— Mielőtt Békéscsabára érkezett, Szeghalmon járt. Mit tapasztalt a megyében?
— Több foglalkoztató problémájával megismerkedtem, ide is elért a válság, szűnnek meg a munkahelyek. De a válság jót is hozhat hazánknak, ha a multinacionális cégek a többi telephelyüket bezárják, de a magyarországit megtartják.
— Munkahelyeket kell teremteni, de a szociális hálón nem szabad nagyobb lyukakat szabni. Mindehhez pénz kell. Mennyire kell hozzányúlni a gazdasághoz?
— Csak annyira, amennyi belátható időn belül hoz valamit a konyhára. A Reformszövetségnek azt az elvét, hogy az emberek zsebéből vegyük ki a pénzt és adjuk oda a vállalkozóknak, mert ők álláshelyet teremtenek, nem tartom helyesnek. Ki tudja mi lesz a bankók sorsa és mikor lesz ennek mérhető eredménye; most, amikor a gazdaság mélyrepülésben van?
— Szinte naponta új ötletek, új csomagok látnak napvilágot. Van arra idő, hogy kísérletezzenek, amikor egy-egy rossz mondat tíz-húsz forinttal változtatja a forint-euró árfolyamot?
— Ki sürget minket? Várjuk meg, hogy a gazdasági válságban az eurót bevezető Szlovákia milyen helyzetbe kerül. Az euróárfolyam-csökkenés átrendezi Magyarországot és anélkül, hogy megkurtítaná a lakosság jövedelmét, versenyképessebbé teheti hazánk gazdaságát. Szlovákia az eurózónában már nem tud a bérekkel operálni, míg mi igen. A munkahelymegtartó támogatással azokat tudjuk segíteni, ahol a tulajdonos is hajlandó áldozatot hozni. A Dunaferr például tavaly húszmilliárd forint osztalékot tett zsebre, jogosan; de akkor most miért az államnál kopogtat munkahelymegtartó támogatásért?
