Néhány napja még maga Gráf József agrárminiszter is úgy nyilatkozott: felesleges a szigorúan ellenőrzött magyar élelmiszerek minőségét külföldről behozott alapanyagokkal kockáztatni, mivel hazai forrásokból teljes mértékben fedezhető a magyar szükséglet.
Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének társadalmi elnöke szerint kétfajta magyarázat is létezik arra, miért is kellett nekünk az ír máj, amiről bebizonyosodott: sok más exportált ír termékhez hasonlóan az egészségügyi határértéket jócskán meghaladó mennyiségben tartalmaz rákkeltő dioxint. „Az egyik ok az eltérő étkezési kultúrában keresendő, vagyis, hogy minden országban a sertés más-más részeit részesítik előnyben – jelentette ki. – Nagy Britanniában például szinte kizárólag a szalonnát és a sovány húsokat nyerik ki az állatból, a többi része szinte melléktermék, aminek máshol kell piacot találni. Hazánk azért volt jó célpontja a fagyasztott ír sertésmájnak, mert a magyar ízléshez közel állnak a májas húskészítmények.”
A szakember szerint a behozatal másik oka a csökkenő hazai sertésállomány, ami miatt a feldolgozók olykor kénytelenek külföldről is beszerezni az alapanyagot. Jelenleg a Magyarországon előállított húsipari termékek 80 százaléka készül hazai tenyésztésű sertésből, a fennmaradó hányadot importtermékként dolgozzák bele a készítményekbe. Még nagyobb a külföldi alapanyagok aránya, ha a forgalomba hozott húsos termékeket nézzük.
Mivel az unió belső piaca semmilyen szűrőt nem állít a termékek szabad áramlásának útjába, az egészségügyi szempontból káros alapanyagból készült termékek visszavonása a forgalmazók, illetve a kereskedők felelőssége. Az érintett magyar céghez például egy dán-norvég kereskedőcégen keresztül került az ír sertésmáj-szállítmány. A vállalat azonnal jelentette az esetet és kivonta a forgalomból termékeit, ám ugyanez már nem mondható el a külföldi forgalmazókról. „Hazánkban főként a diszkontáruházak polcain találni jelentős mennyiségben cseh, lengyel és német eredetű húskészítményeket – mondta a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke. – Köztudott, hogy ezekbe az országokba szállítottak a dioxinos ír húsokból, ám a legtöbb forgalmazó még nem nyilatkozott arról, hogy beszállítói révén az ő termékeik is érintettek lehetnek-e. Reméljük, a jövő héten már befutnak ezek az információk.”
Arra a felvetésre, hogy a húskészítmények tartalmán túl nem kellene-e a hazai takarmányozást is felülvizsgálni, Éder Tamás azt felelte: az ír gyakorlat alapvetően eltér a magyartól. „A szigetországban a takarmány energiatartalmát gyakran hozzáadott zsiradékkal növelik, s az okozhatta a problémát, hogy erre a célra olyan használt olajat alkalmaztak, amit valamilyen gyorsétteremből kaphattak. Nálunk az energiát jellemzően kukoricából, illetve egyéb gabonából viszik be a takarmányba, így ez a fajta probléma fel sem merülhet.”
Három hónap kell a betegséghez
Ha valaki három hónapon keresztül napi rendszerességgel fogyaszt a dioxinnal szennyezett disznóhúsból, akkor valóban kockáztatja az egészségét, de egyébként a szernek azonnali mérgező hatása nincs – közölte szerkesztőségünkkel a magyar élelmiszerbiztonsági Hivatal (MÉBIH). Elsősorban élelmiszerekből juthat a szervezetbe, ha az általunk fogyasztott, növényi eredetű élelmiszerek dioxinnal szennyezettek, vagy – mint az ír esetben is – a háziállatok takarmánya szennyezett.
Az ír sertéshúsba került szer veszélyessége abban rejlik, hogy elsősorban testünk zsírszöveteiben halmozódik fel s egész életünkben gyűlhet a szervezetünkben, és még ha teljesen sikerül is kiküszöbölni a szennyezést, akkor is csak évek alatt ürül ki testünkből. Erősen rákkeltő hatású, a mérgezés megtámadja a bőrt és az immunrendszert, de káros hatással lehet a magzat, vagy csecsemő fejlődésére is.
AS NEtwork-->
