Egyre közelebb a transzatlanti szabad kereskedelemhez?

A csend a jelek szerint megtörni látszik. Az Európai Unió a héten várhatóan ajánlatot tesz arra, hogy - első menetben - megszűntetné a vámokat az Egyesült Államokból származó termékek 96 százalékára, azon tárgyalások részeként, amelyek célja transzatlanti szabad kereskedelem létrehozása. Ezt a Reuters hírügynökség jelentette a hét végén, az erről szóló uniós javaslatot ismerőkre hivatkozva.

A jövő héten pedig sor kerül újabb tárgyalási fordulóra Washingtonban az EU fő kereskedelmi tárgyalója és amerikai partnere között – hangoztatták a brit hírügynökség által idézett források. Eszerint az Európai Bizottság azt közli majd az Egyesült Államokkal, hogy milyen mértékben kész megnyitni a piacait az amerikai termékek számára, és egyidejűleg ugyanilyen közlést vár el az amerikai partnerektől is. Az uniós javaslatot ismerők szerint csupán néhány érzékeny EU-s termék – a marhahús, baromfihús és sertéshús - védelme maradna meg. A Reuters informátora mindenesetre névtelenséget kért a tárgyalások érzékeny jellegére tekintettel. Ám más uniós tisztségviselők is megerősítették, hogy létezik ilyen EU javaslat.

Eközben, január végén, meglehetősen figyelemre méltó üzleti utat bonyolított le az Osztrák Gazdasági Kamara elnöke (WKÖ). Nagy publicitást ugyan nem kapott az amerikai út, noha Christoph Leitl az Egyesült Államokban és Mexikóban járt, üzleti delegáció élén. Amerikában többek között felkereste a kutatások terén kiemelkedő szerepet betöltő Szilíciumvölgyet.

Előadást is tartott a Stanford Egyetemen, ahol kiemelte az osztrák exportgazdaság sikereit, és felhívta az amerikai befektetők figyelmét arra, milyen előnyei vannak Ausztriának mint gazdasági telephelynek, tehát annak a Lajtán túli 8,4 milliós szomszédunknak, ahol az ENSZ jelentése szerint a férfiak várható élettartama 78, a nőké 84 év, s a Világbank 2011-es jelentése szerint az egy főre jutó bruttó hazai termék összege pedig 48.170 USA dollár. Mindenesetre mérget lehetne venni rá, hogy a WKÖ elnöke vélhetően egy USA-EU közti szabadkereskedelmi egyezményből Ausztria számára jelentkező lehetséges további üzleti előnyöket is igyekezett jó előre a helyszínen feltérképezni, az osztrák kamarai tagvállalatok tájékoztatása érdekében.

Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy a osztrák exportőrök már jó ideje igyekeznek kiépíteni és fejleszteni gazdasági „hadállásaikat” az Egyesült Államokban. Osztrák anyavállalatoknak az Egyesült Államokban több mint hatszáz leányvállalata, képviselete, gyártelepe működik – volt olvasható az Ausztriában alapított Amerikai Kereskedelmi Kamarának (AmCham in Austria) már a 2006. évi tájékoztatójában.

Az oda irányuló osztrák közvetlen termékexport értéke abban az évben 6,2 milliárd euró volt, az ugyancsak oda irányuló szolgáltatásexporté pedig 2 milliárd euró, a WKÖ 2006. évi külgazdasági jelentése szerint. De a WKÖ már tíz évvel ezelőtt, 2004. november 3-án felhívta az osztrák cégek figyelmét arra, hogy az USA keleti tengerpartjától mintegy 1.500 kilométerre nyugatra fekvő Chicago, amely a világ harmadik legnagyobb konténer kikötője, a világ legfontosabb logisztikai központjává fejlődött. A Michigan tó mentén fekvő 8,5 millió lakosú metropolisból irányítják az egész világra kiterjedő tevékenységüket az olyan nagy konszernek, mint a Boeing, McDonalds, Baxter és számos szolgáltató vállalat.

Gudrun Hager, a WKÖ chicagói képviseletének akkori vezetője pedig felhívta a figyelmet arra az „autóipari folyosóra”, amely Michigantól Alabamáig alakult ki. Ez szerinte az osztrák autó- és beszállító iparnak is jól jön, amelynek az eredményei a külkereskedelmi statisztikában is lecsapódnak. A WKÖ chicagói irodájának illetékességébe tartozó 18 szövetségi állammal bonyolódik le az amerikai-osztrák kereskedelem 50 százaléka – emelte ki a WKÖ tájékoztatója. Csupán Michigan állam részesedése ebből 20 százalékos.

