Tévúton jár-e Magyarország?

Az állam tudatosan gyorsította a külföldi tőke ideáramlását a rendkívül gyors és erős privatizációval, a támogatási és szabályozási környezet kialakításával. A cél érdekében azonban feladta a belső piaci versenysemlegességet – mutat rá az írás –, azaz a külföldi cégek sokszor kedvezőbb beruházási feltételeket értek el a támogatások és kedvezmények révén, mint a magyar vállalkozások.

A külföldi tőke állománya 2007 végére elérte a GDP 60 százalékát, meghaladta a 68 milliárd eurót. A magyar export több mint háromnegyedét külföldi tulajdonú vállalatok állították elő, a teljes nettó árbevételnek pedig több mint a felét. A magyar GDP és a kivitel növekedése szétnyílt, néhány évben többszörös volt az eltérés az utóbbi javára. A nagyfokú nyitottság azonban ahhoz is vezetett, hogy gazdaságunk sérülékenyebb lett a gyenge belső piac miatt – állapítják meg az ÁSZ szakértői. Részben ezzel magyarázzák az idei első fél évben tapasztalt átlag feletti gazdasági visszaesést.

Nagy részarányuk ellenére a multinacionális vállalkozások az összes magyarországi foglalkoztatottnak csak mintegy negyedét alkalmazzák. Ez azt jelenti, hogy nem érvényes az a feltételezés, miszerint az olcsó munkaerő lenne az ország fő vonzereje, ugyanis kimagaslóan tőke- és k+f-intenzív termelést folytatnak ezek a vállalatok. Ez bizonyos mértékig természetes folyamat, de nem annyira, mint nálunk. A fő foglalkoztató, a hazai kis- és középvállalati szektor viszont nem tudott becsatlakozni ebbe a folyamatba, s ez oda vezetett, hogy a foglalkoztatási szint mit sem emelkedett a kilencvenes évek első fele óta. Egy másik velejárója ennek a folyamatnak, hogy a jövedelemkiáramlás is megnövekedett, 2007-ben már a 4000 milliárd forintot is meghaladta, igaz, a külföldről kapott tulajdonosi jövedelem is többszörösére nőtt. Ez főként 2003 óta szembeszökő, a GNI/GDP arány lényegesen lecsökkent az időszakban.

A következő évek legkényesebb gazdaságpolitikai kérdésének mindezek miatt azt nevezték az kutatást végző számvevőszéki szakemberek, hogy miként lehet a külföldi működő tőke reális mértékű vonzását és bevonását úgy erősíteni, hogy abból a kis- és középvállalati szektor is megerősödjön.

Üzletember

„Azzal együtt is perspektívában és nem egyetlen kiragadott mutató alapján kellene vizsgálni a kérdést, hogy minden befektetés, termelés, szolgáltatás kívánatos végeredménye az eredményes működés, amelyet pedig a nemzetközi versenytársak eredményével kell összehasonlítani. Kiváltképpen nagy kényszer ez a tőzsdei cégek esetében. S a befektetett tőkére vetített megtérülés a legfontosabb mutató. De tegyük hozzá azt is: a külföldi befektetők nemcsak a nyereség visszaforgatásával járulnak hozzá a magyar gazdaság egészéhez, hanem például az adók és járulékok befizetésével is. Egyébként hosszú éveken át küzdöttünk azért, hogy a külföldi cégek az itt megtermelt nyereségük egészének vagy akár egy részének újrabefektetését ugyanúgy kezeljék a kimutatásokban, mint a friss külföldi működőtőke-beáramlást. Hiszen ez is ösztönzés lett volna a még intenzívebb kapacitásfejlesztésre. S bár nem így volt, de a kilencvenes években például a volt cégem a nyereségének mintegy 80 százalékát itthoni hálózatának fejlesztésébe forgatta vissza.”

Matolcsy György

A Fidesz szakpolitikusa

„Magyarországon évek óta súlyos gondokat okoz a torz tőkemérleg: a működőtőke-beáramlás többszöröse a magyar vállalkozások által a környező országokban vagy a világ bármely táján végrehajtott beruházások értékének. Miközben nem vitás, hogy a befektetéseket Magyarországra kell vonzani, a jelenlegi folyamatok csapdahelyzethez vezetnek: a negatív profitmérleg miatt ugyanis új tőkebeáramlás nélkül kritikussá válik a folyó fizetési mérleg hiánya. A tőkemérleg-deficit a GDP felére tehető, miközben a profitmérleg mínusza is eléri a bruttó hazai termék tíz százalékát. Mindezt jól tükrözi, hogy a térségi országokhoz, de az EU egészéhez képest is Magyarországon a legmagasabb a bruttó hazai termék és a bruttó nemzeti jövedelem közötti eltérés. Ez a mutató az 1998-as közel 9 százalékról 2003-ra megfeleződött, azóta azonban ismét emelkedett, és 8 százalék körüli szinten mozog. Ez is jól mutatja, hogy a Magyarországon termelt javak számottevő része valójában nem az emberek, a vállalkozások és az állam rendelkezésére álló jövedelmet gyarapítja.”

