Kezdjük az utóbbival: A RIA Novosztyi október 27-i jelentése szerint Peking kilátásba helyezte, hogy nem tesz engedményeket területi szuverenitása kérdésében. Sőt, azzal fenyegette meg Japánt és bármely más országot, hogy erőszakot alkalmaz ellene vagy bármely más ország ellen, amely megkérdőjelezi Kína területi integritását. A RIA Novosztyi az Új Kína hírügynökséget idézte, amely szerint Zhang Zhijun kínai külügyminiszter kijelentette:
„Barátságban akarunk élni minden országgal, Japánt is beleértve, de tartanunk kell magunkat az elveinkhez….”. „Ha bárki megkérdőjelezi Kína álláspontját a szuverenitás kérdésében, nem lesz más választásunk, mint az erővel való reagálás…” Az orosz hírügynökség emlékeztetett arra, hogy Kína és Japán viszonya az utóbbi évek mélypontjára süllyedt, amióta a Dél-kínai tengeren lévő szigetcsoportot mindkét ország a magáénak vallja, emiatt heves Japán-ellenes tűntetések zajlottak le Kínában. E szigeteket - Tokió álláspontja szerint - Japán foglalta el, 1895-ben, míg Kína úgy véli, azokat már 1783-ban kínainak ismerte el. Mindazonáltal a helyzet éleződését jelezheti, hogy a China Network tévé a Yomiuri Shimbun japán lapra hivatkozva vasárnap este azt jelentette, hogy Yukio Hatoyama volt japán miniszterelnök leszögezte a vitatott szigetek kapcsán: igenis van területi vita Kína és Japán között. Szerinte ha Japán nem ismeri el, hogy itt területi vitáról van szó, akkor a nemzetközi közvélemény szemében Japán kedvezőtlen helyzetbe kerülne.
Ugyanakkor örvendetes múlt hét végi hír volt, hogy idén először haladja meg a Kínából Európába irányuló befektetések száma a fordított irányú befektetésekét, ami Kína gazdasági térnyerésének bizonyítékaként is szolgálhat - derül ki a PricewaterhouseCoopers (PwC) nemzetközi szolgáltató cég legújabb jelentéséből. Ugyanis az idei év első negyedévében 32 kínai cég fektetett be Európában, miközben a Kínában befektető európai vállalatok száma csupán 26 volt. A PwC szerint a kínai cégek európai terjeszkedése töretlen növekedést mutat az elmúlt bő fél évtizedben, a globális gazdasági és pénzügyi válság, az eurózóna nehézségei és a kínai gazdaság lassulásának ellenére.
Ám ehhez kapcsolódva, eddig nemigen köztudott fejleményről adott hírt ez év október 27-én a Skynews angol tévé, nevezetesen arról, hogy kínai befektetők a pekingi kormány ellenőrzését kikerülve tavaly több mint 600 milliárd dollárnyi tőkét vittek ki az országból a Global Financial Integrity (GFI) tanulmánya szerint. Szakértők úgy vélik, a tőkék kiáramlását nagyrészt a kínai bankrendszerből való kiábrándultság táplálja, amely az állami nagyvállalatokat szubvencionálja a betétesek rovására. Széles körben az a meggyőződés, hogy kínai cégek azért viszik ki a pénzüket külföldre, és ott befektetve, illetve „megutaztatva” visszahozzák azokat az anyaországba külföldi befektetésként álcázva, mert így adó- és egyéb kedvezményeket érhetnek el. Ráadásul külföldön betétként elhelyezve nagyobb hozamot tudnak elérni a pénzük után, mintha azt hazai állami bankoknál fektetnék be alacsony kamatra. A tavalyi tőkekiáramlás része volt annak az összesen 3,8 trillió dollárnak, amely az utóbbi 11 év alatt hagyta el Kínát. Az ütem gyorsulását jelzi, hogy 2000-ben a Kínából így távozó tőke összege még 172,6 milliárd dollár volt, 2011-ben pedig már 602,9 milliárd dollár.