New Yorkban jó hírneve van az osztrák termékeknek

A New York-i áruházakban pedig jó hírneve van a Vienna Products bécsi márkatermékeknek, amelyekhez csatlakoznak a Salzburger Products márkatermékek. Vagy például Chicagóban a burgenlandi vörös bornak, amelyből annak idején az osztrákok egy ládányit ajándékoztak Bouleznek, a chicagói filharmónikusok akkori karmesterének, s azóta „sikk” a chicagói éttermekben ilyen osztrák vörösbort kérni - ahogy erre a WKÖ sajtóközleménye rámutatott.

Ám a németországi Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham in Germany) elnöke, Bernhard Mattes - aki egyben az ottani Ford-művek elnöke – is felhívta a figyelmet a Magyarország legfőbb gazdasági partnere, Németország számára a transzatlanti szabadkereskedelmi övezetből származó előnyökre. Sőt, a Majna menti Frankfurtban múlt héten tartott beszéde bevezetőjében az amerikai-német kapcsolatok több mint háromszáz éves történetére is utalt.

Arra emlékeztette üzletember-hallgatóságát, az Unterfrankenből származó Franz Daniel Pastorius jogász alapította meg 1683-ban az első német települést Amerikában, a Germantownt, amely ma Philadelphia egyik külvárosa. Az utána következő évtizedekben rengeteg kivándorló érkezett: csupán 1820 és 1920 között 5,5 millió német vándorolt ki az Egyesült Államokba. Jelenleg pedig csaknem 50 millió amerikai polgárnak vannak német gyökerei. Észak-Dakota és Dél-Dakota szövetségi államokban a német a második leggyakrabban beszélt nyelv. „Amerika létrejöttét erősen a németek befolyásolták” – fogalmazott. Sőt a függetlenségi háborúban az amerikai hadsereg felépítése és ily módon a brit csapatok felett aratott győzelme is egy porosz tisztnek, von Steuben bárónak volt köszönhető – fogalmazott az AmCham in Germany elnöke.

Angela Merkel Németország fő ügyének tartja az egyezményt

A XX. századtól a máig terjedő időszak már közismert fejleményeinek részletes áttekintése után Bernhard Mattes a továbbiakban örömmel nyugtázta, hogy Angela Merkel szövetségi kancellár a napokban Németország fő ügyének nevezte az amerikai-uniós szabadkereskedelmi egyezmény majdani létrejöttét, amelyből mind Németország, mind az Egyesült Államok profitálni fog. Emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok Németország számára jelenleg a legnagyobb kereskedelmi és befektetési partner. Az amerikai cégek és leányvállalataik Németországban kereken 800.000 főt foglalkoztatnak. Ugyanakkor az Egyesült Államokban a német vállalatok eddig több mint 600.000 munkahelyet létesítettek, és ezzel a második legnagyobb külföldi munkáltatóknak számítanak.

Egy úgynevezett transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség (TTIP) pedig sokkal több lesz, mint egy újabb szabadkereskedelmi egyezményt – hangoztatta a továbbiakban a kamarai szakember. A TTIP az Egyesült Államokban a GDP évi 130 milliárd dolláros növekedését eredményezné. Az Európai Unióban pedig a GDP évente 160 milliárd dollárral növekedhetne. Ezen túlmenően csupán Európában összesen 400.000 új munkahely létesülhetne, ebből Németországban mintegy 160.000. Az sem felejthető el, hogy a transzatlanti kereskedelem bővüléséből harmadik országok is profitálnának.

Ám Bernhard Mattes figyelmeztetett is: „Ha most nem cselekszünk, csekély annak a valószínűsége, hogy erre ismét esély kínálkozik. Ezért az Atlanti Óceán mindkét oldalán a politikusokhoz fordulok, hogy ezt kiemelt üggyé tegyék. A határidő szoros és becsvágyó. Kívánatos lenne a következő tizenkét-tizennyolc hónapban eredményre jutni. És akár szeretjük vagy nem, Németországnak vezető szerepet kell vállalnia e TTIP-folyamatban, s bátorsággal és kitartással hozzá kell járulnia a sikerhez”. Befejezésül Wilhelm von Humboldt német filozófust idézte: „Csak annak van jövője, aki a múltat ismeri.” Kontinensünk jövője ugyanis a transzatlanti együttműködéstől függ" – figyelmeztetett az AmCham in Germany elnöke.

