„A jelenlegi évszázad olaja az édesvíz lesz”

 A tisztánlátást nehezítik azok a viták, amelyekben az egyik oldal a magántőke által szervezett – a pazarlást fékező, „racionális” árképzés szerinti – elosztást és készletgazdálkodást követel, a másik pedig ingyenes vagy olcsó áron elérhető közjóvá, sőt emberi alapjoggá tenné a tiszta vizet.

Az aggasztó példák sokasodnak: mediterrán nagyvárosokba tartályhajókon szállítanak vizet, Ausztráliában tengervíz sótalanítókat kell telepíteni, Dél-Kaliforniában közel 20 millió embernek kell vízkorlátozással szembenéznie. Kína a Himalája – benne Tibet – vízkészleteit igyekszik megcsapolni, amelyek számára – egyelőre – utánpótlást biztosítanak az olvadó gleccserek.

Az éghajlat-változás – bármilyen irányba menjen – egyes régiókat esőben szegényebbé tesz, másokat – esetenként túlzottan – bőségesen részeltet belőle. A túlnépesedés – sok helyen a környezet szennyezésétől kísérve – a meglévő készleteket teszi használhatatlanná, főleg Ázsiában és Afrikában. A fejlett világban, helyenként a régi, lyukas csövek miatt szivárognak el óriási tételek.

A várható szűkösséget máris megérezte a magántőke: a Világgazdasági Fórum idei téli ülésén a Dow Chemical elnöke, Andrew Liveris „a jelen évszázad olajának” minősítette az édesvizet. Iránta erősen növekedett a Wall Street üzleti köreinek érdeklődése, természetesen a meglévő készletek és az elosztási kapacitások privatizálását követelve. A folyamat az Egyesült Államokban máris lendületet vett, ott a immár lakosság 33,5 százaléka kapja magántulajdonban lévő szolgáltatótól a vizet. Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára legutóbb idézett egy jelentést, amely 46 olyan országot sorol fel, ahol a vízért folytatott vetélkedés még 2025 előtt erőszakos konfliktusba torkollhat, közöttük van Kína, India és Ázsia több más térsége. Kína számára súlyosbítja a helyzetet, hogy a folyói, tavai és a föld alatti készletei súlyosan károsodtak a hosszú ideje folyó ipari szennyezés miatt.

Azon országok viszont, amelyek bőséges készletekkel rendelkeznek, egyre féltékenyebben vigyáznak azokra. A világ édesvíz-állományának mintegy 20 százalékát őrző Kanada például szeretné megtiltatni Mexikó és az USA számára, hogy az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Társulás (NAFTA) keretében hozzáférhessenek a készleteihez. A szűkösség miatt új fogalom jelent meg a gazdaság(osság)i számításokban: a virtuális víz. Ennek révén azt vizsgálják, hogy bizonyos termékek – akár élelmiszerek, akár iparcikkek – mennyi víz felhasználásával készültek, és az exportjuk milyen mértékben terhelte az előállítás helyén a vízmérleget.