Fideszes törvényjavaslat a hegyközségekről

Az Országgyűlés honlapján olvasható javaslat a hegyközségek alapegységének a már hosszabb ideje stabilnak tekinthető borvidéket javasolja, a hatósági ügyekben eljáró hegybírót függetlenítené a hegyközség tagságától és megszüntetné választhatóságát, megszüntetné a szőlőterülettel nem rendelkezők és a felvásárlók hegyközségi tagsági viszonyát, szakítana az egy hegyközség egy hegybíró elvével.

A javaslat indoklása szerint az új hegyközségi törvény koncepciójának egyik elve, hogy a bornevek piaci érvényesülését jobban szolgálhatja, ha az egyes bornevek mögött egy egységes termelői közösség áll. Ma már inkább hátránynak számít, ha az egyes borvidékek részérdekeket képviselő hegyközségekre tagozódnak, ahol a döntéshozatal lassú és kényszerű kompromisszumokkal terhelt – fejti ki a képviselő, aki maga is borász. A hegyközségek alapegységének a jól körülhatárolható, már hosszabb ideje stabilnak tekinthető borvidéket javasolja. Ezzel szerinte a borvidék érdekérvényesítéséhez jobban igazodó intézményi rendszer hozható létre.

Az új hegyközségi törvény másik fontos alappillérének nevezi a hegybíró státuszának rendezését. A hegybíró jelenleg a hegyközség választott tisztségviselője, akinek az érdekvédelem és a hatósági ügyek vitele egyaránt feladata. Hatósági ellenőrzést, hatósági feladatokat ellátó személyként elkerülhetetlenül érdekellentét alakul ki a hegyközség tagsága és a hegybíró között, ami kényszerűen rontja a hatósági tevékenység végzésének hatékonyságát. Ezért tartja szükségesnek a hatósági ügyekben eljáró hegybíró függetlenítését a hegyközség tagságától, választhatóságának megszűntetését.

A javaslat a közigazgatási feladatok egységes ellátásának és színvonalának emelése érdekében a hegybírók kinevezését a nemzeti tanács titkárának feladatává teszi, aki így közvetlen szakmai felügyeletet tud ellátni a hegybírók felett.

Az egymástól eddig teljesen független köztestületekben működő hegybírók munkáját a nemzeti tanács főtitkára jelenleg nem irányíthatja. A hegybíró státuszának megváltozása azt is jelenti, hogy a hegyközség elnöke látja el a hegyközség érdekvédelemmel kapcsolatos feladatait. Ezzel a hegyközségekben folyó hatósági munka és az érdekvédelem feladata, továbbá a feladatot végző személy jól elválik egymástól – áll az indoklásban.

A hegyközségek közigazgatási ügyeinek kellően rugalmas intézése érdekében szakítani kell az egy hegyközség egy hegybíró elvével – írja Tiffán Zsolt. A nemzeti tanács titkára a helyi viszonyok alapján ki tudja jelölni a hegybírók illetékességi területét, így a jelenleg hatályos törvénynél jóval rugalmasabban szervezhető az államtól átvett közigazgatási feladatok ellátása.

A hegyközségek megalakulása óta komoly vitákra ad okot a hegyközségi tagsági viszony és a tagságból adódó jogok és kötelezettségek rendszere. A hegyközségek megfelelő működéséhez szükséges az, hogy a hegyközségek életének alakításába azok a termelők szóljanak bele, akik helyben végzik tevékenységüket. Ezért meg kell szüntetni a szőlőterülettel nem rendelkezők és a felvásárlók hegyközségi tagsági viszonyát - hangsúlyozza a beterjesztő.

Tiffán megállapítja, hogy az egy-egy hegyközségben zajló, szakmai és piaci fejlődés iránt elkötelezett szőlészeti és borászati tevékenységhez fűződő érdekek érvényesülését a hegyközségek megalakulása óta jelentősen nehezítette az egy tag egy szavazat elve. A szavazati jogot ezért a hegyközségi tagok gazdasági tevékenységének nagyságához kötné a képviselő. A tag szavazatát így az általa művelt ültetvény nagysága alapján állapítanák meg azzal, hogy egy tag a szavazatok 10 százalékánál többet nem birtokolhat. A tag szavazati jogát csak személyesen gyakorolhatja.

A törvényjavaslat lényeges elemének tekinti Tiffán Zsolt azt is, hogy a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvény módosítása a hegybírók feladatává tette a szőlőültetvények kivágási és telepítési engedélyeinek kiadását, valamint az ehhez kapcsolódó újratelepítési jogok vezetését. Az ezzel kapcsolatos változásokat az új hegyközségi törvényben is szükséges rendezni.