Kritikus hangok

Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy az utóbbi időben kritikus hangok is hallatszottak az EU-n belül. Vegyünk mindössze három véleményt. Aggályok is elhangzottak, például a vállalatokra vonatkozó befektetési szabályok tekintetében. Egyes vélemények szerint a tervezett szabályok túl nagy hatalmat biztosítanának a nagyvállalatoknak a számukra kedvezőtlen állami politika meghiúsítására. Több európai nem állami szervezet és európai parlamenti képviselő azért kérdőjelezte meg a befektetésekre vonatkozó tervezett szabályokat, mert attól tartanak, hogy azok megköthetnék a kormányok kezét a hatalmas amerikai részvénytársaságok szemben – jelentette a BBC News brit tévé idén január közepén.

A Deutsche Welle német globális műholdas tévéadó szakértője, Bernd Riegert pedig már tavaly úgy vélte, ahol sok a nyertes, ott vesztesek is vannak. Idézte a müncheni Ifo intézet tanulmányát, amely szerint ha a vámokat megszűntetik az Egyesült államok és Európa között, a nyugat-afrikai államok, amelyek hagyományosan Franciaországgal és Belgiummal kereskednek, hátrányos helyzetbe kerülnek. A fejlődő országokbeli szállítókat pedig amerikai vállalatok váltják fel. Még Kanada és Mexikó is vesztes lehet, noha e két ország már csatlakozott az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményhez, a piaci részesedésüket Európa venné át.

A vesztesek közé tartozna Kína és Ausztrália is, amelyek exportja megdrágulna. Viszont Brazília, Kazahsztán és Indonézia a nyertesek közé kerülhetne, mert a nyersanyagaikat sokkal nagyobb piacra exportálhatnák. Ha viszont ténylegesen szabadkereskedelmi övezet jönne létre az Atlanti Óceánon keresztül, ebből különösen az Egyesült Államok profitálna. A Deutsche Welle kommentátora kritikusokat is idézett, akik szerint az új szabadkereskedelmi egyezmény egyfajta “kereskedelmi NATO”-t hozna létre, amelynek célja a világ megosztása.
A Die Presse idén január vége felé szintén arról cikkezett, hogy a kormányokhoz közelálló körökben is növekednek a kritikus hangok. Az elbizonytalanodás egyik oka, hogy a 2013. júliusa óta tartó tárgyalásokat szigorúan titokban tartják, a közvéleményt még a közbenső eredményekről sem tájékoztatják. Az EU tárgyalási pozíciójáról is hallgatnak Brüsszelben Az osztrák földművelésügyi miniszter is a mezőgazdaság részére jelentkezhető negatív következményekről szólott. „A félelmek és a gondok jogosak“ – idézte az osztrák lap Andrae Rupprechter agrárminisztert.

Mindazonáltal minden valószínűség szerint a transzatlanti szabadkereskedelem, a TTIP-egyezmény végül is létre fog jönni. Ám azt egyelőre nem tudni, hogy a létrejöttéből miként profitálna például a közép-európai régió? A térségünkben kiemelten nagy befektetéssel rendelkező Németországon kívül Ausztria kétségtelenül a transzatlanti kereskedelemnek egyik fő nyertese lesz. De mi várható Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia, vagy akár Horvátország számára, Magyarországról már ne is beszéljünk? Bizonyára vannak, vagy készülnek ilyen becslések, számítások.

A válaszokat és nyilvánosságra hozatalukat e fontos kérdésre természetesen nem lehet megkerülni. És minél hamarabb, annál jobb. Hiszen a transzatlanti szabadkereskedelemben való részvételre is fel kell készülni. Mert a verseny azért megmarad, sőt, talán fokozódhat is. Ahogy a Die Presse is ezt sejttette idén januárban, „EU-USA: Európa félelme az erős testvértől” címmel megjelent cikkében.

Félni az „erős testvértől”? Ha az Európai Unió minden területén kiemelten és eredményesen foglalkoznának például a mielőbbi versenyképességi felzárkózással, vagy a helyenként már-már szinte katasztrofális, fiatalkori munkanélküliség felszámolásával? "Ez itt a kérdés"- idézhetnénk Shakespeare Hamletjéből.