Kétségtelen, hogy az európai átalakuló régiók mély válságban vannak. Kérdés azonban, hogy a kommunizmusból a piacgazdaságba való átmenet maga is válságban van-e? Miként tudtak helytállni az intézmények és a gazdaságpolitikai keretek, amelyek az átalakulás részeként létrejöttek? Vajon a krízis képes lesz-e súlyos csapást mérni a piaci reformokra?
A feltörekvő országok csoportján belül a kelet- és a közép-európai államokat sújtotta leginkább a válság. Ennek ellenére sikerült elkerülniük a valutájuk összeomlását, a rendszer egészét megbénító bankcsődöket és az egekbe szökését, ami a korábbi válságok idején általános volt. Ez figyelemre méltó eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy a térség milyen mélyen integrálódott a világ gazdaságába.
A mély integráció kétélű eszköznek bizonyult. Egyfelől létrejöttek gazdasági kötelékek, és nagy lett a pénzügyi függőség, ez számos átalakuló államot sebezhetővé tett a Nyugat válságával szemben. Ez azonban – másfelől – fékezte a nagy összegű tőkekiáramlást, amely a korábbi válságok során pusztító hatással járt. Emellett az érettebb intézmények érettebb gazdaságpolitikai válaszokat adtak, ami megkönnyítette az erős nemzetközi segítség mobilizálását.
