A kongói hadsereg és a lázadó milíciák az ásványkincsekben gazdag területekért harcolnak. A Kongó területén található ásványokat a mobiltelefonok és más mikroelektronikai termékek gyártásához használják. "Tisztán kimutatható a bányászat és a fegyveres csapatok közötti kapcsolat. A lázadók profitálnak a bányászatból" – mondta el az AP-nek a Global Witness nevű civil jogvédő szervezet kongói megfigyelője.
A kongói konfliktus négy évvel ezelőtt kezdődött, amikor Laurent Nkunda kijelentette: a demokratikus átmenet kizárta a tuszi népcsoportot. Nkunda szerint a kongói kormány nem védte meg a ruandai mészárlás után az országba menekülő tuszikat. Augusztusban az etnikai alapú villongások újrakezdődtek, de az elemzők szerint a háttérben valójában az ásványok birtoklása áll.
A New yorki egyetem Afrika-programjának szakértője szerint Kelet-Kongót gyakorlatilag irányítja a kormány és a harcok nagy része a területek apránkénti megszerzéséről szól. Nyersanyagokban különösen gazdag terület a régió központját jelentő Goma, amelyet a hadsereg kivonulása nyomán több ezer menekült hagyott el, miután Nkunda átvette az irányítást.
Az Enough Project emberi jogi szervezet munkatársa szerint a lázadók irányítják a bányákat és juttatják el a közvetítőkhöz a kitermelt nyersanyagot. Az ásványok ezután hátizsákokban utaznak tovább és sokszor kisrepülőgépekkel hagyják el az országot.
A Kongóban található források értékét mutatja, hogy az állami kézben lévő bányászati társaság kínai vállalatokkal egy 9 milliárd dolláros üzlet keretében leszerződött arra, hogy utóbbiak 10.6 tonna rezet és 626 ezer tonna kobaltot bányásznak ki az afrikai ország területén.
