Nem várt irányba halad a közel-keleti háború, a kilátások egyre romlanak

Ha még inkább elhúzódik az iráni konfliktus, az árak emelkedésének folyamatát tovább gerjeszti, hogy nem történik meg az áruk elszállítása, ezáltal pedig csökkenteni kell a kitermelés mértékét is. A térség tárolói kapacitásai végesek, és egyébként sem életbiztosítás háborús zónában nagymértékben tárolni olajat vagy földgázt. Viszont a kitermelésleállítások csak elhúzzák a normális állapotba való visszatérés várható idejét, hiszen még ha újra meg is nyílik a Hormuzi-szoros, időbe telik majd a felhalmozott készletek elszállítása és a termelés újbóli felfuttatása. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint eddig körülbelül napi nyolcmillió hordónyi nyersolajtermelést állítottak le.

Ráadásul a régió energia-infrastruktúrája sebezhető a támadásokkal szemben, és már több, akár szándékos, akár véletlen iráni támadás is történt finomítók és kikötők ellen, miközben a kitermelési létesítmények ellen is voltak támadási kísérletek. A korábbi várakozásainknál tehát gyengébbnek bizonyul a térség légvédelme. Így nem meglepő, hogy a támadások miatti kapacitáskiesések csak még inkább meghosszabbítják a Perzsa-öbölből származó olaj- és LNG-ellátás normalizálódásához szükséges időt. 

Bár az USA kormányzata mindenféle biztosítási garanciákról és haditengerészeti kíséretről ötletel, ezek egyike sem valósult még meg. Mindez nem véletlen, hiszen a kereskedelmi hajók kísérése veszélyes vállalkozás. A Hormuzi-szoroson áthaladó vagy ott állomásozó amerikai hadihajók könnyen sebezhetővé válnának, ezért az Egyesült Államoknak valószínűleg el kell halasztania az ilyen lépéseket mindaddig, amíg úgy nem látja, hogy Irán hajók elleni támadási képessége jelentősen lecsökkent.

Ez a mennyiség csak a jelenlegi ellátási zavarok alig több mint 25 napját fedezi (számolva azzal, hogy a termelés egy részét vezetékekbe irányíthatják át), viszont ez az olaj sokkal lassabb ütemben folyik ki a kormányzati tartalékokból, mint ahogy a piacról eltűnik a természetes kínálat.

Bár valószínűleg a kínálati oldalon is lesz termelői reakció, különösen az USA részéről, ez túl kevés és túl késői lesz. Az Egyesült Államokból érkező többletolaj várhatóan leghamarabb hat hónap múlva kerülhet ki a nemzetközi piacra, és a várt mennyiség csupán töredékét tenné ki a jelenleg tapasztalt, mintegy napi 15 millió hordós kiesésnek. A globális LNG-piac esetében a kínálati oldalon még kevesebb a rugalmasság, mivel a Perzsa-öbölből érkező szállítások megszakadása a globális LNG-kereskedelem mintegy 20 százalékát érintik. Az Egyesült Államokban idén új kapacitások lépnek működésbe, de ez az évi 15 milliárd köbméteres többletkapacitás elenyésző a jelenleg kiesett évi 110 milliárd köbméteres termeléshez képest. A gáz- és LNG-piacok esetében rövid távon az egyetlen valódi megoldás a kereslet drasztikus visszavágása révén létre jövő új piaci egyensúly lehet.

A háború kezdetén alapforgatókönyvünkben azzal számoltunk, hogy a Hormuzi-szoroson átmenő energiaáramlás két hétre teljesen megszakad, majd március hátralévő részében fokozatosan helyreáll. Mivel a konfliktus immár harmadik hetében járunk, és még jele sincs az energiaáramlás újraindulásának, ezért rontanunk kellett a háborúval kapcsolatos kilátásainkat.

A jelenleg legvalószínűbbnek tartott forgatókönyvünkben azt feltételezzük, hogy a Hormuzi-szoroson keresztül történő áramlás március végéig szünetel. Ez összhangban van azzal, hogy az Egyesült Államok, Izrael és Irán közötti heves harcok a hónap végéig elnyúlnak. Ezt követően alacsonyabb intenzitású összecsapások időszaka következik, valamint több diplomáciai közeledés, amely a második negyedévben lehetővé tenné az energiaáramlás fokozatos helyreállását. Ez idő alatt a kitermelés, a finomítók és az LNG-létesítmények termelése lassan felgyorsulna, ahogy a tárolási korlátok enyhülni kezdenek. Azonban csak a harmadik negyedév elejére várjuk a szállítások korábbi szintekre való visszatérését.

A pesszimista forgatókönyvünkön is rontanunk kellett. Ebben azt feltételezzük, hogy a háború intenzív szakasza áprilisig folytatódik, majd a belátható jövőben alacsonyabb szintű konfrontáció következik. A Hormuzi-szoroson közlekedő hajók elleni folyamatos támadások azt jelentenék, hogy az energiaáramlás még hosszabb ideig megszakad. Ezenfelül a régió energia-infrastruktúrája komoly károkat szenved, ami tovább lassítja a Perzsa-öbölből érkező energiaellátás normalizálódását. Ebben a forgatókönyvben az energiaáramlás május végéig szinte teljesen leáll, majd június és augusztus között fokozatosan és lassan helyreáll. Ebben a forgatókönyvben az olajárak a második negyedévben rövid időre rekordmagasságokba emelkednek (140–150 dollárra). Ráadásul az áraknak magas szinten kell maradniuk a piac egyensúlyának fenntartása érdekében, a kereslet visszaszorítása miatt, tekintettel a kínálatoldali korlátokra. Mindez az év második felében is átlagosan 110 dolláros átlagárat eredményezne.