Az adósságkezelés legjellemzőbb módja a strukturális reformok helyett a kamatok alacsonyan tartása, ez azonban nem több, mint struccpolitika, amellyel a nyugati országok politikai döntéshozói időt próbálnak nyerni, amíg újra eljön a jólét – a negyedik negyedévben a befektetéseknek ehhez a helyzethez kell igazodniuk.
Ázsia külső államadóssága egyetlen évtized alatt 300 millió dollárról 2,5 ezer milliárdra emelkedett; Kína ázsiai léptékben is vagyonokat költ a hazai össztermék 39 százalékára rúgó adósság kezelésére. Az Egyesült Államok sincs sokkal jobb helyzetben: hiába az alacsony kamatszint, a 2013-as költségvetés 6 százalékát vitték el csak az államadósság kamatai, miközben az adósságteher az elmúlt tíz évben megduplázódott és elérte a nemzeti össztermék 80 százalékát. Úgy tűnik, a nyugati világ továbbra is képtelen beismerni, mekkora szükség lenne az olyan gazdaságszerkezeti reformokra, amelyek a kis- és középvállalkozások növekedését támogatják - vélik az elemzők.
„Eljött az ideje annak, hogy nyíltan beszéljünk az adósságról, amely mostanra akkorára nőtt, hogy a gazdaságok alapjait fenyegeti” – vélekedik Steen Jakobsen, a Saxo Bank vezető közgazdásza. – „Az Egyesült Államok, Kína és Európa mind-mind egyenesen a Hyman Minsky közgazdász által vázolt helyzet felé tart, amelyben a túlzott mértékben eladósodott befektetők hiteleik visszafizetése érdekében kénytelenek elkótyavetyélni jobb sorsra érdemes pénzeszközeiket.” A szakértő szerint a valóság és a jelenlegi gazdasági helyzetről alkotott képünk között soha nem volt a maihoz hasonlóan mély a szakadék. Ugyanakkor, a mai helyzet is sok jó befektetési lehetőséget kínál.
„Az eladósodást alapvetően kétféleképpen lehet kezelni: papíron „leírjuk”, vagy tényleges, dinamikus gazdasági növekedést gerjesztünk. Nem valószínű azonban, hogy a következő negyedévben bármelyik megoldás kivitelezhető” – véli Jakobsen. – „Marad tehát a bevált képlet, amelynek megfelelően a kamatszintek továbbra is csökkennek vagy alacsonyan maradnak, és ha szerencsénk van, nyerhetünk még pár hónapot addig, amíg Minskynek végül mégis igaza lesz.”
Jakobsen szerint 2014 negyedik negyedévében a piacok nem a tervek szerint fejlődnek majd, és az Egyesült Államok útja sem lesz sétagalopp a kilábalás felé, amelyet a tervek szerint a Federal Reserve fokozatos szigorítása kísér. Valószínűbb, hogy az élénkülés a vártnál jóval előbb megtorpan, a dollár erősebb lesz, mint valaha, az állampapírpiacon jön egy utolsó nagy roham, majd a piacok végképp elbizonytalanodnak, így az árfolyamok pánikszerű ingadozása állandósul.
