A kevesebb néha több – könynyen ez a szólás juthat eszébe annak, aki az utóbbi hónapokban felbukkanó EU-s gazdasági javaslatok erdejében próbál eligazodni. Az adósságválság fenyegetésében ugyanis az unióban már-már egymás sarkára lépnek a gazdasági együttműködés szorosabbra fűzését előrevetítő kezdeményezések, és mivel a tényleges egyeztetések a háttérben, szóban zajlanak, az írásos dokumentumok alapján azt is nehéz megítélni, ki mire, milyen okból mond nemet.
„Magyarország nem csatlakozik ahhoz a versenyképesség-növelő paktumhoz, amelyről március 11-ről 12-re virradó éjszaka állapodtak meg az euróövezeti országok állam- és kormányfői Brüsszelben” – szögezte le a héten Orbán Viktor miniszterelnök. Az ok a kormányfő megfogalmazásában az, hogy adóügyekben a megállapodás „óvatos ugyan, de egyértelmű az iránya”, ez pedig nem más, mint a társaságiadó-alapok harmonizációja. A versenyképességi paktum fennmaradó öt célkitűzésével – többek között a nyugdíjak, a vagy a költségvetési egyensúly kérdésében – a magyar kabinet teljes mértékben azonosulni tud, egy harmonizált társaságiadó-alap elfogadásával azonban a hazai gazdaság jelentősen veszítene növekedéséből, és elveszítené adópolitikájának a függetlenségét – szögezte le a miniszterelnök.
Az, hogy a magyar adópolitika mozgástere valamelyest szűkülne a paktum elfogadásával, nem kérdés, ám a március 12-én hajnalban született 15 oldalas eredeti nyilatkozat kifejezetten leszögezi: a közös adóalap életre hívása ellenére az unió „tiszteletben kívánja tartani a nemzeti adóstratégiákat”. A kormányfő azonban egy fél mondatban arról is beszélt, hogy a versenyképességi megállapodás aláírásával hazánk elveszítené azon lehetőségét, hogy „önállóan állapítsa meg az mértékét”.
Mind a francia–német kezdeményezésre született versenyképességi paktum, mind az Európai Bizottság március 16-án bemutatott, közös adóalapról szóló javaslata kifejezetten leszögezi: nem törekednek a társaságiadó-kulcsok összefésülésére, azok meghatározása teljesen a tagállamok hatáskörében maradna, mégis több ország ezzel az indokkal utasítja el a hivatalosan csak az adóalap egységesítésére vonatkozó terveket is. A héten így tett hazánk is, korábban pedig Írország kardoskodott a legerősebben ezzel a kifogással.
Hiba lenne azonban ezeket az „ellenállásokat” politikusi túlkapásoknak minősíteni. Bár erről uniós szintű írásos javaslatok valóban nem születtek még, köztudott, hogy a 30 százalék körüli társaságiadó-kulcsokkal operáló franciák és németek régóta ferde szemmel nézik a 12,5 százalékos ír adót, és minden bizonnyal nem lelkesednek különösebben a cégek 90-95 százalékát érintő 10 százalékos magyar kulcsért sem. „A németek és a franciák megelégelték az adósságválsággal küszködő tagállamok »ingyenes« kisegítését, cserébe a költségvetés konszolidálását, ezen belül pedig a társaságiadó-bevételek súlyának a növelését várják el” – mutatott rá lapunk kérdésére Stricca Lilla nemzetközi adószakértő, a CCSG Hungary Kft. tanácsadó cég ügyvezető partnere. Hozzátette: ez utóbbi jegyében az uniós kassza két legnagyobb befizetője a társaságiadó-kulcsok terén is egységesítést látna szívesen. Az már más kérdés, hogy a paktum várható szigorodásától való félelem hatására valóban érdemes-e kívül maradni azon. Stricca Lilla szerint nem: meggyőződése, hogy „belülről” hatékonyabban tudnánk képviselni az adóversenyben érdekelt kisebb tagállamok érdekeit, és hasonlóképpen vélekedett a napokban Mellár Tamás, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. kutatási igazgatója.
