Átgondolt cselekvés = több lakás

Évente legalább negyvenezer új lakás épüljön – ez az egyik legfontosabb célkitűzése az Új Széchenyi-terv otthonteremtési fejezetének. Emellett azonban számos más kérdés is szerepel a vitairatban, így például a bérlakás-építési program beindítása, az első otthon megszerzésének elősegítése vagy a lakásépítési támogatások felhasználásának fokozott ellenőrzése. A feladatok sokrétűsége a jelenlegi súlyos helyzetből fakad, az anyag készítői hosszasan taglalják az elmúlt időszak hiányosságait. Az öszszegzés szerint a lakásépítések száma több évtizedes mélypont felé tart – az idén mindössze 15-17 ezer új otthon épül –, az építőipari szakmában mindennapossá váltak a cégbedőlések, miközben a lakosság jelentős része egyre nehezebben tudja fizetni a lakhatással járó terheket, s emiatt drámai méreteket öltöttek a kilakoltatások. A fiatalok első lakásának megszerzése előtt óriási akadályok tornyosulnak, s a helyzetet csak súlyosbítja, hogy alig vannak bérlakások.

Kritikaként fogalmazza meg a vitairat, hogy az állam csekély szerepet vállalt a lakásépítésekben, a megítélt lakástámogatásokkal pedig sok visszaélés történt, ugyanakkor alacsony szintű és aránytalan volt az elmúlt időszakban az állami és uniós források felhasználása. Az anyag szerint nem képzelhető el ez a terület intenzívebb állami szerepvállalás nélkül. A lakásügynek évente hozzávetőleg 375 milliárd forint költségvetési forrásra (a GDP mintegy 1,5 százaléka) lenne szüksége, ezzel szemben az idei előirányzat mindössze 147 milliárd (a GDP durván 0,6 százaléka), s ennek is a döntő része a korábbi lakáshitelek kamattámogatását szolgálja.

A három éven belül évi 40-50 ezerre felfutó újlakás-építés mellett évi 5-10 ezer bérlakás megépítését is kívánatosnak tartja az anyag, amely szerint egy állami részvétellel, támogatással működő rendszert kellene kidolgozni. A lakótelepek, panelépületek megújítása, az energetikai rendszerek korszerűsítése is hangsúlyos szerephez jut az anyagban. Olyan komplex program kidolgozását tartja szükségesnek a tervezet, amelynek révén jobb életminőség érhető el, egyúttal az ingatlanok ára is megemelkedhet.

A finanszírozási fejezetben az öngondoskodás ösztönzése kiemelt jelentőséget kap. E szerint lehetővé kell tenni – például adókedvezményekkel –, hogy bizonyos rétegek ne csak állami támogatással, hanem saját jogon is megoldhassák, illetve javíthassák a lakáshelyzetüket. De az elérhető forinthiteleket is fontos finanszírozási eszközként jelöli meg az anyag. Az önkormányza-

tok forrásainak a bevonása is nélkülözhetetlen. Ugyanakkor azt is nyomatékosan említi a dokumentum: el kell érni, hogy az uniós források egy részét a lakásügyre lehessen felhasználni. Ezt az európai életminőség megteremtésének a szándéka, a munkahelyek megtartása, továbbá energiatakarékossági, környezetvédelmi, vállalkozásfejlesztési, valamint szociális szempontok egyaránt indokolják.

A tervezet szerint az állami támogatásokat és uniós forrásokat koordináltan, egységes rendszerben, átláthatóan, kiszámíthatóan kell kezelni. Elképzelhetőnek tartják az anyag készítői, hogy meghatározott esetekben az állam garanciát vállaljon az adós lakáscélú hiteléért. A bérlakások építői pedig kedvező kamatozású hitelkonstrukció segítségével indíthatnák be beruházásaikat. S társaságiadó-kedvezményt kaphatna az a társaság, amely tőkét invesztál közhasznú bérlakásépítésbe.

A lakáspiaci keresleti oldal megerősítésére szja-kedvezményt látnak célszerűnek a tervezet megfogalmazói. A bérlakások bérleti díjának megfizetéséhez pedig adómentes béren kívüli juttatást kapcsolnának. A lakástakarék-pénztári konstrukciók kiegészítését is javasolják a szerzők, mégpedig oly módon, hogy a szülők lehetőséget kapnának arra, hogy a gyermekük iskolai évei alatt előtakarékossággal összegyűjtött összeget új építésű bérlakás bérleti jogának három-négy évre történő megváltására használhassák.

