A zaci vagy a segély marad az utolsó mentsvárnak?

Magyarországon a háztartások közel felében esik meg, hogy a hónap végére el-elfogy a pénz  - derül ki a TÁRKI Omnibusz szerkesztőségünkhöz is eljuttatott kutatásának márciusi eredményeiből.

A hó végi gondokkal küszködő háztartások több mint harmadában (40 százalék) havonta, további közel ötödében (18 százalék) pedig kéthavonta fordul elő a „sokadikai” pénzhiány. A rendszeresen ilyen pénzzavarba kerülők körében az átlagosnál magasabb az aktív korban lévők (29–58 évesek), az alacsony (legfeljebb szakmunkásképzőben szerzett) iskolai végzettséggel rendelkezők, a munkanélküliek, a gyesen lévők vagy egyéb eltartottak, a falusiak és a Közép- vagy Dél-Dunántúlon élők aránya.

A pénzzavart csak hírből ismerő háztartások körében ellenben – a teljes lakosságon belüli arányaikhoz képest – az idősebbek (59 év felettiek), s ezzel összefüggésben a nyugdíjasok, valamint a városokban élők vannak többen.

Mit tesznek a háztartások a pénzzavar leküzdésére?

A Tárki tavaly novemberi felmérése azt mutatta, hogy első megoldásként vagy összehúzzák a nadrágszíjat, vagy kapcsolati tőkéjüket mobilizálják (segítség vagy kölcsön formájában), de a megtakarítások mozgósítása is közel hatoduk számára szóba jött. Ha az elsőnek választott módszer nem bizonyult elegendőnek, másodikként már csak a spórolás és a kapcsolati tőke állt rendelkezésre.

Harmadsorban, akik eddig nem ezt a megoldást választották, spóroltak, de a háztartások hatoda ebben a helyzetben már a zálogba helyezést vagy a piaci kölcsönt választotta, esetleg segélyt kért (amit első helyen senki nem választott a hó végi pénzzavar elhárítására).

Idén tavasszal nagyjából hasonló volt a kép, de a válság elhúzódása már változásokat kényszerített ki a háztartások védekező magatartásában. Ezek közül a legfontosabb, hogy fogyóban vannak a pénz- és kapcsolati tőke tartalékai, ezért első megoldásként már kevesebben tudnak megtakarításaikhoz nyúlni vagy ismerőseikhez segítségért fordulni.

Utóbbi rovására inkább a viszonzást feltételező kölcsönkérés terjed. Második megoldásként továbbra is (sőt növekvő mértékben) spórolással védekeznek. Azoknak a keveseknek, akiknek további megoldást kell kiagyalniuk, már sokkal kevésbé a személyi kölcsön, mint inkább a zaci vagy a segély maradt utolsó mentsvárnak.

Tizenhét évvel ezelőtt, amikor a mainál sokkal elterjedtebb volt a hó végi pénzzavar (a háztartások közel kétharmada kényszerült ezzel szembenézni), a háztartások kölcsönös kölcsönzése volt a leggyakoribb védekező megoldás – ami felé tavaly november óta elmozdulni látszanak a mai stratégiák is.

Akkoriban jóval többen voltak, akik baj esetén még hozzá tudtak nyúlni meglévő megtakarításaikhoz, s ezzel azonos arányban kezdtek spórolni, ami ma a favorit. Míg azonban akkoriban afféle harmadik vészmegoldásként a segélyezést gyakrabban választották, mint a zacit, ma – még – fordított a helyzet.