Nem tilthatja az állattartást a település
A Vidékfejlesztési Minisztérium ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy mindez „nem jelent korlátok, feltételek nélküli állattartást. Az állatok tartása nem veszélyeztetheti az emberek és állatok egészségét, jólétét, nem károsíthatja a környezetet.” A szaktárca szerint az intézkedés egyik célja, hogy az állattenyésztés és a növénytermelés egyensúlya helyreálljon. A közlemény megfogalmazása szerint „a Nemzeti Vidékstratégia ösztönzi a korábbi falusi állattartás hagyományainak felélesztését, a mezőgazdasági munka szerepének erősödését, a háztáji állattartás növelését, és minden támogatást megad ahhoz, hogy a vidék népességmegtartó ereje növekedjen.”
Az intézkedés összhangban lehet a tavaly meghirdetett „Egy koca, egy porta” programmal. A háztáji, a családi és a kisgazdaságokban történő sertéstartási és hizlalási program célja a kocatartás újbóli elterjedése volt. Ágazati szakértők szerint azonban a komoly szakértelmet megkövetelő kocatartásnál kifizetődőbb lenne az integrátori bérhizlalási programok elterjesztése, amelynek keretében hizlalással foglalkozhatnának a háztáji és kisüzemi sertéstartók.
A rendelkezés szervesen illeszkedik a kormány által nemrégiben elfogadott sertésstratégiához is, amelynek célja, hogy a jelenlegi hárommilliót sem elérő állományt hét éven belül megduplázza. A terv a nagyüzemi sertéstartás mellett újból felpörgetné a nyolcvanas években még jelentősnek számító háztáji hizlalást. A sertésstratégia menetrendje szerint október 31-éig fel kell mérni a sertéságazat kapacitásait, valamint a külföldi piaci igényeket. Programot kell kidolgozni emellett a magyar sertéshústermékek külpiaci megjelenésének támogatására.
Az elmúlt több mint egy évtizedben az egyes önkormányzatok szerte az országban korlátozták a tartható haszonállatok számát, vagy megtiltották a tartást. A tiltó rendeletek sokszor nem csupán a települések belterületét, hanem minden önkormányzathoz tartozó területet érintettek, így helyenként a régi termelőszövetkezetek létesítményeit sem lehetett erre használni. Ezeken a helyeken csak a zöldmezős beruházások maradtak lehetőségként, amelyeket csak a legritkább esetben kockáztattak meg a befektetők. A változás következménye lehet tehát az is, hogy a potenciális befektetők már meglévő, településekhez közelebb eső létesítményekben kezdjenek kisüzemi állattenyésztésbe.
„Az önkormányzatok eddig jobbára társadalmi nyomásra döntöttek úgy, hogy korlátozzák az állattartást, helyi igény volt, hogy a tenyésztelepek kikerüljenek a településeken kívülre” – nyilatkozta a Világgazdaságnak Nagy Tamás. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének elnöke hozzátette: „az állattenyésztők rendszerint arra hivatkoztak, hogy például Ausztriában nincsenek hasonló szabályok, ott nem zavarja a lakókat az egyébként elterjedt állattartás, de Magyarországon mások a szokások, mert a falvak társadalmi összetétele jelentősen átalakult.”
Nagy Tamás ugyanakkor hozzátette: „ha a kormányzat segíteni akarja az állattenyésztés terjedését, akkor nem szabadna a jelenlegihez hasonló földtörvénytervezetet benyújtania. Az állatok jelentős részét jelenleg a gazdasági társaságok tartják, amelyeket a tervezet nehéz helyzetbe hoz. Ennek eredményeképp azt az állatállományt is likvidálni fogják, amelyet ma még tartanak” – fogalmazott az elnök.
Nehéz megjósolni az ingatlanpiaci hatást
Nehéz megbecsülni, hogy az állattartás szabályozása mekkora visszatartó erő volt korábban, illetve ennek feloldása okoz-e visszaáramlást olyan településekre, ahol inkább erre van a lakosság berendezkedve. A kérdés feltehetően a kisebb települések esetén jelenthet valamit, így nehéz a rálátás, ugyanis a nagy ingatlanközvetítő hálózatok nagyobb városokban vannak jelen – véli Rutai Gábor, a Duna House PR és elemzési vezetője. A szakember azt gyanítja, hogy a hatás csekély mértékű. Ettől függetlenül a haszonállat tartására jobban alkalmas ingatlanoknak lehet egy új vevőköre ezzel, de az ilyen életmódra való át- vagy visszaállásnak ez csak az egyik összetevője, feltétele a sok egyéb nehézség mellett.
