"TGM bibliai prófétaként átkozódik a való világ ellen"

Szegő Márta leszögezi: az adós soha nem volt olyan helyzetben, hogy diktálhatta volna a feltételeket. Mint mondja, Magyarország elmúlt másfél évtizedben kiárusította vagyontárgyait - a családi ezüstből pár kiskanalat lehet még piacra dobni. Már nemcsak az állam él külföldi kölcsönökből, de a vállalatok és a lakosság is. Amíg volt pénz a világban, volt kölcsön. Most nincs.

Ha egy család vagy egy vállalat ilyen adósságcsapdába kerül, nem gondol további költekezésre, hanem megáll, és nekilát átrendezni gazdálkodását. Mit is vetünk a hitelezőink szemére? Azokéra, akik az általuk képviselt országok állampolgárainak adóiból képeznek közös pénzügyi alapokat? – teszi fel a kérdést "Adós, gondolkozz!" című írásában.

Hogy azt "diktálják": hozzátok rendbe a gazdálkodásotokat, húzzátok vissza a lábatokat a takaró alá? Ne vessétek árendába a jövőt? Vagyis az elkövetkező évtizedek nemzeti termékéből külföldre kiáramló kamatjövedelmek és törlesztőrészletek ne szivattyúzzák ki a jövőbeli erőforrásokat a hazánkból?

Aki pénzt kölcsönöz - elvárja, hogy viszszakapja. Ez tán jogos elvárás. Sem a világnak, sem az Európai Uniónak nem érdeke, hogy lázas, instabil válsággóc maradjunk a térségben – szögezi le a közgazdász.

"Az általam is mélyen tisztelt TGM mint egy bibliai próféta átkozódik a való világ ellen. Egyszer már a kezébe adnám az államkasszát, ugyan gazdálkodjék a bevételekkel. Természetesen azokkal a bevételekkel, amelyek ténylegesen beszedhetőek.

Ossza el méltányosan a pénzért nyújtózkodó kezek között. Persze annyit, amennyi a kasszában van. Ne kérjen kölcsön - de fizesse az adósságok utáni kötelezettségeket. Egyúttal élénkítse a gazdaságot is, mint ahogyan azok az országok tehetik a készülő válság küszöbén, akiknek a kasszájából még erre is futja." – zárja cikkét a közgazdász.