Foglalkoztatási kilátások 2012-ben

A foglalkoztatottság szintjének alakulása makrogazdasági szempontból a versenyszféra esetében következményként jelenik meg: a konjunktúra, a beruházások, a gazdasági szerkezetátalakulás, a szabályozási paraméterek, a szociális ellátási jellemzők és sok más tényező hatására alakul. A versenyszférán kívül közvetlen beavatkozási lehetőség van a foglalkoztatás terjedelmének meghatározására. A 2008 végén kibontakozott gazdasági válság hatására a következő évben 2,5 százalékos visszaesés, majd stagnálás következett be országos szinten a foglalkoztatásban, s a 2011-es szerény mértékű, 0,8 százalékos – főként az ipari konjunktúra következtében bekövetkezett – növekedés nem tudta a válság előtti szintre emelni a foglalkoztatást.

2012-ben ismét növekednek a bizonytalansági tényezők, markáns konjunktúrajavulás jelei egyelőre nem látszanak, s jelentős beruházásélénkülésre sincs nagy esély, a GKI Zrt. 2012-es első előrejelzése szerint 1,5 százalékos GDP-volumen-visszaesés valószínűsíthető. A gazdasági szabályozási környezetben számos olyan új momentum lépett be 2012-től, amely nem segíti a foglalkoztatás további bővülését, sőt foglalkoztatásszűkülést vetít előre 0,5-1 százalék körüli mértékben, mert a foglalkoztatási színvonalat alakító tényezők közül erősebbek lesznek a csökkenés irányába hatók, mint a növekedést kiváltók.

Ágazati átrendeződés

A munkaerő-felmérés adatai szerint a foglalkoztatottak száma 2011-ben az ipari szektorban bő 1 százalékkal nőtt, a szolgáltatási szférában gyakorlatilag szinten maradt. A termelőágazatok közül kiemelkedik a mezőgazdaság 7,7 százalékos foglalkoztatásbővülése a kiugróan jó kibocsátási eredményekkel párhuzamosan. Igen jelentősnek minősíthető az ipar 3 százalékos létszámgyarapodása is, bár a foglalkoztatók már óvatosak, s a konjunktúrajavulás által előálló pótlólagos munkaerőigényeik nagy részét kölcsönzött munkaerővel elégítették ki. Az ipari alkalmazottak esetében az ár eléri a 10 százalék körüli mértéket.

Az ágazati átrendeződés elsősorban az építőipart (–5 százalék), valamint az információ-kommunikáció ágazatot (–14 százalék) érintette kedvezőtlenül, de fogyott a szakmai, tudományos, műszaki tevékenység, valamint a közigazgatás és az oktatás foglalkoztatási képessége is. A legalább ötfős cégeknél és a költségvetési intézményeknél 0,4 százalékkal csökkent az alkalmazottak száma az egy évvel korábbihoz képest. Ezen belül a versenyszféra létszáma 1,3 százalékkal emelkedett, miközben a költségvetési szféráé 4,9 százalékkal csökkent (az itt elszámolt csökkenő közfoglalkoztatás miatt). Enélkül a létszámcsökkenés itt csak 1,7 százalékos lett volna.

A 2012-es munkaerő-kínálatot behatárolják a régóta ismert demográfiai folyamatok, megindult a munkavállalási korú népesség számának fogyása és öregedése. Ezzel szemben némileg növelhetik a kínálatot a nyugdíjrendszer folyamatos szigorításán (nyugdíjkorhatár-emelés hatása, előre hozott nyugdíj szabályainak szigorítása) túlmenően a korhatár alatti rokkantnyugdíjasok és a tartós munkanélküliek számának csökkentése érdekében tett intézkedések. További kínálatbővítő szerepet tölthet be a tankötelezettség határának leszállítása és az államilag finanszírozott felsőoktatási keretszámok csökkentése. Az idősebbek és a megváltozott munkaképességűek olyan személyes jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek miatt az érintetteket a vállalkozói szféra munkáltatói eddig elutasították. Valószínűleg a szakképzetlen érettségizettekre sem lesz túl nagy igény. Így e rétegek munkakínálata inkább a munkaerő-piaci feszültségek további éleződéséhez járul hozzá.

