„Versenyképesség” alatt nem termékeink technológiai színvonalát, minőségét, piaci részesedését, hanem a tőke igényeihez igazított munkabért, adót, kedvezményeket és juttatásokat értik. Úgy gondolják, hogy ha ezek az igények nincsenek kielégítve, a tőke elpártol tőlünk, nincs elégséges beruházás, a munkahelyek megszűnnek, a gazdaság visszafejlődik. Elméletük szerint az a legversenyképesebb gazdaság, amely leginkább alkalmazkodik ezekhez a feltételekhez. Ennek megfelelően a most az Országgyűlés elé kerülő javaslatok lényege a tőke fokozott javadalmazása – írja Róna Péter a Népszavában.
Lesújtó tény, hogy elméletüket immár fél évszázada megingatta a később Nobel-díjat is elnyerő Robert Solow, és még lesújtóbb, hogy Magyarország tapasztalata az elmúlt tíz évben hangsúlyosan Solow-t igazolja.
Sajnos a Reformszövetség és a kormány javaslatainak nincs sem elméleti, sem gyakorlati alapja. Solow 1956-ban megjelent, majd 1957-ben kibővített írása kimutatta, hogy nem a beruházások hozzák a növekedést, hanem a növekedés hozza beruházásokat.
A megtakarítások növekedése eredményezhet magasabb jövedelmet a társadalom számára, de nem eredményez magasabb növekedést. De akkor mitől nő a gazdaság? Hát – mint ahogy arra már Marx is ráérzett – a technológia alkalmazásától, fejlesztésétől, új technológiák bevezetésétől – fogalmaz a közgazdász.
