Stratégia a baromfiágazat fejlesztésére

A magyar baromfiágazatnak tavaly a teljes mezőgazdasági termelésből 13,5 százalékos volt az aránya, az állattenyésztésből való részesedése pedig 38,7 százalék volt – érzékeltette a baromfiszektor hazai súlyát a Baromfi Termék Tanács kere­tében működő Brojlerszövetség, Lúd­szövetség, Pulykaszövetség és Tojásszövetség közreműködésével készült agrárminisztériumi javaslat. A nemzetközi piaci környezet egyik fő jellemzője, hogy az Európai Unión belül a legerősebb versenytársunk Lengyelország, amely 2016 óta a legnagyobb baromfitermelő a kontinensen.

Érdemi külpiaci lehetőséget kínál, hogy Nyugat-Európában a leg­újabb állatjóléti trendeknek meg­felelve az egységnyi területen felnevelhető állatszámot a követ­kező egy-három évben legalább 20 százalékkal csökkentik, új állattartó telep létesítését pedig környezetvédelmi okokból nem engedélyezik. Az így megnyíló piaci lehetőségekért már elindult a verseny, amelyben Lengyelország előrébb tart – szögezik le a javaslat készítői.

Ha növelni akarjuk baromfitermék-kibocsátásunkat, a több évtizede épült baromfitartó telepek korszerűsítése és bővítése elengedhetetlen – áll a koncepcióban, amelyről Nagy István agrárminiszter tájékoztatta a Világgazdaságot. Az ágazat és a tárca is abban bízik, hogy uniós forrásokat is lehet majd mozgósítani a fejlesztésekre. Ha ez így lesz, mindegyik baromfifajnál jelentős fejlődést lehet elérni, de a legnagyobb potenciál a csirkeágazatban van. A növekedés itt öt év alatt elérheti a 40-45 százalékot – vagyis 164 millióról 235 millióra emelkedhet az állomány. A bővülésből származó többletárbevétel pedig elérné a 75-80 milliárd forintot évente, amelynek 90-95 százaléka exportból származna. A többletcsirke felneveléséhez szükséges férőhelyeket a számítások szerint öt év alatt 75 milliárd forint beruházással lehetne megépíteni, a tenyésztési és keltetési kapacitás növeléséhez pedig 15 milliárd forintra lenne szükség.

A liba- és kacsaágazat termékei elismertek a nemzetközi piacon

– elég csak a hízottliba-májra gondolni –, de a lengyel termelés ezen a területen is erőteljesen növekszik. A javaslat szerint a technológiai, hatékonyságnövelő fejlesztések mellett az állategészségügyi és állatjóléti körülmények javítása, illetve az automatizálás és új nevelőfelületek létesítése is fontos feladat. A fejlesztési igény ezekben az ágazatokban összesen 50 milliárd forint, és a javaslat készítői szerint minőségben és árban versenyképes terméket a jövőben csak korszerű, nagyüzemi körülmények között lehetséges előállítani.

A szűkös vágási kapacitás miatt sok élő pulyka kerül exportra, de a vágás automatizálásával 20 százalékos kapacitásnövekedést lehetne elérni. Mindezt öt év alatt 15 milliárd forintnyi beruházással, amely évi 12 milliárd forint többletértéket hozna. Ez, illetve az előnevelő telepek megújítása, valamint a hizlalók és a takarmánykeverők korszerűsítése 50 milliárd forint beruházást igényelne a fél évtized alatt.

A tojástermelésben a cél az önellátás megteremtése, illetve igényes exportpiacok megszerzése. A fejlesztésekkel a mostani 1,3 milliárd darabon felül további 400-450 millió étkezési tojás megtermelése válna lehetővé. Az ehhez szükséges fejlesztésekhez – beleértve a megnövekedő állomány vágásához szükséges vágóhídi többletkapacitást is – összesen 33 milliárd forint értékű beruházásra lenne szükség a következő öt évben.

A baromfiállomány ilyen mértékű növekedése a versenyképesség emelkedését hozná a feldolgozásban is. A működő 45 csirke-, 9 pulyka-, 11 víziszárnyas- és egy tyúkvágó üzemből ugyanis most csupán két helyen van két műszakos feldolgozás. A második műszakok beindulásával pedig csökkenő fajlagos állandó költségek mellett javulna a vágó-feldolgozó üzemek versenyképessége is.