Lassú a régiónk konvergenciája
A legtöbb közép-kelet-európai uniós tagországnak – akik 2004-ben vagy azt követően csatlakoztak az EU-hoz – az elmúlt tíz évben sikerült jelentős reálkonvergenciát elérnie azokhoz az országokhoz képest, amelyek már a belépés pillanatában, vagyis 2004-ben az euróövezet tagjai voltak.
Erre a következtetésre jut az Európai Bizottság egyik tanulmánya, ám a szerzők azt is megállapítják, hogy a felzárkózás a válság óta lelassult. A 2008 előtti gyors növekedést részben a beruházási boom támogatta, ez azonban a krízist követően már nem volt jellemző. Az exportot tekintve ugyanakkor erősen integrálódtak a régi eurótagokhoz.
Az egyes országok teljesítménye nagyon eltérően alakult. Bulgária, Észtország, Litvánia, Lettország vagy Románia gazdasága például gyorsan közeledett a fejlettebb országokéhoz 2004 és 2008 között, Magyarország azonban már a válság kitörése előtt sem tudott érdemi felzárkózást felmutatni.
A legtöbb országban a belföldi fogyasztás és a beruházások húzták a növekedést 2008 előtt, hazánkban azonban már akkor is inkább a nettó export lendítette felfelé a GDP-t – miután a magas költségvetési hiány lefaragása komoly növekedési áldozattal járt már a válság előtt is.
A növekedés a régióban a második ötéves periódusban jóval lassabb lett.
Az adatok szerint 2009 és 2014 között még a balti államok sem tudtak érdemi növekedést elérni, pedig gyorsan stabilizálták a gazdasági helyzetüket a válság kirobbanása után. Igaz, a 2009-ben elszenvedett két számjegyű visszaesést sokkal nehezebb leküzdeniük, mint a többi tagállamnak az ennél jóval kisebb recessziót. A válság utáni ötéves periódusban csak Lengyelország és Szlovákia gazdasága tudott érdemben növekedni, amiben fontos szerepet játszott, hogy a lengyeleknél nem esett vissza a GDP.
Összességében a válság előtti öt évben a közép-kelet-európai tíz ország sokkal gyorsabban növekedett, mint az eurótagok, így sikerült reálkonvergenciát felmutatni minden országnak, a következő periódusban viszont sokkal rosszabb volt a helyzet, miután sem a közös valutát használó, sem a felzárkózó országoknál nem láthattunk érdemi gazdasági növekedést.
Az Európai Bizottság szakértői szerint a konvergencia lelassulása külső és belső tényezőkkel is összefügg: a fogyasztás és a beruházások csökkenése mellett a kormányoknak le kellett építeniük a finanszírozási költségeket, amelyek a válság során nőttek meg. A belső kereslet növekedési hozzájárulása csökkent, így az export segíthette a bővülést. Az euróövezeti adósságválsághoz kapcsolódó recesszió azonban az egész kontinens növekedésére rányomta a bélyegét.
A következő évek sem lesznek könnyűek a növekedés szempontjából. Balatoni András, az ING Bank vezető közgazdásza a Világgazdaságnak azt mondta, hogy Magyarország a következő években átlagosan 1 százalékponttal bővülhet gyorsabban az euróövezetnél, vagyis ekkora a növekedési többletünk. „Igaz, ez az egyik legalacsonyabb a régióban, de ahhoz elég, hogy közelebb kerüljünk az euróövezethez” – mutatott rá Balatoni.
Az Európai Bizottság tavaszi országjelentése szerint Magyarország potenciális növekedése lassabb, mint a régiós társaké. Lengyelországban 3, Szlovákiában 2,5 százalékos a gazdaság növekedési képessége, nálunk azonban nem éri el a 2 százalékot sem, és középtávon sem számíthatunk javulásra. Csehországot azonban megelőzzük, mert náluk alig haladja meg a potenciális GDP az 1 százalékot.
Igaz, nekik nehezebb lehet növekedni, miután közelebb lehetnek a technológiai élvonalhoz, mint Magyarország. A cseh egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson az EU-átlag 84 százalékát tette ki, miközben a magyar 68-at. Ugyanakkor a velünk azonos fejlettségű közép-európai országok gyorsabb növekedésre számíthatnak középtávon.