Takács János

A Befektetői Tanács elnöke, az Electrolux Lehel Kft. vezérigazgatója

„Természetes, hogy a befektetés első éveiben a multik is főként a növekedésre koncentrálnak, s nyereségüket sokszor teljesen visszaforgatják az üzletbe. S ahogy az alkalmazottak havonta megkapják a munkabérüket, év végén a prémiumot, úgy a tulajdonosok osztalékot várnak el és kapnak a befektetéseik után. Az Electrolux Lehelnél az 1991-es privatizációtól napjainkig közel 90 milliárd forintot fordítottunk beruházásokra Magyarországon, és körülbelül ugyanekkora összeget fizettünk osztalékként a tulajdonosunknak. Magyarországnak még mindig számos befektetési előnye van, így fejlett, költséghatékony beszállítói háttere és aránylag jól képzett, versenyképes munkaerő-állománya. Ezért a nagyok törekednek arra, hogy helyi munkaerővel és beszállítókkal dolgozzanak; sokszor csoportszintű tevékenységet is telepítenek ide, és a beszállítóikat arra ösztönzik, hogy ne csak a magyarországi gyáraikba, hanem a multi külföldi gyártóegységeibe is beszállítsanak. Egyébként a multik még mélyebb integrálódását a magyar gazdaságba a kkv-szektor fejlesztésével kell elősegíteni.”

Üzletember

„Azzal együtt is perspektívában és nem egyetlen kiragadott mutató alapján kellene vizsgálni a kérdést, hogy minden befektetés, termelés, szolgáltatás kívánatos végeredménye az eredményes működés, amelyet pedig a nemzetközi versenytársak eredményével kell összehasonlítani. Kiváltképpen nagy kényszer ez a tőzsdei cégek esetében. S a befektetett tőkére vetített megtérülés a legfontosabb mutató. De tegyük hozzá azt is: a külföldi befektetők nemcsak a nyereség visszaforgatásával járulnak hozzá a magyar gazdaság egészéhez, hanem például az adók és járulékok befizetésével is. Egyébként hosszú éveken át küzdöttünk azért, hogy a külföldi cégek az itt megtermelt nyereségük egészének vagy akár egy részének újrabefektetését ugyanúgy kezeljék a kimutatásokban, mint a friss külföldi működőtőke-beáramlást. Hiszen ez is ösztönzés lett volna a még intenzívebb kapacitásfejlesztésre. S bár nem így volt, de a kilencvenes években például a volt cégem a nyereségének mintegy 80 százalékát itthoni hálózatának fejlesztésébe forgatta vissza.”

Matolcsy György

A Fidesz szakpolitikusa

„Magyarországon évek óta súlyos gondokat okoz a torz tőkemérleg: a működőtőke-beáramlás többszöröse a magyar vállalkozások által a környező országokban vagy a világ bármely táján végrehajtott beruházások értékének. Miközben nem vitás, hogy a befektetéseket Magyarországra kell vonzani, a jelenlegi folyamatok csapdahelyzethez vezetnek: a negatív profitmérleg miatt ugyanis új tőkebeáramlás nélkül kritikussá válik a folyó fizetési mérleg hiánya. A tőkemérleg-deficit a GDP felére tehető, miközben a profitmérleg mínusza is eléri a bruttó hazai termék tíz százalékát. Mindezt jól tükrözi, hogy a térségi országokhoz, de az EU egészéhez képest is Magyarországon a legmagasabb a bruttó hazai termék és a bruttó nemzeti jövedelem közötti eltérés. Ez a mutató az 1998-as közel 9 százalékról 2003-ra megfeleződött, azóta azonban ismét emelkedett, és 8 százalék körüli szinten mozog. Ez is jól mutatja, hogy a Magyarországon termelt javak számottevő része valójában nem az emberek, a vállalkozások és az állam rendelkezésére álló jövedelmet gyarapítja.”

Takács János

A Befektetői Tanács elnöke, az Electrolux Lehel Kft. vezérigazgatója

„Természetes, hogy a befektetés első éveiben a multik is főként a növekedésre koncentrálnak, s nyereségüket sokszor teljesen visszaforgatják az üzletbe. S ahogy az alkalmazottak havonta megkapják a munkabérüket, év végén a prémiumot, úgy a tulajdonosok osztalékot várnak el és kapnak a befektetéseik után. Az Electrolux Lehelnél az 1991-es privatizációtól napjainkig közel 90 milliárd forintot fordítottunk beruházásokra Magyarországon, és körülbelül ugyanekkora összeget fizettünk osztalékként a tulajdonosunknak. Magyarországnak még mindig számos befektetési előnye van, így fejlett, költséghatékony beszállítói háttere és aránylag jól képzett, versenyképes munkaerő-állománya. Ezért a nagyok törekednek arra, hogy helyi munkaerővel és beszállítókkal dolgozzanak; sokszor csoportszintű tevékenységet is telepítenek ide, és a beszállítóikat arra ösztönzik, hogy ne csak a magyarországi gyáraikba, hanem a multi külföldi gyártóegységeibe is beszállítsanak. Egyébként a multik még mélyebb integrálódását a magyar gazdaságba a kkv-szektor fejlesztésével kell elősegíteni.” Az exportorientált fejlesztési irány nem a várt eredménnyel járt -->