A korábbi válságokhoz hasonlóan, megint a kormányoknak kell intézkedniük, most Görögország és vele persze az euróövezet megmentése végett. Hasonló volt a helyzet az 1997-98-as ázsiai válság idején, amikor az abban érintett országok kaptak mentőövet, vagy a 2007-ben kezdődött pénzügyi válság közben a nagybankok megsegítésekor, vagy amikor a 2008-ban kezdődött gazdasági visszaesés ellensúlyozására juttattak pótlólagos forrásokat a legnagyobb vállalatoknak és imitt-amott a lakosság számára
De kinek a zsebébe nyúlnak a kormányok, amikor intézkednek? Honnan van még mindig pénz mentőakcióra?
Görögország várhatóan 45 milliárd euró hitelt kap a hároméves mentőprogram első évében. Ebből 30 milliárdot az euróövezeti országoktól, 15 milliárdot a Nemzetközi Valutaalaptól. Ez a pénz elegendőnek látszik arra, hogy Görögország az időközben lejáró államadósságát ebből a forrásból refinanszírozhassa, körülbelül 5 százalékos kamatra, vagyis a számára elérhető tőkepiaci árnál olcsóbban. Bár az euróövezeti vezetők igyekeznek hangsúlyozni, hogy semmiféle kamatkedvezményt nem adnak Görögországnak, hiszen a többségében lehető legjobb, "AAA" hitelminősítésű euróövezeti országok maguk is olcsóbban jutnak a továbbadott forráshoz.
A kölcsönhöz az euróövezeti országok az Európai Központi Bankban (EKB) való részesedésük arányában járulnak hozzá. Hogy honnan veszik a pénzt - költségvetésükből, kötvénykiadásból, bankkölcsönből -, az az ő dolguk, erre nem kaptak iránymutatást ez EU-tól. A legnagyobb adakozó, Németország részéről a tőle első évre várt 8,4 milliárd eurót a - két évtizede eredetileg a volt NDK fölemelésére megalakított - állami hitelintézet, a Kreditanstalt für Wiederafbau (KfW) teremti elő, állami garanciával. Szó van arról is, hogy német nagyvállalatok és görög adósságot tartó nagybankok is beszállnak, legalábbis a Deutsche Bank megpróbál ilyen konzorciumot összehozni. A segítségnyújtás részvétel mikéntje még nem eldöntött, lehet, hogy hajlandók például névértéknél kisebb törlesztést elfogadni Görögországtól a náluk lévő görög adósságra.
A német kormány erősítgeti, hogy e megoldás révén a német adófizetőkre nem hárul teher. Ez annyiban igaz, hogy nem a folyó költségvetésből adnak Görögországnak. A számlát azonban végül is a lakosok állják, csakúgy, mint a többi euróövezeti országban, akár állami költségvetési kiadások átirányítása, akár kisebb hitelkínálat, a hitelfeltételek szigorodása, akár - végeredményben - a GDP-növekedés forrásainak szűkülése formájában. Az euróövezet hazai összterméke (GDP) tavaly 8,978 billió euró volt. Ennek a görög segítség a 0,33 százaléka. Arányában nem sok, és elszámolási elhatárolásokkal, számbűvészettel elérhető, hogy a görög segítség ne jelenjék meg az államháztartási számlákban, de ez a pénz örökre hiányozni fog mindenhonnan, amire egyébként hasznosan költeni lehetett volna.
„A görög mentőcsomag kapcsán Németország és az IMF olyan megoldásra törekszenek, amely csökkenti annak kockázatát, hogy hasonló szituáció alakuljon ki a többi adósságproblémával küzdő államban, illetve hogy a fertőzéses problémák az egész európai bankrendszert megrendítsék" - nyilatkozta lapunknak Gárgyán Eszter, a Citibank elemzője - Erről itt olvashat
Az euróövezeti országok összes államháztartási hiánya tavaly az összes 6,3 százalékára ugrott a 2008-as 2,0 százalékról a gazdaság visszaesése, a kisebb állami bevételek és a gazdaságmentő költségvetési kiadások miatt. Az egészség mércéjének számító euróövezeti szabály legföljebb 3 százalék. Közben az összes közadósság a GDP 78,7 százalékára emelkedett a már 2008-ban is 69,4 százalékos szintről, még messzebb kerülve az előírt, legföljebb 60 százaléktól.
Vak vezet világtalant - a jelek szerint valójában nincs pénz semmilyen mentőakcióra, az euróövezeti országoknak bőven elég a saját bajuk, azzal kellene törődniük mielőbb. De mégis kell adni, még nagyobb bajokat megelőzendő.
Jól járnak a piaci befektetők, akik most olcsón vesznek görög adósságot, jól járnak a görög eladói, mert így kevesebb a veszteségük, jól járnak a hitelezők, mert mégis pénzt kapnak egy praktikusan csődbe ment országtól, és tulajdonképp az adóemelések és a fizetéscsökkentések dacára még a görögök is jól járnak ahhoz képest, hogy csődbe is mehetett volna az országuk. Ebből azonban még nem lesz, sőt, a forráselvonás hátráltathatja a növekedést. Ha Görögország nem lenne az euróövezet tagja, valutáját már 10-20 százalékkal le kellett volna értékelni. Most a leértékelési nyomás az euróra, vagyis az egész euróövezetre nehezedik. Lehet, hogy ez kissé kedvez az euróövezeti exportnak, de ha a növekedés finanszírozási forrásai szűkülnek és drágulnak, az nem jó. A bankközi kamatok már emelkednek az euróövezetben, és a szerény februári javulás után márciusban megint csökkent a vállalati hitelezés, az EKB e héten kiadott statisztikája szerint.
És hány ilyen dominó van még soron? Számba venni is nehéz: Portugália, Spanyolország, Írország, Lettország, Ukrajna, Pakisztán, csak néhány a feltűnőbben ingatagok közül. Kezdetben volt a válság enyhítése közpénzből. Most következik a válságenyhítés következményeinek kezelése, megint közpénzből. A piacok vérszemet kaptak, és mindenütt támadnak, ahol reményt látnak közpénz kikényszerítésére.
A görögországi fejlemények kapcsán többször elhangoztak vezető politikusok szájából a korábban tabunak számító kilépés és a kizárás szavak az eurózónával öszszefüggésben. Ennek realitásáról kérdeztünk meg szakértőket.