Az Európai Unióból Kínába érkező külföldi közvetlen befektetések összege ez év első kilenc hónapjában 6,3 százalékkal csökkent éves alapon, és 4,83 milliárd dollárt (3,7 milliárd euró) ért el - közölte a kínai kereskedelmi minisztérium a CCTV kínai tévé hétfői jelentése szerint. Ugyanakkor Kína Európába irányuló befektetéseinek összege ugyanebben az időszakban 30,3 százalékkal esett vissza, míg az Oroszországba irányuló kínai befektetéseké 35 százalékkal nőtt. Xiang Songzou, az Agricultural Bank of China Ltd. vezető közgazdásza szerint a külföldi vállalatok körében hiányzik a derűlátás Kína gazdasági kilátásait illetően - tette hozzá a CCTV.
A kínai pénzügyi elit bizalomvesztése
Egyes kommentátorok szerint a tőkekiáramlás a kínai pénzügyi elitnek a kommunista kormányba vetett bizalomvesztését tükrözi. A GFI azonban arra is rámutatott, hogy természetesen e pénzekhez a korrupción, egyéb illegális tevékenységeken kívül törvényes úton is hozzá lehetett jutni. A washingtoni monitoring csoportnak mégis az a legmegdöbbentőbb feltevése, hogy a Kínából külföldre kivitt összesen 3,2 trillió dollárnak 86 százaléka került ki „kereskedelmi téves (hibás) számlázás” révén, ami azt jelenti, hogy kínai vállalatok a külföldi szállítókkal az importált termékek túlszámlázásáról egyeztek meg, és a külön pénzt külföldön helyezték számukra letétbe.
Kínai közgazdászok szerint az országban lévő külföldi közvetlen befektetések nagy része olyan pénzügyi központokból származik, mint a Kajmán-szigetek, Luxemburg vagy Hongkong, s ezért valójában olyan pénzről van szó, amelyet elsőször kínai vállalatok küldtek külföldre. Ilyen pénzügyi központ van – a GFI szerint – a brit Virgin-szigetek a Karibi-tenger térségében. E szigetek lakossága mindössze 28 000 fő, de innen – hivatalos adatok szerint – 2010-ben elképesztően nagy összegű, 13,7 milliárd dollárnyi befektetés érkezett Kínába. Nem véletlen, hogy Dev Kar, a GFI vezető közgazdásza úgy véli, eltúlzott a Kínában megvalósított külföldi közvetlen befektetések (FDI) mértéke olyan értelemben, hogy a teljes FDI-ben az úgynevezett adóparadicsomokból származó - és „körbeutaztatott” – pénzek is szerepelnek.
Miért Spanyolország?
És most értünk el a kínai befektetések egyik – lehetséges! – kellemetlen kísérő jelenségéhez. Ahol pénzek tisztázatlan működésére nyílik alkalom, ott esetenként a kínai maffiák is megjelenhetnek. Ilyen lehetséges terepnek tartják a kínai maffiák jelenleg Spanyolországot, amelynek gazdaságát a recesszió erősen sújtja, a munkanélküliségi ráta 25 százalékos, és a legfrissebb hivatalos adatok szerint 18-24 év közötti fiatal dolgozók 52 százalékának nincs munkája. Nem meglepő tehát, hogy a UPI amerikai hírügynökség ez év október 16-i Madridból keltezett jelentése arról adott hírt, a spanyol rendőrség a kínai maffia ellen az egész országra kiterjedő akciót indított, amelynek során több mint száz embert tartóztatott le. A 120 helyiségben – köztük éttermekben és bárokban - tartott házkutatás soron a letartóztatottak között volt Gao Ping, a kínai maffia feltételezett vezére. A spanyol rendőrség azt gyanítja, hogy a letartóztatottak pénzmosást, zsarolást, emberkereskedelmet és egyéb csalárd tevékenységeket követtek el Madridban, Costa del Solban, Barcelonában stb.,
A rendőrségi akció természetesen a spanyol média figyelmét is felkeltette. Pár nappal később, az El Pais című madridi lap október 24-i számában ugyanis rámutatott: a Spanyolországban működő kínai maffia „keresztapjának” a letartóztatása lerántotta a leplet e (kínai) közösségen belüli bűnözésről, és rávilágít e bűnöző csoportok hatalmára, bonyolultságára és nemzetközi összetartására.
