Hogyan hatott eddig a koronavírus az élelmiszer-gazdaságra?
Az afrikai sertéspestis és a madárinfluenza mellett a koronavírus is jelentős hatással van az agráriumra. Megtapasztalhattuk ezt például a március 14-i hétvégén, amikor egy szombati napon háromszor annyit vásároltak az emberek, mint a karácsonyi nagybevásárláskor. Ezt a rohamot is állni kellett, és mérsékelni tudtuk a pánikvásárlást, mert látták az emberek, hogy folyamatos az ellátás.
Időleges hiányok azért előfordultak. Ennek mi volt az oka?
Az nem kérdés, hogy normál esetben 25 millió ember ellátására képes a magyar agrárium és élelmiszeripar, tehát teljes ellátási biztonságot szolgáltat a hazai fogyasztók számára. A felfokozott kereslet viszont okozott némi logisztikai nehézséget, többször előfordult, hogy volt áru, de ember nem, aki kipakolja. Emellett ez a helyzet rámutatott bizonyos hiányosságokra. Hogy egy példát említsek: hiába gyártunk a legjobb minőségben tejesdobozt itthon, ha nincs kupakja, mert az Olaszországban készül, és éppen nem tudjuk áthozni a határon. Hasonló problémát tapasztalhatunk a különböző takarmánykiegészítőknél és a növényvédő szerek bizonyos alkotóelemeinél, de volt, hogy egy porítóüzemben a próbaüzemet levezénylő olasz szakember nem tudott ideutazni, pedig csak az ő pecsétjével indulhatott volna a termelés. Ágazati operatív bizottságokat hoztunk létre, hogy ezekről a problémákról napi szinten tudjunk. Az is nagyon fontos, hogy levonjuk a következtetéseket, melyek a szűk keresztmetszetek, mert ezek akár nemzetgazdaságilag is meghatározók lehetnek.
Hogyan állnak most azok az ágazatok, amelyek először kerültek kritikus helyzetbe?
Az Olaszországba szállított spottej piaca a válság elején leállt, de kiderült, hogy Macedóniában hiány van tejből, ezért át tudtunk irányítani szállítmányokat oda. Közben megnövekedett a hazai folyadéktej-fogyasztás is, így a felesleget felszívta a magyar piac. A következő égető probléma a bárányhús esetében lépett fel, hiszen közeledett a húsvét. Az olasz piac bezárt, de sikerült alternatív lehetőségeket nyitnunk, és közben aztán megnyílt az olasz piac is. Voltak árletörési kísérletek is, de tisztáztuk a piaci helyzetet, és ez a veszély is elhárult. A kormány pedig kibővítette a kedvezményeket több bajba jutott agrárágazatra is, így például a szintén válságos helyzetben lévő díszkertészekre.
A kormányzati intézkedések bejelentésekor említette, hogy a járulékkedvezmények, illetve a hitelmoratórium 300 ezer agrár- és élelmiszeripari vállalkozásnak segít. Ezzel mekkora összeg marad náluk?
Nem a pontos szám a lényeg, hanem az, hogy mindenki érezze: törődünk az ágazat szereplőivel. A kézművessör-ipar, a pálinkafőzők vagy a borászatok, a díszkertészetek ellehetetlenültek, és most nem az számít, hogy mennyibe kerül a segítség, hanem az, hogy biztosítva legyenek az értékesítési lehetőségek, a bevételek és a gazdaságok működéséhez szükséges munkaerő. Olyan állapotban kell megtartanunk a gazdaságot, hogy újraindítható legyen. Az agrárium pedig pont az az ágazat, amelyben, ha most nem végzi el az ember a munkát, akkor nem tudja learatni a termést.
Szó esett beruházási támogatásokról is. Pontosan milyen ágazatokról, és mekkora összegről lehet szó?
Az Agrárminisztérium benyújtotta az erről szóló javaslatát, amit alapos tervezés előzött meg. Az új uniós közös agrárpolitikára való felkészüléssel már megvolt a vezérfonal, és emellett összegyűjtöttük az operatív bizottságoktól érkező jelzéseket is.
A sertéspiacon is attól tartottak, hogy más uniós tagállamok a feleslegessé vált húskészletet az árérzékeny országokban, például Magyarországon értékesítik, és letörik az itteni árakat. Ez ellen is fel tud lépni a tárca?
Határozottan fel kell lépnünk, hiszen az a célunk, hogy megvédjük a dömpingárutól a saját piacainkat. Valóban szembesültünk azzal, hogy a főleg Németországban és Lengyelországban fölhalmozódott áru kereste a helyét, egy részük beözönlött ide, ami okozott egy kis zavart. Tisztáznunk kellett a kereskedelmi láncok vezetőivel, hogy nem kerülhet a magyar gazdaság hátrányos helyzetbe amiatt, mert innen nehezen tud kikerülni az ráadásul ittmaradnak külföldi termékek dömpingáron.
A fogyasztó persze ilyenkor közbeszól, hogy neki viszont nagyon számít az ár.