(A Nemzetgazdasági Minisztérium mindenkitől várja a javaslatokat az Új Széchenyi-tervvel kapcsolatosan, a következő e-mail címen: [email protected])

- ebből 800 ezer panel

- saját tulajdonban 91 százalék

- szociális bérlakás: 4-5 százalék

- piaci bérlakás: 4 százalék

- félmillió substandard* lakás

* Nincs WC, fürdőszoba, alapozás nélküli, vályogfalú épület.

Forrás: ÚSZT

- ebből 800 ezer panel

- saját tulajdonban 91 százalék

- szociális bérlakás: 4-5 százalék

- piaci bérlakás: 4 százalék

- félmillió substandard* lakás

* Nincs WC, fürdőszoba, alapozás nélküli, vályogfalú épület.

Forrás: ÚSZT Az érintettek véleménye, javaslatai A magántőke ösztönzése

Petz Raymund

A GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője

„Minden fejlett országban fontos állami feladat a lakásvagyon megőrzésének és fejlesztésének a támogatása, a piaci mechanizmusok ugyanis önmagukban erre alkalmatlanok. Az Új Széchenyi-terv vitairata – helyesen – abból indul ki, hogy sürgető egy hosszú távú lakhatási koncepció megalkotása. Az ebben lefektetett alapelvekkel (a környezet- és energiatudatos építés, az öngondoskodás, a bérlakásszektor ösztönzése és támogatása) csaknem minden szakértő egyetért. A konkrét feladatterv kidolgozásakor az előző Fidesz-kormány lakáspolitikai ösztönző csomagjának két tapasztalatát is érdemes lenne figyelembe venni. Egyrészt a használt lakások adásvételének támogatása a visszaélések és a diszfunkciók melegágyává vált, másrészt a hazai építőipar – minőségi szempontból – finoman szólva nem tudott felnőni a felduzzadt keresletből adódó feladatokhoz. A vitairat a hazai lakásmobilitás javítását egy bérlakás-építési programtól várja, s évi öt-tízezer ilyen otthon állami, esetleg uniós pénzből való felépítésével számol. Ha a következő húsz esztendőben évi tízezer bérlakás épülne, akkor ezek aránya a teljes állományon belül a jelenlegi 9-ről 12-13 százalékra emelkedne, ami nem jelentene alapvető változást. Sokkal hatékonyabb lehetne egy olyan program, amely a közgazdasági s ezen belül is a jogi, az adózási és támogatási környezet radikális átalakításával egyrészt ösztönözné a magántőkét a bérlakásépítésre, másrészt a lakástulajdonosokat érdekeltté tenné nem használt lakásaik bérbeadásában.”

A legnagyobb ellenség az idő

Koji László

Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének alelnöke

„Reálisnak tartja szakmai szervezetünk az Új Széchenyi-terv Otthonteremtési és lakásprogramjának a helyzetértékelését. Valós tény, hogy az építőiparon belül a lakásépítő cégek piaca zsugorodott a legnagyobb mértékben. Az utóbbi négy évben 60 százalékkal esett vissza az országos lakásépítés értéke. Az erre specializálódott cégek tömegesen mentek csődbe, komoly tartozásokat hagyva maguk mögött az alvállalkozókkal és beszállítókkal szemben. Válságkezelésben viszont a kormányzatok részéről a mai napig nem részesült a lakásépítés. Azt tartjuk jó lakásprogramnak, amely hosszú távon kiszámítható, és elegendő forrást mozgósít a megvalósításhoz. A Széchenyi-terv erre vonatkozóan rengeteg javaslatot megfogalmaz. Kérdés, hogy milyen fontossági sorrend fog kialakulni, mert mindennel egyszerre nehéz lesz sikereket elérni. Az évi 40-45 ezer új lakás megépítésének szükségessége mellett tudatosítani szeretnénk, hogy a lakásvagyon állagának és értékének megőrzéséhez éves szinten mintegy kétszázezer otthont kellene felújítani a mai mintegy 70-80 ezerrel szemben. Örvendetes, hogy a program építőipart érintő részében az ÉVOSZ javaslatai is megtalálhatók. Különösen fontos a finanszírozási rész, jó lenne, ha a programok és a hozzájuk kapcsolódó pénzügyi megoldások mielőbb elindulnának. Az elhúzódó építőipari-lakásépítési recesszió legnagyobb ellensége az idő. A leggyorsabb intézkedések kivitelezésben érzékelhető hatásához is legalább egy évre lesz szükség.”

