Az elmúlt két évtized legfontosabb jogalkotási „vívmányai” az területén a feketegazdaság visszaszorítása, valamint a kiskapuk bezárása jegyében születtek. A korszerű adó-ellenőrzési technikák lehetővé teszik, hogy az adóhatóság egyre keményebben lépjen fel az adócsalás ellen, amely harc helyes és támogatandó célkitűzés, különösen, ha azokat büntetik, akik abban ténylegesen részt vesznek.
De mi van azokkal a befektetőkkel, akiknek fogalmuk sincs és nem is lehet arról, hogy az alvállalkozói lánc végén valahol nem minden tiszta, például feketén alkalmaznak munkaerőt, fiktív számlázás vagy a bevételek eltitkolása folyik?
Amikor egy külföldi intézményi ingatlanbefektető magyarországi projektbe ruház be, nem tudja és nem is tudhatja, kik vannak az alvállalkozói lánc végén. Egy megbízható generálkivitelezőt keres, referenciákat kér, leellenőrzi a cég üzleti múltját, adószámát, tulajdonosait és egyéb gyanúra okot adó körülményt. Mindezt nemcsak a törvények, hanem a gazdasági racionalitás is megköveteli.
A szerződésekben sokszor kikötik a be nem jelentett munkaerő alkalmazásának tilalmát, ellenőrzik a finanszírozást, a tartozásokat – készpénzforgalmat kerülve – banki átutalással rendezik. Egyesek továbbmennek: meg akarnak győződni arról, hogy a fővállalkozó kifizette-e az alvállalkozóit, és csak akkor fizetik ki a következő részletet, ha az alvállalkozók felé már nincs tartozása.
Sok külföldi beruházó tiszta, transzparens helyzetet szeretne teremteni, messze meghaladva a magyarországi gazdasági realitásokat. Sajnos az APEH szerint bizonyos esetekben mindez mégsem elegendő. Tudunk olyan adóhatósági határozatról, amely kötelezte a generálkivitelezőt, hogy az alvállalkozói lánc negyedik szereplőjét is ellenőrizze le. Pontosabban megtagadta az áfalevonási jogát olyan szereplőnek, aki nem tudott arról, hogy az alvállalkozói láncban négy szinttel lejjebb valaki nem tudott elszámolni az APEH-hel.
