Brüsszelben bízik Róma

Szörnyű áldozatok árán érheti el Olaszország, hogy az eredetileg tervezettnél valamivel magasabb hiányt engedhessen meg magának a 2017-es költségvetésben. Az áldozat ezúttal szó szerint értendő: a múlt heti földrengés halottainak száma már a háromszázhoz közelít, mintegy 2700-an maradtak fedél nélkül, az épületekben, illetve a környező agrárgazdaságokban esett károkra még csak becslések érkeztek. A polgári védelem szerint csak a középületek biztonságossá tételére 50 milliárd euró kellene, a magánházak helyreállítására a mérnökszövetség szerint 93 milliárd eurót kell költeni, az építőipari vállalkozók szövetsége szerint viszont lesz az 300 milliárd is.

A kormány derogációt fog kérni az Európai Bizottságtól a stabilitási paktumban vállaltak alól, amely szerint jövőre 1,8 százalékos lehetne a GDP-arányos deficit – derült ki két lapinterjúból is. Az egyiket Enrico Zanetti gazdasági miniszterhelyettes adta a torinói La Stampának, a másikat Claudio De Vincenti a római Il Messagerónak, és eltérő megfogalmazásban, de mindkettőben szerepel, hogy Róma azért is akar fiskális könnyítést, mert nemcsak a mostani katasztrófa kárait kívánja helyreállítani, hanem költeni akar végre általában is a földrengésvédelemre. Olasz szakértői becslések szerint a magánházak több mint fele nem felel meg semmiféle földrengésvédelmi előírásnak – miközben az ország jelentős része veszélyeztetett –, és csak a leginkább kockázatos térségekben, ahol mintegy 24 millió ember él, legalább 36 milliárd eurót kellene e célra elkölteni.

Az eurózóna országainak kiegyensúlyozott költségvetésre kell törekedniük, de a recesszióból tavaly kikászálódó olaszokról már a katasztrófa előtt kiderült, hogy megint bajban vannak: a második negyedévben stagnált a GDP, az ez évre kitűzött, 1,2 százalékos növekedési cél elérhetetlennek tűnik. Matteo Renzi kormányfő eredetileg azért akarta kérni, hogy az Európai Bizottság engedjen 2 százalék feletti hiányt 2017-ben, mert az élénkítést célzó reformtervekben adó- és járulékcsökkentés is szerepel. A kérdést a két nappal a földrengés előtt megtartott ventotenei francia–német–olasz csúcson is felvetette Renzi, akkor azonban Angela Merkel kancellár ezt azzal hárította el, hogy a stabilitási paktum nagyon rugalmas, azt kell tudni kihasználni. A szabályozás kimondja, hogy rendkívüli esetekben el lehet térni a programban elfogadott hiánytól; ilyennek számít a komoly gazdasági visszaesés mellett minden olyan esemény, amit a kormány nem tud ellenőrizni, például a súlyos pénzügyi válság vagy természeti csapás. Ezt használta ki a hiány leszorításával amúgy is késésben levő Franciaország is, amikor a tavaly novemberi párizsi merénylet után megnövelte a biztonsági kiadásokat.

Az olasz kormány egyelőre 50 millió eurót szabadított fel a legsürgősebb kiadásokra, de ebben nincs benne még a hajléktalanná vált lakosok elhelyezésének költsége sem, nemhogy az újjáépítésé. A viták mindenesetre azonnal megindultak, hiszen a térségben sokan emlékeznek arra, hogy a mostani epicentrumtól mintegy 50 kilométerre levő, 2009-ben ugyancsak súlyos földrengést elszenvedő L’Aquila mellett évekkel a katasztrófa után is sokan laktak konténerekben.

Biztosítás nélkül

Olaszországban a lakásbiztosítások kevesebb mint 1 százaléka nyújt fedezetet földrengéskárokra a biztosítók szövetsége (ANIA) becslései szerint. Az ugyancsak gyakori földrengés sújtotta Japánban ez az arány 20 százalék, miközben ott sokkal szigorúbbak az építési előírások, és nem kötelező ilyen biztosítást kötni. Utóbbit az ANIA adatai szerint csak Új-Zélandon és Törökországban írják elő az épületek tulajdonosainak, illetve még Kaliforniában is, de ott csak a vállalatok esetében