Végveszélyben a kisüzemi sörfőzdék

A járulékok elengedését, a bérek egy részének átvállalásával munkaerő-megtartási támogatást és a nagy sörgyárak mennyiségi korlátozó szerződéseinek felfüggesztését is kéri levelében a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete (KSE), amelyet a Miniszterelnökségnek, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának, valamint a pénzügyi és a gazdaság újraindításáért felelős akciócsoportnak juttatott el. A javaslatok között szerepel továbbá a közüzemi díjak (víz, energia) támogatása, az iparűzési adó csökkentése, a kamarai díjak felfüggesztése, a lízingdíjak átütemezése, valamint a kedvezmények lassú és fokozatos feloldása mellett az újraindítás segítése is.

Bár a koronavírus miatt bevezetett korlátozások racionális intézkedések, drámai következményekkel járnak a több mint 90 hazai kisüzemi sörfőzde számára – írja a KSE. Gyenge Zsolt, az egyesület elnöke a Világgazdaságnak úgy fogalmazott: félő, hogy már nem jöhet időben az állami mentőcsomag, hiszen vannak olyan kisüzemek, ahonnan 30-40 embert bocsátottak el, vagy küldtek kényszerszabadságra. Az utóbbi egy hétben nullára esett vissza a forgalom, és közel állnak a tönkremenéshez. Mint mondta, kevés az iparágban a több lábon álló szereplő, akinek pedig mégis vannak egyéb érdekeltségei, rendszerint azok is a turizmus-vendéglátáshoz kapcsolódnak. Úgy tudja, hogy míg a nagy sörgyárak értékesítésének a 70 százalékát a kiskereskedelem adja, és csak a fennmaradó 30 százalékért felel az éttermeket, kocsmákat, kisvendéglőket és szállodákat tömörítő HoReCa-szegmens, addig a kisüzemieknél ez az arány éppen fordított.

A többség forgalmának 80-90 százalékát a vendéglátóipar révén a hordós sör adja, Gyenge szerint egyeseknél ez az arány 95-97 százalék is lehet. Csak néhány piaci szereplő ágyazódott be úgy az élelmiszerláncokhoz, hogy 60 százalék alatti legyen a hányad. Számos főzde eddig a fesztiválokra is meghatározó bevételi lábként tekintett, csakhogy a járvány miatt ezeket sem tartják meg. A kisüzemi sörfőzdék piaca szezonális és viszonylag fiatal. Ezek a cégek még nem tudtak megfelelő tartalékokat felhalmozni, jóval kevésbé ütésállók, alapvetően beruházási fázisban vannak, ami szintén tőkeigényes. „Mivel a megtakarítások szűkösek, ebben a rendkívüli helyzetben szinte azonnal leépítésekre kényszerülünk. A gyártástechnológiánk a kézműves termékek természetéből adódóan csak kis mértékben automatizált, vállalkozásaink elsősorban a szakképzett és a fizikai munkaerőn alapulnak” – mutatott rá.

A szegmens családi kisvállalkozásai, amelyekben együttesen csaknem 1200 ember dolgozik, most a házhoz szállítással próbálnak legalább minimális bevételre szert tenni. Ali Rawech Szami, a Kraft Sör Egyesület elnökségi tagja lapunknak elmondta, hogy sokan ezekben a napokban indítják el a webshopjukat, vagy ha ma már eddig is volt, több energiát fektetnek bele. A vendéglátóipari kintlévőségeket aligha ellensúlyozhatja az e-kereskedelem, de a veszteségek egy részét talán kompenzálja. Az éttermek, kocsmák esetében ugyanis bevett gyakorlat a csúsztatott fizetés: a leszállított sör értékét a vendéglátóhelyi eladások után, utólag ellentételezik. Eddig voltak olyan helyek, ahol egy hét, másutt egy hónap is volt ez az átmenet, de a mostani helyzetben sokan bottal üthetik az akár több tízmilliós lánctartozások nyomát. Gyártói szempontból azért különösen fájó a likviditási nehézség, mert alapanyaghoz újabban csak előre, készpénzes fizetéssel lehet hozzájutni. Az is kérdéses, hogyan alakulnak az élelmiszerláncok megrendelései, amikor a vásárlók többsége inkább lisztből és cukorból spájzol be.