A kínai hálózatok Spanyolországban piramisszerűen épülnek fel, a különböző ágazatokban párhuzamosan terjeszkednek. Az import-export csak az egyike volt ezen szektorokban, amelyre a jelenlegi spanyol rendőrségi akció irányult, de a hatása vélhetően kierjed más olyan ágazatokra is, ahol kínai bevándorlók dolgoznak, így az éttermekre, ruházati kiskereskedésekre, ingatlanügynökségekre.
A rendszer – amelyet más országokban is megvizsgáltunk – írja a továbbiakban a madridi lap – többé-kevésbé így működik: A kínai üzletember a hálózatán keresztül illegális munkaerőt-„importál”, és éveken át kihasználja e dolgozókat a vállalkozásában (éttermekben, üzletekben, műhelyekben), amíg az adósságot teljes mértékben le nem törlesztették. Néha egészen brutálisak a dolgozókra rákényszerített megélhetési és munkafeltételek. Az új bevándorló, miután kifizette az adósságát azért, hogy az ígéret földjére hozták, a továbbiakban azért fizet, hogy törvényesítsék, és megkapja a szükséges papírokat. Végül aztán az új bevándorló hitelt vesz fel e hálózatnál informálisan, hogy elkezdhesse a saját vállalkozását és a kizsákmányoltból a kizsákmányoló rangjára lép elő.
Arról persze, hogy – Olaszország, majd Spanyolország példájára – a kínai maffiák „előőrsei” megjelentek-e már hazánkban, vagy (egyelőre?) távol tartják magukat tőle, valószínűleg a magyar rendőrség bűnügyi és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal pénzügyi nyomozói tudnának beszélni.
Befejezésül azonban térjünk vissza arra a találgatásra, alkalmazhat-e Kína erőt a vitatott szigetek miatt Japánnal vagy az Egyesült Államoknak a térségben lévő bármely szövetségesével szemben? Hadd idézzük ezzel kapcsolatban Henry Kissingert, az amerikai-kínai kapcsolatok helyreállításában annak idején kimagasló szerepet játszott és Kínát kitűnően ismerő volt amerikai külügyminisztert, aki a mindenkori moszkvai amerikai nagykövet rezidenciáján, a Spaso-Házban, ugyancsak amerikai üzletemberek előtt, 2007. november 9-én. mondott beszédében úgy vélte, ahogy Kína fejlődik, egyre hatalmasabbá válik, és ahogy hatalmasabb lesz, egyre nagyobb befolyáshoz fog ragaszkodni. Hozzátette: „Ha Kína történelmét nézzük, általában kultúrával, imponáló magatartással, szükség esetén katonai erővel, de nem elsősorban katonai erővel igyekeztek felülkerekedni”. Ezért úgy gondolja, a Kína által a világ részére támasztott probléma a politika és a gazdasági versenyképesség problémája, nem pedig katonai probléma.
„Nem számítok arra, hogy Kína bevonuljon más országokba és megszállja azokat” – hangoztatta fél évtizeddel ezelőtt Kissinger. Egyébként Kínában a napokban kiadták Henry Kissinger „Kínáról" (On China) címmel írt 600 oldalas könyvét, amelyben összegezte a kínai-amerikai kapcsolatok formálásában szerzett tapasztalatait. A szerző több mint 50 alkalommal látogatott el Kínába az elmúlt 40 évben. Kissinger rámutatott, hogy elkerülhetetlenek ugyan a két ország közti konfliktusok, de az általános trend az együttműködés. A könyv lényege az, hogy az Egyesült Államoknak és Kínának fokoznia kell az együttműködést, és közösen új világrendet kell létesíteniük, fejtette ki a szerző.
Mi pedig itt, Európában, Magyarországon, természetesen továbbra is szívesen látjuk a tisztes szándékú – kiváltképp termelő – kínai tőkét, a sokat költő, ránk kíváncsi kínai turistákat. A kínai maffiák azonban kíméljenek bennünket, maradjanak otthon, vagy ott, ahol vannak…
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.