A nyár végén dőlt el, hogy államtitkári minőségben felel a kereskedelempolitikáért. Milyen főbb célokat tűzött ki maga elé?
Gazdaságpolitikánk egyik alapvető célja, hogy a magyar termékek minél nagyobb arányban jussanak el a magyar boltok polcaira, hiszen így lehet a munkahelyeket megtartani, a béreket növelni. Ugyanilyen fontos, hogy minél több hazai tulajdonú üzlet vehessen részt a kiskereskedelemben, hiszen a többségük olyan kistelepülésen működik, ahol nem pusztán gazdasági, hanem társadalompolitikai kérdés is, hogy kinyitnak-e reggelente. A megmaradásukhoz biztosítani kell a kereskedelempolitikai eszközöket, de ezt a célt segítheti a Magyar falu program is. Ne feledjük, országszerte hiába van több hazai kézben lévő bolt, mint külföldi hátterű áruház, az előbbiek értékesítési részaránya legfeljebb 47–48 százalék. Ez szorosan összefügg azzal, hogy a kistelepüléseket kiszolgáló, franchise-hálózatokhoz tartozó vagy önálló kiskereskedelmi vállalkozásokra eleve kisebb forgalom jut. Az a cél, hogy a bevételekből a valódi súlyuknak megfelelő arányban részesüljenek a magyar tulajdonú üzletek.
Sorra dőlnek meg a kiskereskedelmi forgalmi rekordok. A belső fogyasztás a szektor szereplőinek üzleti érdekein túl meddig táplálhatja még érdemben a GDP-növekedést?
Erre közép- és hosszú távon is lehet építeni, a két mutató ugyanis szorosan összefügg. A kiskereskedelem a bő 10 százalékát adja, és hat éve éves átlagban stabilan 5 százalékkal növekszik. Nem volt ez mindig így, a válság alatt és után, 2008 és 2012 között sokkal inkább a csökkenő, legfeljebb stagnáló forgalom volt jellemző. A kiáramló bértömeg növeli a belső fogyasztást, amelynek a 2016-ban megkötött bérmegállapodás is tartós lendületet adott, hiszen a munkáltatók jelentős részénél a és a garantált bérminimum törvényben rögzített emelkedését a magasabb fizetési kategóriák is lekövették. Idén októberig 3,2 százalékkal nőtt az élelmiszer-értékesítés, és 8,8 százalékkal a non-food kategória forgalma, ez is azt mutatja, hogy a magyar családok már nemcsak a mindennapi szükségleteikre költenek, hanem – a korábban elhalasztott vásárlásokat pótolva, jelentős megtakarításokkal – tartós fogyasztási cikkekre is. Az élelmiszerköltést jócskán meghaladta az üzemanyag-vásárlás 6,8 százalékos növekedése is, ami arra utal, hogy bár továbbra sem olcsó egy autó fenntartása, a többség már nem kényszerül rá, hogy ezen spóroljon, és egyre többet utazik belföldön.
Mennyire tartja eredményesnek és megfelelő szabályozási eszköznek a plázastopot?
Az indokolt esetekben az építést, a bővítést, az átalakítást támogatja az illetékes bizottság, tíz benyújtott kérelemből kilenc kedvező elbírálásban részesült. Ezzel együtt a szabályozás indokolt volt, hiszen a 2000-es években olyan túltervezett beruházási hullám kezdődött Budapesttől egészen a 30–40 ezres vidéki városokig, ami fenntarthatatlanná vált. Nem éppen észszerű növekedésről árulkodik, hogy 2002 és 2010 között a plázák, bevásárlóközpontok száma 45-ről 114-re emelkedett, ehhez képest 2010 és 2018 között már csak további hét nyitotta meg a kapuit. De ezek csak a legnagyobb kereskedelmi egységek, közben – ha megalapozott volt a fejlesztési igény – minden más, 400 négyzetméteresnél nagyobb diszkont, szuper- és hipermarket felújíthatott, növelhette területét, hogy kényelmesebbé, vonzóbbá váljon.
Több áruházlánc mégis úgy véli, hogy hosszú és bonyolult folyamat az engedélyeztetés, legalább a felújítások terén lehetne néhány engedményt tenni.
Alaposan át kell gondolni, mert sokszor szakpolitikai szempontból is nehéz különbséget tenni a valóban szükséges és a kihasználatlan túlkínálathoz vezető beruházások között. Több fronton, a gazdasági és a politikai szereplők szintjén is zajlanak az egyeztetések, az érintettek véleményének figyelembevételével legkorábban januárban tárgyalhatunk arról, hogy változatlan formában maradjon-e fenn az elbírálási rendszer, vagy indokolt lehet a finomhangolása. A döntéshozatali szakasz átláthatósága és kiszámíthatósága mellett a gyorsaság is közös cél, de elsősorban a vásárlóközönség érdekeit kell szem előtt tartani.
Ezek szerint ha a győri Audi- és a kecskeméti Mercedes-gyár után megérkezik Debrecenbe a BMW, az odatelepülő családok miatt szükséges óvodák, iskolák mellett kellő számú és minőségű új áruháznak sem lehet akadálya?
Természetesen nem, mint ahogy eddig sem volt ilyen akadály. Ahol megjelenik a többletkereslet, legyen az Debrecen vagy az ország bármely más pontja, ott a szükséges kínálatot is biztosítani kell az oktatástól a közlekedésig, minden területen. A szektor jól felfogott érdeke, hogy ez alól a kiskereskedelem se legyen kivétel.
