely 25 jellemző adatot vizsgál meg minden országnál, mint például diplomások száma, kutatás-fejlesztésre fordított összeg, szabadalmak száma stb. A mutatók változása alapján végzett előrejelzések szerint 34 évet jósolnak az európai átlaghoz való felzárkózásunkra. Ez a legpesszimistább prognózis a térségben, Csehország, illetve Szlovákia esetében csak tíz-tizenkét évet jeleznek.

- Milyen előzetes hiányosságainknak köszönhető ez az eredmény?

- Magyarország esetében nemcsak az innovációra fordított öszszeg alacsony, hanem kevés a szakember, így például az egyetemről kikerülő jól felkészült műszaki, természettudományos végzettségű diplomás. A probléma sajnos már a középiskolában kezdődik, ahol nem keltik fel a fiatalok érdeklődését ezen területek iránt, és a média sem segít a műszaki, illetve a tudományos tevékenység társadalmi elismertségének javításában.

- Nem lehet, hogy sok fiatal inkább azt „kutatja”, hogy miből tudja majd eltartani a családját?

- De, hiszen a műszaki vagy tudományos sikerek alacsony társadalmi és anyagi elismertsége sajnos nem teszi vonzóvá ezt a pályát. A mai fiatalok inkább a pénzvilág iránt érdeklődnek, és kevésbé szeretnének mérnökök, fizikusok vagy akár tanárok lenni, mert ezeket a szakmákat a társadalom nem értékeli kellően. Emiatt egyre alacsonyabban felkészült tanárok kerülnek a középiskolába, akik kevésbé képzett diákokat engednek majd ki az iskolapadból. A teljes hazai oktatási rendszer megújulására lenne szükség az általános iskoláktól az egyetemekig. Persze ez egy hosszú folyamat, de nem lehet elég korán elkezdeni.

- Szükség lenne a felsőoktatás és a vállalatok szorosabb együttműködésére?

- A jelenleginél mindenképpen szorosabb együttműködésre lenne szükség, hiszen ez is hozzájárulna ahhoz, hogy a műszaki-természettudományi oktatás értékesebbé váljon. Ha fejlődik a vállalatok és a felsőoktatás közötti együttműködés, a képzés színvonala is emelkedik, és ez a vállalatok részére kimutatható üzleti hasznot jelenthet.

- Elégséges az innovációnak nyújtott állami támogatás?

- Most – tizenhat év után – értük el az 1992-es szintet, a GDP egy százalékát. Akkor volt ilyen mértékű a ráfordítás az országban, azóta folyamatosan csökkent, és 2007-ben tornáztuk vissza magunkat erre a szintre. Mondhatjuk azt is, hogy a rendszerváltás nagy vesztese a kutatás-fejlesztés. A jelenlegi adat az 1,9 százalékos európai átlag fele, pedig a cél a három százalék, ugyanis a fejlettebb országok már e fölött vannak. Sajnos elmondható, hogy néhány déli országgal együtt mi is lefelé húzzuk az EU-átlagot. A valósághoz még az is hozzátartozik, hogy mivel a GDP-ben is lényeges különbségek mutatkoznak, a kutatás-fejlesztésre költött összeg reálértéke alig tizede a fejlett országokhoz viszonyítva.

- A kis- és közepes vállalatok számára milyen lehetőségek mutatkoznak a kutatás-fejlesztésben?

- Stabil gazdasági környezetben működjenek, mert ez az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy innovációs tevékenységbe is pénzt fektessenek. Az innováció kockázatos tevékenység, amelynek haszna csak több év múlva jelentkezik. Ha a vállalkozó nem látja a megtérülés lehetőségét, mert folyamatosan változnak az adók, kiszámíthatatlan a gazdasági környezet, akkor nem kockáztat, inkább olyan tevékenységet végez, amely biztosan megtérül. A vállalkozások többsége ma likviditási gondokkal küzd, „körbetartozás” jellemzi a gazdaságot, és ilyen körülmények között nem várható, hogy kutatás-fejlesztéssel foglalkozzanak, hiszen döntő részük a túlélésért harcol.