A munkaerő-kereslet 2012-ben vélhetően szerény mértékben csökken. A visszaesés több kedvezőtlen tényező együttállására vezethető vissza, így pl. a bizonytalan konjunkturális helyzetre és a versenyszféra munkáltatóira terhelt pótlólagos munkaerőköltségekre (erőltetett béremelésre a 200 ezer forintnál kevesebbet keresők esetében, utazási költségek átvállalására, szociális ellátások adóztatására, stb.). A foglalkoztatók formálisan eleget fognak tenni az állami elvárásoknak, viszont semmiképp nem növelik alkalmazottaik számát, félő, hogy egy részüket visszakényszerítik színlelt részmunkaidős foglalkoztatásba, illetve a szürke-fekete zónába. A részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya a válság kitörése óta folyamatosan növekszik, bár még így is csak a foglalkoztatottak 7 százalékát teszi ki.

Van még tartalék

Az előző évben markáns munkaerő-felszívó ágazatok létszáma stagnálásközeli lesz, a különadóval, végtörlesztéssel sújtottak feltehetőleg csökkentik foglalkoztatottaik számát. Ágazati bontásban csak három helyen remélhető foglalkoztatásbővítés (vízellátás, szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szenynyeződésmentesítés; adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység; szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás). Kereslet főként a szakképzett, fiatalabb – olcsóbb bérű –, atipikus módon foglalkoztatható (kölcsönzött, részmunkaidős, határozott időre alkalmazott) munkavállalók iránt lesz. A legjelentősebb létszámfogyás a pénzügyi és biztosítási tevékenység és az építőipar ágakban vélelmezhető idén. A foglalkoztatás területi különbségei 2012-ben fennmaradnak, de az sem kizárt, hogy tovább növekednek.

Az egy foglalkoztatottra jutó GDP alapján mért termelékenység 2010–2011-ben igen szerény mértékben növekedett, de 2012-ben vélelmezhetően megint csökkenni fog. Az ipar vezérelte növekedés hatására az ágazat termelékenysége a válságból való kilábalást követően hullámzó mértékben növekszik. Az építőiparban még mindig meglévő munkaerő-tartalékra utal a termelékenység évek óta tartó csökkenése. A mezőgazdaság hatékonysága több év összevont eredményei alapján növekvő trendet mutat, de az évek közötti kilengés igen drasztikus.

Az Eurostat a múlt év végén új mutatószámokat vezetett be, illetve tett közzé a potenciális munkaerő-tartalék mérése érdekében. Ezen módszertan alapján, 2011 végén Magyarországon 417 ezer fő volt munkanélküli az ILO-definíció szerint (nincs munkája, keres és rendelkezésre áll) és további 164 ezer fő tekinthető munkaerő-tartaléknak (csak részben teljesíti az előbbi kritériumokat, illetve alulfoglalkoztatott részmunkaidős). A valóságban azonban a 2,5 millió fő körüli munkavállalási korú inaktív személy közül is lehet még találni tartalékot.

A munkaerő-felmérés által mért munkanélküliségi ráta 2011-ben 11 százalékos volt éves átlagban, 2012-ben is hasonló nagyságrendű rátát tartunk reálisnak. A munkaerő-felmérés szerinti munkanélküliek száma 468 ezer, a regisztrált álláskeresőké – éves átlagban – 583 ezer fő volt, a MEF szerinti munkanélküliek száma 7 ezer fővel mérséklődött, a regisztráltaké pontosan megegyezett az egy évvel korábbival. Az utóbbiak az év végén azonban már csak 552 ezren voltak, 6,6 százalékkal kevesebben, mint 2010 végén. Közülük – a munkanélküliségi ellátórendszer szinte valamennyi elemét érintő szűkítések miatt – pénzbeli ellátást csak 298 ezer fő (54 százalékuk) kapott, s ebből 192 ezer fő alacsony összegű szociális ellátásban részesült.

