Rekord a foglalkoztatásban

A 2010 óta megindított magyar reformok működnek, ezen a területen kifejezetten jól – állt ki a kormányzati kommunikációs kampány szlogenével Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára a második negyedéves foglalkoztatottsági statisztikákról szóló sajtótájékoztatóján. Arra utalt, hogy a munkaerő-piaci felmérés 23 éves történetében, 1992 óta a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) soha nem mért még 4,2 milliónál nagyobb foglalkoztatotti létszámot, ám most a második negyedéves (április–júniusi) statisztika ennél ezer fővel többet mutatott. Ráadásul a munkanélküliségi ráta 6,9 százalékos volt az időszakban, ilyen alacsony szintre tíz éve nem volt példa.

Az államtitkár a reformok között a jelenleg folyó különböző programok eredményeit sorolta, amelyek azonban aligha látszanak a statisztikában. Így a július-augusztusi diákmunkaprogram, amelyben 20 ezren vesznek részt, vagy a sofőrképzés, amelyre 14 ezren jelentkeztek, de még nem kezdődött el. A külföldön dolgozókat csábító „Gyere haza fiatal” programban összesen 12 fő helyezkedett el itthon, míg a diplomamentő programban 1300-an mentek el a meg nem szerzett középfokú nyelvvizsgát letenni (ám itt még nem feltétlenül lett állás). A rekord megdöntésében sokkal nagyobb szerepet játszott az a két intézkedés, amelyről Czomba csak érintőlegesen beszélt. Az egyik a korengedményes nyugdíjak megszüntetése, amelynek folytán az idősebb korosztály aktivitási rátája jelentősen emelkedik. Az 55–59 éves korosztály foglalkoztatási rátája már 67 százalék fölé nőtt (4,3 százalékponttal), míg a 60–64 éveseké 24 százalékra (5,1 százalékkal).

A másik a közmunkaprogram kiterjesztése: a második negyedévben 211 ezren dolgoztak közfoglalkoztatásban a KSH felmérése szerint – erre sem volt még példa soha. Ha a közmunkások számát levonjuk a foglalkoztatottakéból, akkor bőven négymilliónál kisebb létszámot kapunk (de még mindig magasabbat, mint a 2006-os adat), miközben a statisztikát tovább javította, hogy nőtt a külföldön dolgozók száma is. A KSH felmérése ebben a körben leginkább a hazajárókat, az itthoni életvitelt is folytatókat mutatja meg (a végleg külföldre költözötteket nem), és noha az ilyen ingázás is nőtt az uniós munkaerő-piaci nyitás nyomán, erre korábban is volt példa.

Az államtitkár inkább azt hangsúlyozta, hogy az elmúlt évi adatokhoz képest az ingázás 13 ezres, és a közfoglalkoztatottak 45 ezres növekedése mellett az elsődleges munkaerőpiacon 68 ezren helyezkedtek el – és ez valós eredmény. A ciklus első felében a foglalkoztatottság stabil növekedéséhez a közmunkások számának folyamatos (évről évre 30-40 ezres) bővülése, valamint a külföldön munkát vállalók gyarapodása járult hozzá. Utóbbiak száma 2011–12-ben évente tízezerrel, majd 2013-ban 25 ezerrel nőtt (a 2010-esnek a duplájára dagadva), azóta százezer körül ingadozik. Az elsődleges munkaerőpiacon azonban most 2010 második negyedévéhez képest 283 ezerrel dolgoztak többen. Az „igazi” foglalkoztatottság tavaly és az idén nőtt szembetűnően, míg 2010 és 2013 között stagnált.

A foglalkoztatási helyzet így bizonyos területeken már nem is nagyon javítható: a 35–49 éves korosztályban 80 százalék feletti a foglalkoztatottak aránya, ám – hangsúlyozta Czomba – a fiataloknál és az idősebbeknél van tennivaló. Jelentősek a regionális különbségek is: Nyugat-Magyarországon és Budapest környékén a foglalkoztatottság 67 százalékos, míg az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon nem éri el a 60 százalékot. Ugyanakkor – és ez némileg ellentmond a kormányzati elképzeléseknek – még mindig a diploma jelenti a biztos állást: a felsőfokú végzettségűeknél a foglalkoztatottsági ráta 82 százalék, az alapfokúaknál 32, és míg előbbiek körében a munkanélküliek aránya 2,4, addig az utóbbiaknál 18 százalékos.