A CCCTB lényege
- Az EU-ban működő cégek egységes vállalkozásként jelennek meg a jövőben valamennyi tagállamban
- Lehetőség nyílik a profitok és veszteségek uniós szintű összeszámítására, konszolidálására
- Adóbevallás benyújtására csak egy uniós adóhatóságnál lenne szükség
- Az adóbevételek megosztására az egyes cégcsoporttagokra eső értékesítési volumen, a munkavállalók száma, valamint a tárgyi eszközök értékének arányában kerülne sor
- A közös uniós társaságiadó-alap alkalmazása nem kötelező, de ez irányú döntésétől egy-egy cég öt éven belül nem állhat el
Az adóalapból levonható költségek*
- Sales és marketing tevékenységgel kapcsolatos költségek
- Bevételszerzéshez közvetlenül kapcsolódó kiadások
- A vállalkozási tevékenység érdekében végzett forrásszerzés költsége
- Kutatók bérköltsége és annak járulékterhe
- K+f-hez kapcsolódó épületekre fordított kiadások
- Tárgyi eszközök gyors értékcsökkenési leírása (közel 60 százalék az első három év alatt)
- Jótékonysági szervezetek rendelkezésére bocsátott juttatások
* Az uniós paktum alapján, tervek.
Szűkülne a magyar adóalap a konszolidációval – A kormány akár az adókulcsok megemelésére is rákényszerülhetne
Rosszul érintené a magyar büdzsét a közös konszolidált társaságiadó-alap bevezetése, vagy a kormány az adókulcsok megemelésére kényszerülne – derül ki az Európai Bizottság hatástanulmányából. Ismeretes: az EB javaslatában szereplő közös konszolidált társaságiadó-alap (CCCTB) lényege, hogy a vállalatok, cégcsoportok eredményét uniós szinten kellene összesíteni – a csoporton belüli ügyletek kiszűrésével –, majd az így kiszámított adóalapot három tényező figyelembevételével visszaosztani az egyes tagállamokra. Ahol már az eltérő adókulcsok vonatkoznának a rájuk eső alapra, ám további tagállami kedvezményeket, módosításokat nem lehetne érvényesíteni.A bizottság elemzése szerint ez az új CCCTB 7,9 százalékkal lenne szélesebb a tagállamok jelenlegi átlagos adóalapjánál, hazánk azonban éppen a vesztesek közé tartozna: az új „felosztó” metódussal mintegy harmadával kevesebb adóalap jutna nekünk. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) elemzése szerint ennek oka elsősorban az úgynevezett allokációs formulában, a cégek külföldi veszteségének Magyarországra jutó hányadában, valamint abban keresendő, hogy a multinacionális társaságok nem tudják majd itt kimutatni az eredményüket. Mindez tehát az adókulcsok megemelését tenné szükségessé, és ebbe az irányba mutat az is, hogy a arányában az EU-ban Magyarországon az egyik legalacsonyabb a társaságiadó-bevétel. Az NGM szerint a harmonizáció hatására megszűnő adóalap-csökkentő tételek negatívan érintenék a beruházásokat is, még úgy is, hogy például a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos kedvezmények a CCCTB rendszerében is megmaradnának. Azonkívül Magyarország esetében az új metódus bevezetése 0,14 és 0,92 százalék közötti GDP-csökkenéshez vezetne.
Ennél jobban járnánk a francia–német versenyképességi paktumban szereplő társaságiadó-alappal, amely nélkülözi a konszolidációt, vagyis itt a tagvállalatok eredményét egyedileg vennék figyelembe (ezt egy c-vel kevesebbel, CCTB-vel jelölik). Ebben az esetben az átlagos társaságiadóalap-növekedés 30 százalék lenne.
Komoly bökkenő azonban mind a két átalakítás esetén a helyi iparűzési adó (hipa) és a különadók kérdése. Bár az NGM közleménye szerint ezek levonhatók lennének az uniós adóalapból is, a bizottság kifejezetten kizárja ezt, és megjegyzi: ezek akár 60 százalékkal is képesek megnövelni az effektív magyar társaságiadó-terhet. Ezt az „apróságot” az NGM közleménye úgy fogalmazza meg, hogy „Magyarország esetében a hipa is társasági adóként értelmezhető, amelyre ha kiterjedne a harmonizáció, tovább szűkülne hazánk mozgástere az adótervezés tekintetében”. Érdemes megjegyezni: 2010 óta a jelenlegi magyar szabályozás sem ad módot a hipa levonására a társasági nyereségadó alapjából.