A munkanélküliségi ráta 2011 utolsó három negyedévben alig mozgott, 2012-ben jelentősebb kilengésekre számítunk az év eleji cégfelszámolási és végelszámolási hullám következtében, illetve az év folyamán bevezetésre kerülő foglalkoztatási terheket növelő intézkedések hatásainak kifutása nyomán. Nem kizárt, hogy a munkanélküliségi ráta éven belüli szezonális hullámzása nagyobb kilengést fog mutatni a korábbi években megszokotthoz képest, s ennek nyomán az év végére ismételten erőteljes növekedésnek indul a munkanélküliségi ráta.

Növekvő különbségek

A közmunkára szánt keretek ismét jelentősen nőnek – a 2011-es több mint háromszorosára és a 2010-est is jóval meghaladó mértékben – és a kormányzat visszaáll a korábbi 6-8 órás foglalkoztatásra, ezért itt a létszám növekedésére lehet számítani, kivéve, ha költségvetési hiány csökkentése miatt év közben megkurtítják a keretet, amit szintén nem lehet kizárni.

A válság következményeként a munkanélküliség területi különbségeiben tapasztalt kiegyenlítődés 2011-ben növekedésre váltott, mert a kedvezőbb konjunkturális folyamatok a fejlett régiókban csökkentették a munkanélküliségi rátát, miközben a hátrányos helyzetűekben az nem változott, vagy tovább nőtt. Míg 2008-ban 2,9 szeres, 2010-ben már csak 1,8 szoros a különbség a legalacsonyabb és a legmagasabb munkanélküliségi rátájú régió között, addig 2011-ben 2,3-szeres volt. Valószínűsíthető, hogy 2012-ben nem javul a helyzet e tekintetben.

Több a dolgozó, több a munkanélküli

2011. december és 2012. február között összesen 3 millió 794 ezer fő volt a foglalkoztatottak létszáma, amely 51 ezerrel több, mint egy évvel korábban. Újdonság azonban, hogy a férfiak és a nők pozíciója közel azonos mértékben javult – derül ki a KSH tegnap közzétett adataiból. A foglalkoztatottak száma így 1,4 százalékkal volt magasabb az előző év azonos időszakában mértnél, vagyis a növekedés meghaladta a hibahatárt.Ezzel egyidejűleg a munkanélküliek száma is tovább nőtt. A vizsgált hónapokban összesen 497 ezernyi álláskereső volt, vagyis 10 ezerrel több, mint egy évvel korábban. Ezzel a munkanélküliségi ráta 11,6 százalékos volt. A bővüléstől eltérően a munkanélküliség nemek szerint eltérően alakult. A munkanélküliek száma és a munkanélküliségi ráta a nők esetében emelkedett, a férfiakra jellemző mutatók kismértékben javultak. Ennek ellenére a férfiak munkanélküliségi rátája még mindig magasabb, 11,8 százalékos volt, szemben a nők 11,3 százalékával.

Ádler Judit Több a dolgozó, több a munkanélküli 2011. december és 2012. február között összesen 3 millió 794 ezer fő volt a foglalkoztatottak létszáma, amely 51 ezerrel több, mint egy évvel korábban. Újdonság azonban, hogy a férfiak és a nők pozíciója közel azonos mértékben javult – derül ki a KSH tegnap közzétett adataiból. A foglalkoztatottak száma így 1,4 százalékkal volt magasabb az előző év azonos időszakában mértnél, vagyis a növekedés meghaladta a hibahatárt.Ezzel egyidejűleg a munkanélküliek száma is tovább nőtt. A vizsgált hónapokban összesen 497 ezernyi álláskereső volt, vagyis 10 ezerrel több, mint egy évvel korábban. Ezzel a munkanélküliségi ráta 11,6 százalékos volt. A bővüléstől eltérően a munkanélküliség nemek szerint eltérően alakult. A munkanélküliek száma és a munkanélküliségi ráta a nők esetében emelkedett, a férfiakra jellemző mutatók kismértékben javultak. Ennek ellenére a férfiak munkanélküliségi rátája még mindig magasabb, 11,8 százalékos volt, szemben a nők 11,3 százalékával.-->