A második világháború óta látott legnagyobb gazdasági válság olyan kérdéseket vetett fel, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül – ezekkel a szavakkal nyitotta meg Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a Brussels Economic Forumot. – A legfontosabb feladatunk a elleni harc – hangsúlyozta Juncker, ezzel utalva a 2021–27-es uniós költségvetési ciklus számaira.
A bizottság elnöke kiemelte: sokan nem értenek egyet vele, de egy uniós munkaügyi hatóságra lenne szükség, amely érvényesíthetné az azonos munkáért azonos bér elvét.
Az EU a legjobb konvergencia-gépezet, amely valaha létezett, összehozza az országokat, a régiókat, azonban az utóbbi időben a közeledés lassulása figyelhető meg – kezdte előadását Krisztalina Georgieva, a Világbank vezérigazgatója, az
Európai Bizottság korábbi tagja.
Fotó: AFP/Emmanuel Dunand
A déli országok leszakadása mostanra világossá vált, a technológiai váltás, a digitális világba való belépés pedig lelassítja a konvergenciagépezetet. A gazdasági szakértő aláhúzta, hogy a kelet lemaradása egyértelmű, a régióban az alacsonyabb termelékenység ördögi kört alakít ki. Az alacsonyan képzett munkaerő iránt nagy a kereslet, ennek viszont az a mellékhatása, hogy nem fejlődik az oktatás, nem alakulnak ki olyan iskolák, amelyek magasabb termelékenységű dolgozókat nevelnének ki.
Emellett a tanulók ötöde nem végzi el az iskolát, a gyenge minőségű oktatás a gazdaságban is érezhető, a cégek legnagyobb problémája, hogy nem találnak megfelelően képzett munkaerőt
– mutatott rá Georgieva. A szakértő emlékeztetett rá, hogy a nemi egyenlőtlenségek miatt évente 160 milliárd dollárnyi értéket veszít el a világgazdaság.
A Világbank vezére cselekvési tervet is felvázolt az általa felvetett problémára: nagyobb hangsúlyt kell fektetni az oktatásra, és a humán erőforrás képzésére, megtartására, a technológiai fejlődésnek köszönhetően ugyanis felértékelődik a jól képzett munkaerő. Ennek egyik első lépéseként meg kell akadályozni az iskolából való kimaradást, az iskolák látogatottságát meg kell emelni.
Új alapokra kellene helyezni az értékelést, a sokat emlegetett PISA-tesztek ugyanis 20. századi kompetenciákat mérnek, az e századi kihívásokat (mint például a gyors tanulási készség, a digitális technológiák gyors elsajátítása) semmilyen formában nem mérik.
A teljes cikk a Világgazdaság szerdai számában olvasható
