Tényleg azért van az ország alacsony növekedési pályán, mert az állam túl sokat vesz el a gazdaságtól, vagy azért, mert megfelelő gazdaságpolitika hiányában az ország elvesztette, feladta azokat az ágazatokat - például a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart - amelyek hagyományosan bizonyították nemzetközi versenyképességünket? – teszi fel a kérdést Róna Péter a Népszabadságban.
A közgazdász szerint a "befektetői bizalom" bérmunkáért összeszerelő gazdasággá silányította az országot, ráadásul olyan iparágakban, mint az autóipar vagy a szórakoztatóelektronika, amelyek, mivel alkonyukat élik, kizárólag a bérek visszaszorításával tudnak ideig-óráig talpon maradni. Közben figyelmen kívül hagyjuk a most kibontakozó és óriási növekedés előtt álló alternatív energiaipart, vagy a klímaváltozás beköszöntével egyenesen forradalmi horderejű tudományos és technológiai perspektívákkal rendelkező környezetvédelmet.
Mint írja, a kormány elképzelésében a "versenyképesség" nem a versenyképes iparágak támogatását, hanem a kordában tartott bérköltségeket jelenti. Megfelelő gazdaság- és ágazatpolitika hiányában a magyar gazdaságnak nincs tartalma. A multik jönnek-mennek bér- és adószámításaik alapján , a honi vállalkozások pedig vagy az ő beszállítóik, vagy kétségbeesve kapaszkodnak azokhoz a piaci szegmenstöredékekhez, melyeket még nem árasztott el az áru.
De nincs összefüggés a még mindig figyelemre méltó magyar szellemi tőke és az egyre alacsonyabb hozzáadott értékű alapanyagokat előállító, illetve bérmunkát végző ipar, szolgáltatás és mezőgazdaság között, mert az országnak hosszú évtizedek óta nincs olyan gazdaságpolitikája, amely szellemi képességeinket összekötné adottságainkkal, valós képességeinkkel – véli a közgazdász.
