Felélesztenék a Hangya-modellt

Az Országgyűlés előtt fekszik egy módosító indítvány, amely a közérdekű nyugdíjas-szövetkezetekre vonatkozik. Miért készült?

Felvetődött az igény, hogy a szövetkezetek bevételéből minél többet kapjanak a szövetkezeti tagok, azaz a nyugdíjasok. Az előző parlament gazdasági bizottsága támogatta a benyújtott indítványt, amely szerint a nyugdíjas-szövetkezetek kötelesek a tagoknak a nettó bevétel legalább 85 százalékát kifizetni személyes közreműködésük arányában.

Az utóbbi években megélénkült a szövetkezetekkel kapcsolatos jogalkotói munka. Az Országgyűlés 2017 júniusában fogadta el

a közérdekű nyugdíjas-szövetkezetek szabályozásáról szóló törvényt. A szakmai munka során milyen célok fogalmazódtak meg?

A közérdekű nyugdíjas-szövetkezetek célkitűzése összetett és sokrétű. Elősegítik a nyugdíjas korosztály munkaerőpiaci reaktiválását, előmozdítják a tagok szociális és gazdasági-vagyoni helyzetét, és a tagok számára közösséget teremtenek. E célok a szövetkezetben egymás mellett, vállalkozási formában valósulhatnak meg. A szövetkezet és a tagja közötti tagsági megállapodásban rögzítik, hogy a tag mit végez személyes közreműködésként. A közérdekű nyugdíjas-szövetkezetnél fontos megemlíteni, hogy az idősebbek átadhatják szakmai tudásukat, tapasztalatukat a fiatalabbaknak. Szerintem ez lényeges jellemzője ennek a szövetkezeti típusnak.

Itt kedvezményekről is szó van.

A közérdekű nyugdíjas-szövetkezeti foglalkoztatás a közteherviselés szempontjából valóban kedvező. E szövetkezetnek nem kell sem szociális hozzájárulási adót fizetnie a nyugdíjas tagjával fennálló jogviszonya alapján, sem szakképzési hozzájárulást. Az ilyen szövetkezet tagjaként megszerzett jövedelem mentes a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetése alól is. Eddig hozzávetőleg 140 nyugdíjas-szövetkezet jött létre az országban, ami bő egy év alatt szerintem szép szám.

Úgymond hungarikumnak számít a közérdekű nyugdíjas-szövetkezet, de az iskolaszövetkezet is.

Valóban, mindkét szövetkezeti típus a magyar szövetkezeti jogban jelent meg. Az iskolaszövetkezeti szabályozás kapcsán kiemelendő a 2006-os szövetkezeti törvény 2016-os módosítása. Fontos ugyanis, hogy a diák szövetkezeti tagsági jogviszonnyal rendelkezik, tevékenységét személyes közreműködésként végzi, ezt pedig a szövetkezeti törvény szabályozza, és nem a munka törvénykönyve. Hallatlan előnynek tartom, hogy a diákok Magyarországon ma az iskolaszövetkezetben védettség mellett tudnak dolgozni, munkatapasztalatot szerezni, közben pedig közösséghez tartoznak.

Az uniós szövetkezeti példákból hogyan meríthetünk?

A német és a svéd lakásszövetkezetek mintaként szolgálnak a lakásépítés és -üzemeltetés területén. Magyarországon is vannak lakásszövetkezetek, önálló törvény szabályozza ezt a szövetkezeti típust. Szerintem a törvényt érdemes lenne csiszolni, a pozitív példákat átültetni a hazai gyakorlatba, ami gördülékenyebb működést eredményezhetne. Az olasz szociális szövetkezeti törvény a hátrányos helyzetűeknek ad esélyt. Ki kell emelni az 1895-ben alakult és már több mint egymilliárd tagot számláló Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségét is. A szervezet érdekképviseleti, érdekérvényesítő, továbbá jogegységesítő tevékenységet folytat ajánlás jelleggel. A nemzeti jogalkotások a szövetség ajánlásaira is támaszkodhatnak, amikor a valódi, például szociális szövetkezet szabályait megalkotják.

A teljes cikket a Világgazdaság szerdai számában olvashatja