Mint láthattuk, nem is feltétlen az eszközvásárlások direkt hatására kell figyelni (aminek nagyságrendje igen vitatott, és amit a hosszú állampapírok feltételezett „természetes” szintje egy idő után akár teljesen ki is olthat), hanem a gerjesztett inflációs várakozásokra és arra, hogy ezek a várakozások milyen időtávon és milyen mértékben épülnek be. Ugyanakkor, a kvantitatív lazításnak vannak olyan kockázatai és „mellékhatásai” is, amelyekkel mindenképp számolni kell.
Egy kvázi állami intézmény – a jegybank – nagy tételekben finanszírozza a saját országának az államadósságát. A megvásárolt állományt jelentős ideig nem lehet csökkenteni annak érdekében, hogy a befektetők abba az illúzióba ringassák magukat, hogy ezek nem csak átmeneti intézkedések voltak. A csökkenő hosszú távú hozamok is beleütközhetnek egy alsó korlátba, ahol már a kamatemelési várakozások annyira felerősödnek, hogy a kötvények helyett a készpénztartást választják a befektetők. A hosszú hozamok „természetes szintjének” megközelítése előtt is egyre kisebb lesz a portfólió egyensúlyi csatorna hatása, ugyanis a csökkenő hozamokkal párhuzamosan egyre többen a készpénzt választják majd a kötvények helyett.
A Fed kvantitatív lazítással túlzottan nagymértékű inflációt gerjeszthet. A túlzottan magas inflációs várakozásokat azonban a Fed kordában tarthatná, ha konkretizálná az inflációs célját. Jelen pillanatban ugyanis a Fed nem rendelkezik számszerűsített inflációs céllal. Ennek ellenére a Nyíltpiaci Bizottság tagjai megközelítőleg 2 százalékos inflációt tartanak elfogadhatónak. Amennyiben a Fed megjelölne egy inflációs célt és ezt transzparens módon kommunikálná, akkor képes lehetne felülről behatárolni az inflációs várokozásokat.
Összefoglalva a Fed, amennyiben folytatja a monetáris lazítást egyre mélyebbre hatol egy olyan feltérképezetlen területre, ahol nincs bevált módszer és begyakorolt legjobb stratégia, nincs precíz tudás arra vonatkozóan, hogy a nem-konvencionális lépések milyen direkt és indirekt hatással járnak. Ezért a Fed egyre jobban hangsúlyozza, hogy az elkövetkező lépéseket előreláthatólag maximális flexibilitás és a beérkező makro adatok folyamatos monitorozása mellett, valamint a vásárlások mértékét „menet közben” kalibrálva fogja megvalósítani. Mindezek eredményeképpen azonban a Fed a háttérből folyamatosan inflációs várakozásokat indukál és az egyre távolabbi, ködös jövőbe tolja a kamatciklus fordulópontját, mintegy abba az illúzióba ringatva a piaci szereplőket, hogy a monetáris lazítás tartós marad.
