A legnagyobb ellenség az idő lett

Zöld utat kapott a szakképzés rendszerének átalakítása. Mi került bele az ÉVOSZ javaslataiból

a reformcsomagba?

Abban bízunk, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium által összeállított stratégiai anyag lényeges elemei bekerülnek a szakképzési törvény módosításába, ugyanis mindazt, amit igazán szeretnénk, a szaktárca által összeállított stratégiai anyag lehetővé teszi. Az egyik, hogy ágazati szintű gyakorlati képzőközpontok létrehozására legyen lehetőség. Ezek ugyanis nemcsak az iskolarendszerű gyakorlati oktatás, hanem a felnőttképzés bázisai is lehetnének. Ami számunkra a legfontosabb, hogy mindennek az elvi lehetősége a stratégiában megjelenik, kérdés, hogy a parlamenti képviselők is egyetértenek-e majd vele. Legnagyobb ellenségünk az idő, minél gyorsabban lépnie kellene.

Mi és mikorra változhat meg az építőiparban a reform hatására?

A képzési rendszer olyan, mint egy tengerjáró hajó, amelynek, ha elfordítják a kormányát, akkor is idő kell, amíg irányt változtat. Ha most mindenki odateszi magát, akkor szeptembertől pilotprojekt jelleggel több helyen is elindulhatna az új rendszer. Minél előbb el kell kezdeni, rengeteg munka van, át kell gondolni képzések tartalmát, a finanszírozási hátteret, a gyakorlati képzések megosztását a képzőcentrumok és a vállalkozások között és a szakma képviselőinek közreműködését a gyakorlati képzés megvalósításában.

Pilotprojekteket említett.

Hol tudnának ilyenek indulni?

Az ÉVOSZ szerint ott kell kezdeni, ahol a legtöbb gyerek van az építőipari szakmákban, például Nyíregyházán, Debrecenben vagy Pécsett, de ősztől legalább két helyen ezek közül. A jelenlegi rendszer pazarló, hiszen országszerte 72 intézményben 90 helyen már csupán 9 ezer gyerek gyakorlati képzése folyik, vagyis az intézményi hálózat nem ment össze, viszont lerobbant, az eszközállománya leamortizálódott.

Fontos eleme a reformnak az oktatók jelentős mértékű béremelése. Mekkora az a fizetés, amely ellenálló lehet a versenyszféra kínálta bérekkel szemben?

A gyakorlati képzésben részt vevő tanároknak legalább akkora fizetés kell, mint a középvezetőknek, felsőfokú végzettséggel rendelkező mérnököknek, projektvezetőknek. De a béremelés mellé teljesítményigény is társul, ki kell dolgozni a gyakorlati szaktanárképzés minimumát is, hogy a legjobbak, a legelhivatottabbak maradhassanak, akiknek a rendszeres külföldi továbbképzés lehetőségét is biztosítani kell.

Hány oktató hiányzik most az építőipari szakképzésből?

Nem létszámhiány van, hanem a főállásban, kifejezetten a gyakorlati oktatásból megélő tanárok hiányoznak.

Mi a probléma a szakgimnáziumokkal, mitől lesz jobb a négy+egy éves rendszerükkel szemben az ötéves technikum?

Sokkal több idő jut a technikumban a gyakorlati képzésre, blokkosított, korszerű rendszerben és tananyaggal, ezáltal erősebb tudású középvezetők kerülhetnek ki onnan. Ők most ugyanolyan égetően hiányoznak az építőiparból, mint a jól képzett szakmunkások. A technikum karrierutat tud mutatni az egyetemek, főiskolák irányába is.

Minderre van elég pénz?

Összegekről nincs információnk, csak annyi, hogy az ágazati vállalkozások által a szakképzési alapba befizetett összeg fele kerül vissza építőipari szakmunkásképzésre, tehát van forrás a célhoz.