A rövid kamatperiódusú lakáshitelek kiváltásával az átlagos ügyleti kamat 5,53 százalékról 2,85 százalékra eshet a Magyar Nemzeti Bank (MNB) statisztikája szerint. A Világgazdaság kalkulációi azt mutatják, hogy tízmillió forintos tartozás és 15 év hátralévő futamidő mellett a hitelkiváltással havonta 13,5 ezer forintot takaríthatnak meg az ügyfelek, ez a teljes futamidő alatt 2,4 millió forint is lehet, ami még a kölcsön lecserélési költségei mellett is tetemes. A tíz évnél hosszabb kamatperiódusú lakáshitelekkel is lehet spórolni, a kamatuk ugyanis 4,52 százalékos, szemben a már meglévő, változó kamatozású kölcsönök 5,53 százalékával. A fenti példában e váltással havi ötezer forint takarítható meg, ez 15 év alatt 948 ezer forint.
A meglévő, rövid kamatperiódusú lakáshitellel rendelkezők között igen nagy a volt devizahitelesek aránya. Igaz, a kölcsönöket forintosították, a kamatfelárat pedig az akkori viszonyok szerint alakították ki, amelyek igazodtak a felvételkori kamatszintjéhez. A mostani banki kínálatban a kamatfelárak jellemzően alacsonyabbak a forintosításkor (2015-ben) megszokottnál, így lehet mintegy 2,68 százalékponttal kisebb a változó kamatozású hitelek kamata, mint a már meglévő kölcsönöké. Az MNB szerint ez a kamatkörnyezet még legalább öt, de akár hét évig is fennmarad, e helyzetre egyfajta új normaként tekintenek a magyar jegybankárok. A tartósan alacsony kamatkörnyezet a változó kamatozású hitelek lehetőségeit erősíti áttételesen, noha a magyar jegybank korábban arra törekedett – és ez meg is valósult –, hogy az új lakáscélú kölcsönök túlnyomó többségét a lehető leghosszabb kamatperiódussal vegyék fel az ügyfelek. A hosszú távú rögzítés ugyan felárral jár, de kiszámíthatók lesznek a törlesztőrészletek, és a bankközi kamatok váratlan emelkedése miatt sem nőnek.
Az MNB tisztségviselői rendszeresen felszólalnak amiatt, hogy megítélésük szerint a magyarországi hitelintézetek – annak ellenére, hogy jelentősen csökkent a marzs – még mindig magas kamatfelárakkal dolgoznak. A jegybank nemzetközi összehasonlítása szerint régiós összevetésben valóban átlag feletti marzsokkal dolgoznak a hitelintézetek. E felvetésre a bankok rendre azzal válaszolnak, hogy a jelenlegi, laza kamatkörnyezetben csak a jövedelmezőség érdemi romlásával lehetne mérsékelni a marzsokat, a régióban működő többi pénzintézet pedig nem fizet banki különadót és tranzakciós illetéket sem, ezek ugyanis számottevően drágítják a hiteltermékeket.
