Nagyon fontos az időzítés
A Magyar Nemzeti Bank Elemzés a konvergenciafolyamatokról kiadványa elméleti és tapasztalati tényezők alapján fontosnak tartja megvizsgálni a kérdést: mikor célszerűbb végrehajtani a szükséges strukturális reformokat Magyarországon, az eurózónához való csatlakozás előtt vagy után. Miután pedig sem az euró bevezetése, sem a strukturális reformok kivitelezése nem pusztán közgazdasági kérdés, lényeges a reformokra ható politikai gazdaságtani ösztönzők esetleges változásának vizsgálata is – szögezi le a jelentés, amely külön fejezetet szentel ennek a kérdéskörnek.
A gazdaság komoly strukturális problémákkal küzd, ezek elsősorban a potenciális növekedés és a foglalkoztatottság szintjével állnak kapcsolatban és nem akadályozzák jelentősen az aszimmetrikus sokkokhoz való alkalmazkodást, így önmagukban nem indokolják az eurócsatlakozás halasztását – ez a jelentés végkövetkeztetése. A szerzők hozzáteszik: a gazdaság ágazati szerkezete és a munkapiaci bérmerevségek tekintetében Magyarország kedvezőbb helyzetben van az összehasonlításként vizsgált, úgynevezett „ClubMed” országoknál, így – ha ezek az adottságok az eurózónába való belépésig nem változnak – valutauniós tagként az aszimmetrikus sokkok bekövetkezésének valószínűsége alacsonyabb, a munkapiaci alkalmazkodás pedig hatékonyabb lehet, mint az ő esetükben. Utóbbit tovább segíthetik a teljes tényezőtermelékenység növekedését ösztönző strukturális reformok. Ám az alkalmazkodási képességet számottevően korlátozhatja, ha a költségvetési politika csak a valutauniós tagság elnyeréséhez szükséges fiskális kritérium teljesítését tűzi ki célul – figyelmeztet az elemzés. Az eurózónán belül a megfelelő fiskális mozgástér megteremtéséhez a stabilitási és növekedési egyezményben meghatározott középtávú célkitűzés elérése kell.
A politikai gazdaságtani ösztönzőkkel kapcsolatban a szerzők rámutatnak: a magyar gazdaság strukturális adottságait figyelembe véve az önálló monetáris politika feladása nem jelent a strukturális reformok ellen ható erős ösztönzőt. A valutaunión belül a fiskális politika marad az egyetlen hatékony „fájdalomcsillapító” gazdaságpolitikai eszköz, így a fiskális mozgástér a strukturális reformok elindításának kedvező környezet kialakításához is elengedhetetlenül fontos.
A tárgyalt strukturális reformok jóval szélesebb területeken átívelő problémákra irányulnak, mint amelyek a valutaunió szempontjából közvetlenül relevánsak – emlékeztet a jelentés, amelynek szerzői azonban megindokolják, miért foglalkoznak e kereteken belül a kérdéskörrel. Léteznek olyan területek, amelyek összefüggésbe hozhatók az optimális valutaövezeti kritériumoknak való megfeleléssel. Ez indokolja, hogy miért keresnek válaszokat két kérdésre: a magyar gazdaságban fennálló strukturális problémák befolyásolják-e az euró bevezetésének kívánatos időzítését, illetve, hogy az önálló monetáris politika feladása megváltoztatja-e a strukturális reformokkal kapcsolatos ösztönzőket. Elméleti síkon úgy látják: ha az ország érettsége a valutaunióban való részvételre egyes strukturális reformok véghezvitelétől függ, illetve ha az eurózóna-tagság jelentős ellenösztönzőt jelentene az ország hosszú távú növekedése szempontjából fontos szerkezeti változtatások megindítására, akkor célszerű ezeket a csatlakozás előtt megvalósítani. Különben az euró bevezetése és a strukturális reformok függetlenek egymástól.
A szerzők szerint a termék- és munkapiaci reformok mellett egy olyan fiskális szerkezeti átalakításra is szükségünk van, amely a kiigazítással elért alacsony hiányt tartóssá teheti. Ugyanis krónikusan magas az államháztartási deficit, s a jelentős költségvetési hatással járó strukturális reformok megindításának feltétele a fenntartható költségvetési pozíció mielőbbi elérése. Fontos, hogy ez utóbbi ne a strukturális problémák mélyülése mellett (így a torzító adók emelkedésével) valósuljon meg, hiszen ekkor a jelenbeli fiskális stabilitás a jövőbeli növekedési lehetőségek szűkülésének árán valósul meg, így annak fenntarthatósága megkérdőjelezhető – szögezik le a szerzők.
Ugyanakkor kérdés a strukturális reformok időzítése, nevezetesen, az eurócsatlakozás előtt vagy után kell ezeket végrehajtani. Az önálló monetáris politikáról való lemondással ugyanis elvész az országot aszimmetrikusan érintő sokkokhoz történő alkalmazkodás egyik potenciálisan fontos eszköze. Ha a gazdaságban vannak hatékony alternatív alkalmazkodási csatornák, akkor az önálló monetáris politika feladása nem jár számottevő jóléti veszteséggel, ellenkező esetben azonban a valutaunióba való belépés előtt célszerű az alkalmazkodást nehezítő strukturális problémákat megoldani.
