Az utalványok évente több mint 52 milliárd eurós piacot képviselnek az Európai Unióban. Az előre fizetett távközlési szolgáltatások adják az utalványok piacának 70 százalékát; őket követik az ajándékutalványok és az árengedményre jogosító utalványok. Az utalványokra vonatkozó hozzáadottértékadó-szabályozásnak a tagállamok közötti eltérései miatt azonban a piac korántsem képes hatékonyan működni: a vállalkozások, ahelyett, hogy valóban élveznék az egységes piac előnyeit, esetenként duplán adóznak, és az adószabályok eltérései megnehezítik számukra a határokon átnyúló terjeszkedést. Az új szabályok célja e problémák megszüntetése.
A javaslat egyértelműen megkülönbözteti az utalványok különböző típusait, valamint azok adóügyi kezelését, aminek nyomán lehetővé válik az utalványokhoz kapcsolódó ügyletek Unió-szerte egységes kezelése. Az új rendelkezések a hozzáadottérték-adóztatás céljából meghatározzák az utalvány fogalmát, és megállapítják, hogy az utalványok tekintetében mikor (értékesítéskor vagy beváltáskor) keletkezik adókötelezettség. További szabályok foglalkoznak a forgalmazási láncban értékesített utalványokkal és az általános fizetési eszközökkel. Az új szabályozás 2015. január 1-jén lép hatályba.
Jelenleg az utalványokhoz kapcsolódó ügyletek tekintetében nem léteznek uniós hozzáadottértékadó-szabályok. Közös szabályok hiányában a tagállamok saját eljárásokat alakítottak ki. Ezek viszont nincsenek összehangolva, és gyakran nehézségeket okoznak mind a vállalkozások, mind a hozzáadottérték-adót beszedő hatóságok számára. Amennyiben az utalványt más tagállamban bocsátották ki, mint ahol beváltják, nem mindig világos, melyik ponton kell az utalványokhoz kapcsolódó ügyleteket megadóztatni. Gyakran merül fel ez a probléma például a nemzetközi szállodaláncok által kibocsátott, szálláshely-szolgáltatásra beváltható, több tagállamban is felhasználható utalványok esetében.
A ma előterjesztett javaslat célja az utalványok adóügyi kezelésére vonatkozó egyértelmű, harmonizált uniós szabályok kialakítása. Ami a javaslat tartalmi elemeit illeti, a Bizottság a kettős adóztatáshoz és az adóztatás elmaradásához vezető, tagállamok közötti eltérések felszámolása céljából harmonizálni kívánja az utalványok fogalmának a hozzáadottérték-adóztatás céljából történő meghatározását és annak megállapítását, mikor keletkezik az adókötelezettség. Ez utóbbit az utalvány típusa fogja meghatározni, így abból egyértelműen megállapítható lesz, hogy az adót az utalvány értékesítésekor vagy az utalvány termékekre és szolgáltatásokra történő beváltásakor kell-e kivetni.
Másodszor, az új szabályok világosan elhatárolják egymástól az utalványokat és az egyéb fizetési eszközöket. A mobileszközök növekvő száma miatt meg kell különböztetni az előre fizetett távközlési egyenlegeket és a mobil fizetési szolgáltatásokat (az előbbiek utalványoknak minősülnek, míg az utóbbiak ezektől eltérő módon adóznak). A fizetési technológiák terén bekövetkezett változások – különösen a mobil fizetési módok terjedése – szükségessé teszi az esetleges fogalmi bizonytalanságok felszámolását.
Harmadsorban, az irányelv közös szabályokat állapít meg az utalványok közvetítői láncban történő forgalmazása tekintetében, különösen azon esetek vonatkozásában, amikor a forgalmazási lánc több tagállamra terjed ki. Mielőtt eljutna a fogyasztóhoz, egy telefonkártya például többször is gazdát cserélhet egy forgalmazói láncban, és ilyen esetekben az érintett vállalkozásokra vonatkozó adózási kötelezettségeknek egyértelműeknek kell lenniük.