A vasárnapi boltzár kérdése újra napirendre kerülhet?
A vasárnapi boltzár feloldása óta nem változott az álláspont, a kormány ezzel a kérdéssel nem kíván foglalkozni. Egyszer már megpróbáltunk segíteni ebben az ügyben, ám a vásárlói igények bizonyos helyeken mások voltak, mint amire a pihenőnap intézményesítésekor számítani lehetett. Az intézkedés kivezetése után a piaci szereplőknek maguknak kell megoldaniuk a vasárnapi nyitvatartással járó pluszfeladatokat, ehhez egyébként minden eszközük megvan.
Mekkora a munkaerőhiány a kereskedelemben? Hogyan lehet betömni a lyukakat?
Mintegy félmillióan dolgoznak a kereskedelemben, közülük 380-390 ezren a kiskereskedelemben. Korábban államtitkárként a munkaerőpiacért is feleltem, abban az időben, 2015–2016-ban kezdett szektortól független, általános jelenséggé válni, hogy a munkáltatók egyre több embert keresnek, és egyre nehezebben találnak dolgozókat. A helyzeten nem segít az sem, hogy hiába haladja meg akár többszörösen is a regisztrált álláskeresők száma az ágazatok által jelzett igényeket, ha a kínálat és a kereslet nem találkozik. Ami a lehetséges megoldásokat illeti: egyrészt a foglalkoztatottak 2010-hez képest több mint 800 ezerrel megemelkedett száma mellett is még mindig vannak képzéssel és jó anyagi kondíciókkal bevonható inaktívak. Másrészt ahol lehet, ott a technológia enyhítheti a munkaerőhiányt, gondoljunk csak az önkiszolgáló pénztárakra vagy a részben automatizált raktárakra. Ettől a kiskereskedelem még jó ideig magas élőmunka-igényű terület marad, mert a hazai vásárlók többnyire igénylik a személyes kiszolgálást, az emberi szót, a segítséget.
Mik a fejlemények a kettős minőség ügyében? Ha ugyanannál a láncnál valóban rosszabb minőségű árut kap a magyar vásárló, mint az osztrák vagy a német, szabályozói oldalról mit lehet tenni?
Ez egy létező, valós probléma, és részben magyar kezdeményezésre ezt végre már az is elismeri. A különbségeknek olykor lehet méltányolható okuk: a helyben beszerzett alapanyagok összetételének eltérései, de ha így is van, ennek a termék címkéjén egyértelműen meg kell jelennie. Ezzel együtt sem szeretnék a magyar vagy más, közép-európai fogyasztók másodrendű polgárnak érezni magukat az unióban, teljesen jogos elvárás, hogy a vásárló azonos márkanév alatt ugyanolyan minőségű terméket kapjon Budapesten, mint Párizsban, Berlinben, vagy akár a magyar fővárostól kétórányi autóútra, Bécsben. Jórészt a V4-eknek, köztük Magyarországnak köszönhető, hogy e téren már közösségi szinten is elkezdődött a szabályozási munka, amelynek 2022-ig egy betartható és számonkérhető, a gyártók és kereskedők érdemi visszatartó erőt jelentő szankcionálását lehetővé tévő rendszert kell eredményeznie.
Világos cél az importtal szemben a magyar beszállítókat előnyben részesíteni, de mit lehet tenni annak érdekében, hogy a helyi, regionális termelők árui a logisztikai központok helyett közvetlenül a helyi, regionális piacokra kerüljenek?
Fenntarthatósági szempontból is nagyon fontos, hogy a termékeket ne szállítgassuk feleslegesen, hanem minél rövidebb úton, lehetőleg helyben jussanak el a termelőtől a vásárlóig. Azt viszont látni kell, hogy nagyon sok olyan kistermelő van, aki képes kiváló terméket előállítani, de nem tudja garantálni az állandóan magas minőséget és a folyamatos ellátást, ezért a kereskedelmi láncok nem állnak szóba vele. Emiatt ez egy szabályozási és szervezési feladat is, amelyben a bolthálózatoknak partnernek kell lenniük, de látunk erre nyitottságot. Megoldás lehet, ha az érintettek termelői egységeket, klasztereket alkotnak, akár terméktípusra specializálódva hangolják össze, egyesítik a kínálatukat.
Az e-kereskedelemben a Black Friday-akciók összeérnek a karácsonyi bevásárlási szezonnal, van dolga bőven a fogyasztóvédelemnek. Van előrelépés a visszaélések megfékezésében?
Bár a csomagküldő és internetes kiskereskedelem csaknem 40 százalékos növekedési ütemmel már a teljes forgalom több mint
6 százalékát adja, nem lehet elégszer elmondani, hogy aki interneten vásárol, az kellő körültekintéssel járjon el. Az online vásárlás a mindennapok részévé vált, az elmúlt hat évben 6100-ról 15 400 forintra kúszott fel a kosárérték. Az IT-laborunk folyamatosan monitorozza a webáruházakat, rendszeresen végez próbavásárlásokat. Az ügyeskedők mindig újabb trükkökkel próbálkoznak, de az ismételt jogsértések arányát az aktív hatósági jelenlét révén a korábbi 54-ről 17 százalékra tudtuk visszaszorítani. Az innovációs minisztérium a legkézzelfoghatóbban a fogyasztóvédelemben, a hatékony ellenőrzésekkel tudja érzékeltetni, hogy a magyar emberek oldalán áll. Ezért fokozott erőfeszítésekkel védjük a családokat, a manipulációnak leginkább kiszolgáltatott időseket, gyerekeket.
