Egy hete a parlament elfogadta a Robin Hood-adót. Sokak számára még mindig nem egyértelmű, miről szól az új törvény.
Három cégcsoportra vonatkozik az új adónem, amely az összességében 20 százalékos nyereségadón felül plusz 8 százalékos terhet jelent. Az egyik kategóriába tartoznak az energia-kitermelők, tehát a földgáz-, szén-, és olajbányászok, a másikba az energia-importőrök és nagykereskedők, a harmadikba pedig az 50 megawattnál nagyobb teljesítményű erőművek sorolhatók. Az érintett nagy energetikai cégek 2007-08-ban jelentős extraprofitra tettek szert. Példának okáért a Mol korábban éves szinten rendszerint 80-120 milliárd forint körüli profitot produkált, ami idén megközelíti a 400 milliárdot. Az MSZP véleménye szerint ez az extraprofit azért keletkezett, mert az egekbe szöktek az energiaárak, ami a lakosság számára rettenetes terhet jelent. Így az az igazságos, ha a tehernövekedésből a cégek is kiveszik a részüket.
Az érintett cégek és energetikai szakértők szerint is átgyűrűzhet a többletteher az árakba. Reális ez a feltételezés?
Az új adónemmel érintett társaságoknak extraprofitjuk keletkezett, ami főként a monopólium-helyzetükből eredt. Nem értem, hogy az extra nyereséget elvonó extra mitől lenne költségemelő hatású. Bízom benne, hogy lesz egészséges verseny, amely elősegíti, hogy a szabad piacon kedvezőbb árak alakuljanak ki.
A Mol szerint a többletadó indokolatlan versenyhátrányba hozza a hazai cégeket régiós versenytársaikkal szemben, s rossz üzenet a befektetőknek.
Érthető, hogy az érintett vállalatok nem repesnek a boldogságtól, hogy a nyereségük egy részét elvonja az állam. Ellenben az energetikai cégek – a Mol kivételével – elfogadták a parlament döntését. A Mol szerintem arcpirító módon emelte fel a hangját, amikor rövidlátónak titulálta az Országgyűlés határozatát. A parlament döntését egy országban sem szokták ilyen hangnemben minősíteni. Én a korábbi álláspontomat tudom megerősíteni, amelynek az a lényege, hogy ha a Mol magát nemzeti olajvállalatnak hirdeti, akkor a megszorítások idején vegye ki a részét a nemzet terheiből. A társaság és köztem már a Mol-menedzsmentet bebetonozó törvény, az ún. lex Mol elfogadása óta feszültség érzékelhető. Mind piacgazdasági, mint demokratikus értelemben rendkívül veszélyes és rossz döntésnek tartottam a törvény elfogadását. Ezt az Európai Bizottság döntése is alátámasztotta, amelynek révén át kellett fazonírozni a jogszabályt. A Mol a kritikáimat úgy fordította le, hogy a konkurenciáját támogatom.
Igaz, hogy az OMV ügynökének is nevezték?
Informálisan, folyosói pletykákból ezt hallottam. Nekem nincs közöm sem a Molhoz, sem az OMV-hez. A Mol viszont az egyik tulajdonosát szidalmazza ezáltal. Miközben az OMV a Molnak tulajdonosa, nekem nem.
Vannak kiskapuk a törvényben?
Legálisan nem lehet kibújni a kötelezettség alól. Az adóhatóság ugyanis tüzetesen megvizsgálja majd az elszámolásokat. Nem lehet eltüntetni a nyereséget fejlesztésekre vagy osztalékfizetésre hivatkozva sem, mivel közgazdaságilag nézve csak az adófizetés után megmaradó pénzt lehet mindezekre fordítani.
Mi arra a garancia, hogy az extra adóbevételt valóban távhőtámogatásra fordítja a kormány?
A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéhez szükséges fejlesztésekre, s minimális mértékben támogatásra fordítjuk ezt a bevételt. A törvény minderre a garancia, amely rögzíti, hogy csak az említett célokra lehet felhasználni a pluszforrást.
