"A bankok piaci hatalmát éppúgy meg kell törni, mint ahogy át kell gondolni a hitelminősítő szervezetek szerepét" - véli Thomas Straubhaar, a hamburgi HWWI gazdaságkutató intézet vezetője. A szakértő szerint a pénzpiaci egésze kudarc, a szektor az elmúlt harminc évben az érdekében megfelelően fenntartotta a hatékonyság mítoszát, ami azután deregulációhoz vezetett.
Hans-Werner Sinn, az Ifo kutatóintézet főnöke is úgy látja, hogy a bankágazat helyrehozatala csak a magasabb saját tőkére vonatkozó előírások bevezetésével valósulhat meg. Sinn 8 százalékos tőkét követel a bankoktól, a kockázati besorolások egyszerűsítésével együtt. Véleményes szerint a Bázel III szabályozás nem sokat segít, mivel kvázi kockázatmentes eszközöknek tartja az állampapírokat.
Simon Johnson, az IMF volt vezető közgazdásza azt állapítja meg, hogy a magas volatilitás és a társadalomra nehezedő megterhelés nincs arányban az ágazat által létrehozott többlet értékkel. Kritikájában kiemeli, hogy most a bankok nagyobbak, mint valaha, ezért a kormányok a bankszektor kapcsán jobban zsarolhatóak, mint a válság kezdetekor. Johnson a túl nagy pénzintézetek feldarabolását követeli. Ezért a túlságosan nagy pénzintézetek konzekvens felosztását követeli.
Paul Volcker, a Fed egykori elnöke, az Obama-féle pénzügyi szabályozó rendszer kidolgozója szintén nagyobb szigort és a befektetési-, valamint a kereskedelmi banki tevékenység szétválasztását követeli. Volcker a túlburjánzó pénzügyi tevékenység lenyírását indokolva úgy fogalmaz: az elmúlt évtizedek leghasznosabb pénzügyi találmánya a bankautomata volt.
Jagdish Bhagwati, a Columbia professzora a globalizáció egyik úttörője, de kizárólag a reálgazdaságban, nem pedig a pénzügyi szektorban. Meglátása szerint túl optimista volt a dereguláció kérdésében annak fényében, hogy a pénzügyi szektorban jóval nagyobbak a lefelé mutató kockázatok, mint a reálgazdaságban. Most új, független felügyeleti szervre van szükség a közgazdász szerint.
