Elsődleges az aktív, a jövedelemtermelő, az adófizető többség védelme, a vállalkozások továbbélésének biztosítása. E nélkül szociálisan szinte semmi sem lehetséges. Ezért kell a válságkezelést a reálszféra törvényszerűségének alárendelni.
Vannak és lehetnek jogos ellenvetések is. Lehet, hogy mi drágábbak vagyunk. Ha igen, akkor termelőként, munkavállalóként el kellene ezen gondolkodni. Miben vagyunk gyengébbek, miben kell fejlődnünk? Persze nem kellene drágábbnak lennie a magyar terméknek. Ezt segítené az, ha a magyar vállalkozást, a magyar munkabért nem terhelné több mint a szlovákot, a lengyelt. A magasabb terhek miatt is lehet a magyar termék még azonos termelékenység mellett is drágább. De mi, vásárlók, biztosak vagyunk-e abban, hogy legalább akkor magyar terméket választunk, ha az ugyanannyiba kerül? – teszi fel a kérdést a Népszabadságban Reszegi László közgazdász.
Sokszor a drágaság nem is a magyar termelő hibája. Vegyük megint a tej példáját. Az európai felvásárlási árak között nagyon kicsi, egy-két eurocent csak a különbség. Mégis lehet találni 110-120 forintért is tejet a nemzetközi lánc magyar tagjának hazai üzletében. Vajon miért adják el a terméket 35-40 centért, amikor a lánc nyugat-európai üzleteiben ugyanez minimum 55-60 cent? A fölösleget - ha van - nyilván nem a főpiacokra öntik rá. Ott nem akarják lemorzsolni az árszintet. A magyar piac parciális piac, a 35-40 centes bevétel több, mint a semmi. A mi vásárlónk örül, pénz marad a tárcájában. A magyar termelő és feldolgozó pedig izzad, ha enged a lánc igényének, jó eséllyel tönkremegy. Csökken a foglalkoztatás, az adóbevétel, s a folytatást már ismerjük.
Egy csepp tejben megmutatkozik válságkezelésünk lehetősége. A tej sok tízezer magyar termékkel helyettesíthető be. A "vásárolj magyar árut" jelszó nem újdonság. Egykor reformkori nagyjaink éppen a magyar ipar kialakulása, felfejlesztése érdekében éltek ezzel a lehetőséggel. Ma is kritikus a helyzet. Ma is korlátozott a hatalom cselekvőképessége és -készsége. Mi, magyar állampolgárok is hozzájárulhatunk a válság kezeléséhez. Meg kell próbálni megragadni saját hajunkat és kihúzni magunkat a válságból.
