A körkörös településszerkezet ötszáz éve foglalkoztatja a tervezőket

Néhány hete kiemelkedő figyelem övezi azt a dán lakóparkot, amelyet az ország fővárosa mellett hoztak létre, a tervező Erik Mygind tájépítész volt, aki már a hatvanas években foglalkozott a kör alakú településszerkezetekkel a társadalmi interakció kontextusában. A többparcellás, kör alakú telkekből álló lakópark bámulatos és lenyűgöző látképe jól mutatja, hogy az ilyen elrendezés jóval kevesebb utat követel, és sokkal több zöldterületet hagy a közösségek számára. (A telkek egyébként egyenként 400 négyzetméteresek, vagyis nagyjából a magyar kertvárosi méreteknek megfelelők, ehhez igazítva a ráépített házak alapterülete is nagyon hasonlít az átlagos magyar méretekre.) A Bröndby Garden City névre keresztelt lakópark képei a hazai Facebook-közösség körében azonban kaptak „hideget-meleget” egyaránt, amiből jól látszik, hogy egy hasonló koncepció itthon nem feltétlenül lenne sikeres.

Pedig Mygind még csak nem is találta fel a spanyolviaszt a koncepciójával, ugyanis saját bevallása szerint (is) hűen követte a 18. századi dán városok és falvak elrendezését. Sok tekintetben ez az egyik legelőnyösebb közösségi tervezés, hiszen a körkörösen elrendezett települések lakói könnyedén rálátnak egymásra, és azzal is közvetlen kapcsolatban maradhatnak (nagyobb társasági tevékenység nélkül is), akivel nem közvetlen szomszédok. A kör szívében elhelyezett közösségi tér ugyanis mindenkit összekapcsol a körön belül.

A jelek szerint ezt a szociális kapcsolatot nemcsak a dánok ismerték, hanem például a velenceiek is. Budapesttől autóval félnapi járásra, az egykori velencei köztársaság északi részében helyezkedik el Palmanova. A várost a 16. században alapították, és minden egyes négyzetméterét megtervezték. A kör alakú város érdekessége, hogy egy kilencszögletű erődítmény veszi körbe, amelyet a 18. századig szinte senkinek sem sikerült bevennie. A Habsburgoknak biztos nem, és amikor mégis, Napóleon átgázolt a területen, és csak a békeszerződésekkel került a város az osztrák királyi családhoz.

Palmanova Udinétől nem messze található, a tervezésekor az volt a cél, hogy a velencei birodalom egyik legnagyobb hadászati és gazdasági támaszpontjává alakítsák. Az ott állomásozó katonaság mellett a lakóházakat független iparosoknak, kézműveseknek és kereskedőknek kellett volna benépesíteniük, de valamiért ez nem sikerült. A polgári lakosság hiányában Velence a kisebb bűnöket elkövető bűnözőknek ígért kegyelmet a városban való végleges letelepedésért cserébe. A várostervezők szerint ez ma is érezteti a hatását, ugyanis a városban nincs szerves közösségi élet. Holott a körkörös elrendezés és a várost védő (bizonyítottan hatékony) falak pont a közösségi interakciót voltak hivatottak elősegíteni.

A körkörös elrendezés szemmel láthatóan ma is foglalkoztatja a tervezők fantáziáját. Például az Egyesült Államokban, a Nevada állambeli Black Rock sivatagban hagyományosan megrendezett Burning Man fesztivál városa is hasonló elveket követ, és ugyancsak a közösségi interakcióra fókuszál. Jól érzékelhető, hogy a kör alakú városok tervezéséhez síkság szükséges, ezt a módszert hegyes, dombos vidékeken képtelenség lenne megvalósítani. Nem véletlen tehát, hogy a dán síkságon hasonló koncepcióval próbálkoznak, ahogy az sem véletlen, hogy hasonló városelrendezések (városoknál és lakóparkoknál egyaránt) több amerikai területen is megtalálhatók – nem csak fesztiváljelleggel. Nevada, Arizona, Florida és Kalifornia is büszkélkedhet hasonló városszövettel, és a Dubajban épített szigetek is hasonló elvet követnek.

Európa városainak és falvainak kialakulása távol áll az effajta tervezésektől, hiszen például a honfoglaló magyarok elsősorban vízfolyam mellett telepedtek le, és a partszakaszok vonalát követve terjeszkedtek, míg a túlparton (tükörszerűen) temetkeztek. Ennek megfelelően az itteni településszerkezetek morfológiája sok esetben hosszúkás.

A városok elrendezését később az európai kontinensre jellemző halmaztelepülések határozták meg. A Kárpát-medencében egyaránt megtalálható az úgynevezett orsós utcájú, a szalagtelkes és az erdőtelkes sorfalu, de az alföldeken (nem csak itthon) egy-egy esetben előfordul az úgynevezett körfalu is. Az ezekből kialakult városok jellemzően egymagvúak, vagyis a körkörösség a kontinens nagyvárosaiban szinte mindenhol tetten érhető (kivéve Londont és több tekintetben Párizst is). Vagyis a körkörös lakópark koncepciója valójában nem ördögtől való elképzelés, kérdés azonban, hogy a társadalom igényli-e az elrendezésből következő állandó interakciót.