Ez áll abban a nemzeti stratégiai jelentésben, amely a napokban került az Országos Érdekegyeztető Tanács elé. E négy tényező körüljárása után a készítők arra jutottak, hogy a jelenlegi feltételek mellett hosszú távon nem finanszírozható a magyar nyugdíjrendszer. Az első három tényező ugyanis csak lassan, komoly erőfeszítések árán alakítható. Az idősek aránya 2050-re annyira megemelkedik, hogy a jelenlegi négy helyett már két dolgozóra jut egy időskorú, és kevesebb járulékot fizető tart el több járandóságot igénybe vevőt. Hozzátehetjük: a foglalkoztatás alakulása szintén nem túl ígéretes az utóbbi évek tükrében. Marad tehát az ellátások színvonalának módosítása.
Főleg, hogy a jelek szerint ezen a területen vannak tartalékok, a nyugdíjak értéke ugyanis az átlagos keresethez képest az 1992-es 60-ról 2007-re – a 13. havi figyelembevételével – 70 százalék közelébe emelkedett. Igen ám, de hosszabb távon ezen a területen sem túl rózsásak a kilátások. Ugyanis az, hogy Magyarországon sok százezren vallanak be körüli vagy még annál is alacsonyabb jövedelmet, nemcsak az adóbevételekben érezteti hatását, hanem a majdani nyugdíjak alakulásában is.
Mivel még a járulékot egyáltalán fizetők harmada is csupán a legalacsonyabb jövedelem szerint teljesíti a befizetéseit, a társadalom ugyanekkora aránya csupán minimális vagy annál alig magasabb időskori járandóságot kap majd. A nyugdíjak értéke tehát kormányzati szigorítások nélkül is csökkenni fog, miközben a kiadások még így is túl magasra szöknek.
És akkor az ellátás nélkül maradó százezrekkel még nem számoltunk. Az utolsó órába léptünk, hogy kezeljük a problémát.