Minél több uniós pénzt

Maráczi Zsolt

A Társaság a Lakásépítésért Egyesület ügyvezető elnöke

„Az otthonteremtés ügye, a lakásállomány minőségi megújítása kiemelt közfeladat, számos gazdasági és társadalmi terület szinergiapontja. Előrelépésnek tartom, hogy a vitairat kiemelt területként kezeli a lakásügyet, célul tűzte ki a (régóta hiányzó) állami otthonteremtési program kidolgozását. Az ÚSZT rögzíti, hogy a lakástámogatásokat össze kell kapcsolni a gyermekvállalással, a jövedelemadózással, az energiahatékonysággal, a minőségi és legális építéssel. Az ÚSZT-ből azt olvastuk ki, hogy az állam aktívabb szerepet kíván vállalni a gazdaságszervezésben, nem a segélyezési, hanem a foglalkoztatáspolitikán keresztül próbál fenntartható jólétet létrehozni. A lakásügyben a hangsúly a felújítások és az építések támogatásán van, ez többletbevételt biztosít a költségvetésnek, munkát a gazdaságnak, olcsóbb rezsit a lakóknak. Úgy gondoljuk, hogy az uniós pénzek eddiginél nagyobb hányadát kellene a lakásügybe (energiahatékony, minőségi felújítások, építések támogatása) csoportosítani, az adópolitikán keresztül is szükség lenne ösztönzőkre. Egy országos bérlakás-építési rendszer beindítását jó iránynak tartjuk, a mintaprojekt már 2011-ben elindulhatna. Összességében az ÚSZT lakásügyben kitűzött irányait biztatónak tartjuk. A sikert a bevezetett konkrét intézkedéseken és azok végrehajtásán lehet majd lemérni. A kormányzat őszre ígérte az állami otthonteremtési program meghirdetését, sok múlik azon, hogy ebben milyen ösztönzőket, milyen forrásokat sikerül összeállítani.”

Szemben a vállalkozók érdekeivel?

Varga Dénes

A DEM Információs és Gazdaságkutató Iroda ügyvezető igazgatója

„Az otthonteremtési program fontos, pozitív eleme az épületek energiatakarékos felújításának intenzívebb támogatására vonatkozó terv. Helyes gondolat a lakástámogatások összegének jelentős, a GDP 1,5 százalékára emelése is. Nem világos viszont, hogy a javasolt számos adókedvezmény, például a »saját jogon járó«, feltehetőleg 100 milliárdos nagyságrendű szja-kedvezmény a javasolt 375 milliárdos költségvetési forrás része, vagy ezen felül értendő. Nem tartalmaz a tervezet utalást arra nézve, hogy ebből az összegből mire mennyi menne el. Nincs az elképzelések között a lakáshitelezési rendszer jövőjéről semmi, pedig jól működő lakáspiac nincs jól működő lakáshitelezés nélkül. Hiányzik a használt lakások vásárlásának a támogatása, s nem szerepel a lakbér-támogatási rendszer bevezetésének a lehetősége sem, holott ezek fontos elemei lehetnének az új lakáskoncepciónak. Az úgynevezett szocpol elvonása az előző kormány komoly gazdaságpolitikai hibája volt, de erről sincs említés az anyagban. A vitaanyag tömeges bérlakás-építési programot erőltet, anélkül hogy megkísérelne akár egyetlen szakmai érvet is felhozni mellette. Több mint kétszer annyi többlet-építőanyag-keresletet generálna, ha bérlakásépítés helyett más csatornákon támogatnák a lakáshoz jutást. Furcsa, hogy miközben talán az otthonteremtés programja az, ahol a vállalkozói érdekek a leginkább összhangba hozhatók a társadalmi érdekekkel, éppen itt fordul szembe a vitairat mind a társadalom, mind a vállalkozók érdekeivel.”-->