Ez így van, de az nem lehet, hogy egyes kereskedelmi láncok néhány akcióval tönkretesznek egy ágazatot, miközben egész évben arra számítanak, hogy az adott ágazat ellátja a rendszert. Ezért fordultam nyílt levélben a kiskereskedelmi láncok vezetőihez, hogy tanúsítsanak tisztességes és szolidáris üzleti magatartást a hazai termékek iránt. Mindenki belátta, hogy ez közös érdek, a fogyasztók pedig most megtapasztalhatták, milyen fontos az, hogy legyen hazai előállítású élelmiszer. Ahogyan az is, hogy a következő termést megalapozzuk, és a gazdák tudjanak dolgozni. Ezért például egyszerűsítettük a támogatások igénylését. Az EU-tól pedig azt kérjük, hogy minden kifizetést előrébb tudjunk hozni, és nagyobb előleget tudjunk fizetni.
A kertészeti ágazatban jelentkező idénymunkáshiányra mi lehet a megoldás?
Mivel a határzár miatt nem tudnak jönni a külföldi idénymunkások, ezért létrehoztuk a Munkaszüret nevű, mezőgazdasági idénymunkásokat kereső honlapot, és kérjük azokat az embereket, akik elvesztették a munkájukat például a szolgáltató szektorban, a vendéglátásban vagy az idegenforgalomban, hogy éljenek a lehetőséggel, mert az agrárium tud munkát biztosítani.
Néhány kertészeti ágazatban viszont azt mondják, hogy olyan speciális tudás kell
a munkához, amivel a máshonnan érkezők nem rendelkeznek.
Nálunk kisebb a munkaerőhiány mértéke, mint a német gazdaságban, ami potenciális előny számunkra. Ha ügyesen megszervezzük, hogy a kertészetbe újonnan bekerülő emberek megtanulják ezt a munkát, akkor olyan piacokra tudunk betörni, amelyeket a konkurenseink a munkaerő hiányában elvesztenek. De más ágazatokban is nyílnak lehetőségek: az olasz tésztagyárak leállása miatt a gyermelyiek szállítottak olyan helyekre, ahová eddig még soha, és bízhatunk abban, hogy ez meg is tud maradni, mert szuperlatívuszokban beszélnek a termékeikről.
A kertészeti munkaerőhiányról, illetve a külföldről hazaérkezőkről vannak számaik?
Szakmai becslések szerint a kertészeti ágazat 130 ezer ember teljes munkaidős foglalkoztatására képes. Jelenleg is tízezres nagyságrendben képes új munkaerőt lekötni, hiszen az elmúlt években eleve már munkaerőhiány sújtotta a szektort, a mostani helyzetben pedig korlátozott az erdélyi és a kárpátaljai munkaerő foglalkoztatási lehetősége. Nagyon megható volt, amikor az Országos Roma Önkormányzat vezetője megkeresett, és azt mondta, hogy segítség kell, mert az építőiparból kiszorult romák megélhetési problémával küzdenek. Ők megszokták a kemény munkát, itt pedig van lehetőségük dolgozni.
Az említetteken kívül mi az még, amire ez a válság világított rá? Miben kell a magyar élelmiszer-gazdaságnak változnia?
A válság után stratégiai döntéseket kell hoznunk, hogy ne legyenek kis hiányzó láncszemek sem, és az adott ágazat száz százalékot tudjon nyújtani. Zárttá kell tennünk a termékláncokat, vagyis a tejesdobozokra legyen kupak, vagy például a húsiparban erőteljes hűtőkapacitás-fejlesztésre lesz szükség, mert a fogyasztás rendkívül hektikus.
Vajon az új közös agrárpolitikára hathat ez a válság?
Én azt remélem, hogy igen, és számunkra kedvezőbb irányba tudjuk fordítani a tárgyalásokat. Kétféle kifutása lehet a mostani helyzetnek: vagy az, hogy a koronavírus-járvány hatására az egész folyamat tolódik, és nem egy átmeneti évünk lesz, hanem kettő, vagy pedig azt kell mondani, hogy mivel teljesen intézkedésképtelen az EU, a kormányfők előrehozzák a döntést, és mindenki megalkuszik. Az utóbbinak van kevesebb esélye, mert most mindenki a védekezéssel van elfoglalva. De ha két átmeneti év lesz, akkor pont azt bizonyítjuk be, hogy nemzeti hatáskörben sokkal több feladatot kell ellátnunk. Ez újratervezésre is lehetőséget ad. Remélem, hogy csillapodnak azok a „mű” társadalmi viták, amelyek szélsőséges irányba vitték a közgondolkodást például az állatvédelmi kérdésekben. Ez a hangulat betarthatatlan intézkedéseket kényszerített volna az ágazatra, és versenyképtelenné tette volna az európai gazdálkodókat a harmadik országból jövő olcsó és ellenőrizetlen importtal szemben. Remélem, ezt most mindenki újragondolja, mert azt érzékelnünk kell, hogy a saját élelmiszer-ellátásunk biztonsága a legfontosabb.
Közben uniós tagállamok próbálják renacionalizálni a gazdaságukat. Nálunk is elképzelhető erőteljesebb piacvédelem?
Az EU ebben a helyzetben eddig teljes bénultságot tanúsít. Jogos, hogy minden nemzet elkezd gondolkozni azon, hogyan védje meg a saját érdekét. Mi is tudjuk azt, hogy számunkra mi fontos. Ugyanakkor kötnek bennünket még a szabályok, a piac liberalizációja folytán az áruk szabad mozgását biztosítani kell, és nagyon nehéz meggátolni azt, hogy mondjuk egy német dömpingáru Magyarországon helyet találjon. De bízom benne, hogy a saját érdekek bemutatásával és felismertetésével erre is van mód.
Alapesetben a hazai mezőgazdaság
25
millió ember ellátására képes, teljes ellátásbiztonságot nyújt
