José Manuel Barroso úgy tűnik megértette, hogy a piac folyamatosan büntetni fogja az euróövezetet, amennyiben nem tesznek jelentős lépéseket a válság tovaterjedési esélyének minimalizálására. Az Európai Bizottság (EB) elnöke hangsúlyozta, hogy szükség van az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) reformjára és a hitelkeret növelésre. Hollandia és Németország azonban ezzel ellentétes nyilatkozatot tett. A két ország úgy látja, a két héttel ezelőtti EU-csúcson elfogadott döntések végrehajtására kell összpontosítani, és nem a vita újbóli megnyitására. A Reuters által idézett piaci elemzők szerint ugyanakkor a 440 milliárdos EFSF-et legalább kétszeresére, de lehetséges, hogy háromszorosára kellene emelni, hogy megállítsák a válság tovaterjedését olyan nagy országokra, mint Spanyolország vagy Olaszország.
Az olasz gazdasági miniszter, Giulio Tremonti eközben emlékeztetett, a japán jegybank mennyiségi lazítást jelentett be, a svájci jegybank nullára vágta a kamatcélt. Célzott arra, hogy az EKB-nak is ezen az úton kellene járnia. Tremonti szavai szerint ázsiai befektetők azt kérdezték tőle, hogy: „Ha a központi bankotok nem veszi meg a kötvényeiteket, nekünk miért kellene?” Jean-Claude Trichet, az EKB elnöke a kamatdöntést követő sajtótájékoztatón elmondta, folytatják kötvényvásárlását, amely egy folyamatban lévő program. Azt is elmondta, hogy a kötvényvásárlás folytatása kapcsán nem volt egyhangú a kormányzótanács. Trichet megtagadta a választ arra a kérdésre, hogy vásárolnak-e olasz, illetve spanyol államkötvényeket.
Jól látszik tehát, hogy a mind a fiskális, mind a monetáris politikai döntéshozók között óriási ellentét húzódik. Pedig, vagy az EFSF keretét meg kell növelni jelentős mértékben, vagy az EKB-nak óriási volumenben kell indítania kötvényvásárlási programot, azonban jelenleg egyikről sem kapott a piac egyértelmű jelzést.
A spanyol kötvényhozamok 6,3 százalék közelében, az olasz állampapírok hozama 6,2 százalék felett járt csütörtökön. Ezeken a magasságokon már életvészesen fogy a levegő. Ismét ékes példáját látjuk annak, hogy mennyire fájdalmas lehet, ha a szuverén tagországok csak távolról figyelik a monetáris politika alakulását.
Szerény vigasz, hogy a jegybank tegnap beavatkozott: portugál és ír kötvények vásárlásával. A piacot azonban egyáltalán nem érdekelte ez, sokkal inkább arra lett volna kíváncsi, hogy vesznek-e olasz vagy spanyol papírokat. Trichet és a kormányzótanácsi tagok tudhatták, hogy ezzel a kérdéssel szembesülnek majd a sajtótájékoztatón, úgy látszik, mégsem készültek fel erre. Ez óriási hiba volt. És a piac most büntet. Kérdés, hány ilyen bakit engedhet még meg magának az unió, mielőtt a hullámok elsöprik a nagy európai országokat.
