A szocializmusban államosítják a bankokat, és azok aztán csődbe mennek. A kapitalizmusban pedig ez éppen fordítva van." A tapsnak és a derültségnek még vége sem volt, amikor Merkel folytatta: "Az a hír járja, hogy államok nem mehetnek csődbe". Pillanatnyi szünet után hozzátette: "Ez a híresztelés nem igaz".
Az államszocializmus nosztalgikus álmodozóit kivéve senki, még Putyin sem állitja, hogy a piacgazdasag csődbe ment, hogy a marxi-lenini recepteket kell újra elővenni. Merkel elődje, a bölcs exkancellár, Helmut Schmidt mutatott rá a Die Zeitban megjelent írásában, hogy a ragadozó kapitalizmus korlátlan kapzsisága és a kormányok s intézmények hallatlan hanyagsága együttesen okozta a válságot. A politikai elit könnyelműen a pénzügyi piacok önszabályozásának illúziójára épített – írja a Word Economic Forummal kapcsolatos elemzésében Paul Lendvai a Népszabadságban.
A Standard publicistája szerint az igazság az: tavaly Davosban vagy akár 2008 nyarán még senki sem látta előre a pénzügyi válság drámai kibontakozását és feltartóztathatatlan átterjedését a reálgazdaságra. Legendás hírű nemzetközi nagybankok tántorognak az összeomlás szélén Londonban és Párizsban, New Yorkban és Hágában.
A pénzügyi stabilitás és a gazdaság élénkítése közötti klasszikus kötéltáncot felváltotta (még az óvatos német kormánynál is) a növekedés minden eszközzel történő elősegítése és a deflációs hatások kiküszöbölése. A korábban elképzelhetetlen mentési akciók közé tartoznak az állami tőkeinjekciók, sőt a nagybankok részleges vagy teljes állami tulajdonba vétele. Óriási összegeket pumpálnak a gazdaságba, ami elkerülhetetlenül a költségvetési hiány drámai növekedéséhez vezet.
Kenneth Rogoff, a Harvard professzora, a Nemzetközi Valutaalap volt vezető közgazdásza szerint senki sem tudja ma megítélni, vajon a sok százmilliárdos élénkítő csomagok tényleg hatni fognak-e. Ő az esélyeket 50 százalék alatt látja, de "nincs más lehetőség, mindent meg kell kísérelni".