A bizottság elemzése szerint ez az új CCCTB 7,9 százalékkal lenne szélesebb a tagállamok jelenlegi átlagos adóalapjánál, hazánk azonban éppen a vesztesek közé tartozna: az új „felosztó” metódussal mintegy harmadával kevesebb adóalap jutna nekünk. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) elemzése szerint ennek oka elsősorban az úgynevezett allokációs formulában, a cégek külföldi veszteségének Magyarországra jutó hányadában, valamint abban keresendő, hogy a multinacionális társaságok nem tudják majd itt kimutatni az eredményüket. Mindez tehát az adókulcsok megemelését tenné szükségessé, és ebbe az irányba mutat az is, hogy a GDP arányában az EU-ban Magyarországon az egyik legalacsonyabb a társaságiadó-bevétel. Az NGM szerint a harmonizáció hatására megszűnő adóalap-csökkentő tételek negatívan érintenék a beruházásokat is, még úgy is, hogy például a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos kedvezmények a CCCTB rendszerében is megmaradnának. Azonkívül Magyarország esetében az új metódus bevezetése 0,14 és 0,92 százalék közötti GDP-csökkenéshez vezetne.
Ennél jobban járnánk a francia–német versenyképességi paktumban szereplő társaságiadó-alappal, amely nélkülözi a konszolidációt, vagyis itt a tagvállalatok eredményét egyedileg vennék figyelembe (ezt egy c-vel kevesebbel, CCTB-vel jelölik). Ebben az esetben az átlagos társaságiadóalap-növekedés 30 százalék lenne.
Komoly bökkenő azonban mind a két átalakítás esetén a helyi iparűzési adó (hipa) és a különadók kérdése. Bár az NGM közleménye szerint ezek levonhatók lennének az uniós adóalapból is, a bizottság kifejezetten kizárja ezt, és megjegyzi: ezek akár 60 százalékkal is képesek megnövelni az effektív magyar társaságiadó-terhet. Ezt az „apróságot” az NGM közleménye úgy fogalmazza meg, hogy „Magyarország esetében a hipa is társasági adóként értelmezhető, amelyre ha kiterjedne a harmonizáció, tovább szűkülne hazánk mozgástere az adótervezés tekintetében”. Érdemes megjegyezni: 2010 óta a jelenlegi magyar szabályozás sem ad módot a hipa levonására a társasági nyereségadó alapjából. Csökkenne az adminisztráció, de nőhet az adóteher Az adminisztrációs terhelés csökkentése révén 0,7 milliárd, a határokon átnyúló terjeszkedés egyszerűbbé válásával egymilliárd, a konszolidáció révén pedig további 1,3 milliárd eurónyi költséget takaríthatnának meg az EU-ban működő cégek a közös társaságiadó-alap bevezetésével az Európai Bizottság friss számítása szerint. Tanulmányukban megemlítik: a CCCTB bevezetésével világosabbá válnak a „játékszabályok” az uniós adózás terén, és az adóverseny az adókulcsok tényleges mértékében ölthet testet, nem pedig az adóalapok különböző rejtett elemeiben. „A jelenlegi szabályozás magyar cégeket is gátol abban, hogy külföldi tevékenységeket kezdjenek” – véli Békés Balázs adójogász, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda partnere is. Hozzáteszi: a CCCTB-nek komoly előnye lenne az is, hogy a csoporton belüli ügyletek esetében nem lenne szükség korrekcióra és dokumentációra.
Csábító lehet az a lehetőség is, hogy az egyik tagállamban keletkezett veszteséget a csoporton belül el lehetne számolni más tagországokban elért nyereséggel szemben. A magyar vállalkozások számára pedig az sem visszalépés, hogy a tervek szerint a következő évekre időbeli korlátozás nélkül lehetne elhatárolni a veszteséget (vannak azonban olyan tagállamok, ahol erre jelenleg időben visszafelé is lehetőség van, ez biztosan megszűnne). Egységessé válna, hogy illeti meg az formájában létező, a cégen kívüli érdekeltség értékesítéséből származó bevételeket, a részvényekhez és jogdíjakhoz kapcsolódó bevételek viszont adókötelesek lennének. Vonakodnak a bolgárok és az írek is Bulgária csatlakozik az európaktumhoz, azonban a társaságiadó-alap harmonizálásával nem ért egyet – közölte Bojko Boriszov kormányfő közvetlenül a tegnap kezdődött kétnapos EU-csúcs előtt. A miniszterelnök elmondta: Bulgária ragaszkodik a független adópolitika fenntartásához, és nem kívánja megemelni a jelenleg 10 százalékos adó kulcsát sem. Írország euróövezeti tagságából adódóan részt vesz majd a paktumban, azonban szintén nem támogatja a megállapodásnak a társaságiadó-alap harmonizálására vonatkozó pontját.
A csúcstalálkozó várhatóan nem foglalkozik majd az ír mentőcsomag kamatainak enyhítésével, miután Enda Kenny kormányfő továbbra sem hajlandó a kedvezményért cserébe megemelni a jelenleg 12,5 százalékos ír társaságiadó-kulcsot. -->
