MNB-főnök: nekünk az IMF a végső hitelezőnk

Nem mi fújjuk a passzátszelet – kezdte előadását Csermely Ágnes. Utalt arra, hogy a Bajnai-kormány alatt jelentősen csökkentek a kockázati feláraink. Látni kell, hogy a világgazdasági események nagy hatást gyakorolnak a kockázati felárunkra, magyarázta.

Az eurózónában egy nagyon súlyos válság zajlik. A válság epicentruma az eurózónában van, mert az intézmények nem voltak felkészülve erre – vélekedett Csermely Ágnes. Igazi megoldás nem született, és a helyzet olyan súlyos, hogy az eredetileg létrehozott keretek között nem lehet megoldani a válságot. Egy új szerződésre van szükség az EU válságának megoldásához – hangsúlyozta a szakértő.

Az eurózóna országai nem akarták feladni a fiskális szuverenitást. Látjuk, hogy teljesen más a szociális rendszer az egyes országokban. Nem volt szándék arra, hogy fiskális unió jöjjön létre. Egy monetáris unió alakult ki, a fiskális keretet pedig a szigorú szabályok adták – emlékeztetett.

„Az adósságválság egy makacs dolog” - mondta Csermely. Ez mély és súlyos válság, egy nagy negatív spirál működik. A magánszektor, a lakosság, a vállalatok nem akarnak beruházni. A kamatköltségek emelkednek, az ingatlanárak csökkennek, ami óvatosságra ösztönöz a fogyasztásban is.

A bankrendszer visszafogja a hitelezést, így még mélyebb lesz a recesszió, romlik az ország kockázati megítélése, és csökken az ingatlanár. A kör pedig folytatódik lefelé – magyarázta.

Csermely szerint általában nem használ ilyenkor a kamatcsökkentés. A monetáris politika fontos feladata, hogy egyben tartsa a pénzügyi rendszert, és ha nem működik a monetáris transzmisszió, akkor beavatkozzon.

A piacok szétszakadnak, és ha nem megy át a kamatcsökkentés a kötvénypiacra, akkor ott is beavatkozik a központi bank. A fiskális politika legfőbb feladata pedig a keresletélénkítés egy ilyen válságban. A bankokat pedig ki kell segíteni, hogy legyen hitelezés – vélekedett.

Svédország kitisztította bankrendszerét, és növekedési pályára állt. Japán ezt nem tette meg, és 10 év alatt sem sikerült növekednie.

Mi történt az eurózónában?

Az eurózónában Frankfurtban működött a transzmisszió, de az „államhatáron nem ment át”. Normális jegybanki politikában az következne, hogy az EKB lépéseket tesz, de nem avatkozott be a jogi korlátok miatt – mondta Csermely. Jelentős lazítást láthattunk a fiskális politika terén, de a görög válság kitörése után visszahúzták a fiskális élénkítést. Ennek lett a következménye, hogy elmélyült a válság – magyarázta.

Nem csak a költségvetési deficit számít az adósság fenntarthatósága szempontjából, hanem a növekedés is. A kereslet visszafogás pedig csökkenti a növekedést – jegyezte meg.

A bankok és államok végzetének összefonódása a következő gond. A bankok rengeteg állampapírt kapnak, de ha az állam megítélése romlik, akkor a bankoké is, így egymást fertőzik a válságban – fogalmazott az MNB igazgatója.

Spanyolországnak nincs végső hitelezője, ebből ered, hogy rosszabb helyzetben van, mint Nagy-Britannia. Ez abból fakad, hogy Angliának van egy végső hitelezője (a Bank of England), így ugyanolyan makrogazdasági fundamentumok mellett Spanyolország csődkockázata magasabb.

Válságkezelő intézmények kellenek

A kormányokat el kell látni egy végső hitelezővel, ami szükség eseték tud a kormányoknak hitelezni. A bankok és államok összefonódását pedig szét kell választani – hangsúlyozta Csermely Ágnes.

Szerinte a rendszerben benne lévő kockázatokat közösen kell vállalni. Az EU-ban a szuverenitásunkból csak nagyon kicsit adtunk fel, most mégis nagyobb központi kontroll kellene.

Az eurózóna létrehozott egy pénzügyi alapot, az EFSF-et, és az EKB is beavatkozott, de nem volt akkora tűzerő, hogy megoldják a válságot. Az Ecofin üléseken sem sikerült megoldani a problémákat, fejtegette.  Most elhárultak az akadályok egy nagyobb méterű válságkezelő alap felállítása előtt, és az EKB is vásárolna kötvényeket, ha egy ország pénzügyi segítséget kér.

A bankunió még egyelőre a javaslat szintjén áll. Látjuk, hogy az eurózóna nem tud úgy működni, hogy ne legyenek a pénzügyi stabilitást megtámogató intézmények. Ehhez új alapszerződésre van szükség, hiszen eredetileg nem erre szerződtek az országok, tette hozzá az MNB igazgatója.  

Jó-e Magyarországnak ide tartozni?

A válság leginkább a kevésbé fejlett országokat érintette – mondta Csermely. Véleménye szerint érdemes megcéloznunk azt, hogy megpróbáljunk a magországokhoz csatlakozni. Ehhez sok beruházás kell.

A jogrendszerünk nagyon integrált, és a bankunióban Csermely inkább védőernyőt lát, noha nem ismerjük még annak pontos kereteit. A gazdasági szempontok szerint érdemes integrálódnunk az eurózónába, fűzte hozzá.

Kérdésre válaszolva Csermely Ágnes elmondta: a nagy jegybankok politikájának egyelőre egyáltalán nem látszik inflációs hatása. Magyarország jó példa, hogy óriási likviditási többlet nem okozott inflációt. A szükségleteknél jóval nagyobb likviditás keletkezett a rendszerünkben, a magyar jegybank mérlege is a többszörösére ugrott, jegyezte meg.

Ha a jegybank kamatot emel, akkor meg tudja változtatni a szereplők viselkedését. A kamat a túlfűtöttséget – ami inflációhoz vezetne – így meg tudja akadályozni, magyarázta az MNB igazgatója.

Az angoloktól mi nagyon különbözünk. Nagyon más a gazdasági struktúra. A mi versenyképességünk abban áll, hogy tudunk exportálni az eurózóna magjába, és sokkal szorosabban kell kötődnünk ehhez a termelési régióhoz – vélekedett Csermely Ágnes.

Hozzátette: forintban tudunk hitelezője lenni a magyar államnak, de devizában nem. A válság kezdetén az IMF-nek kellett belépnie a devizaadósság miatt, fejtegette Csermely, majd úgy fogalmazott: nekünk az IMF a végső hitelezőnk.