Külföldi munkavégzés költözés nélkül

Csökkent a magyarok hajlandósága – részben a Covid–19-járvány miatt –, hogy külföldre költözzenek dolgozni. Mindössze 33 százalékuk volt erre nyitott 2020-ban, míg 2018-ban 35 százalékuk, 2014-ben pedig 58 százalékuk – derül ki a Boston Consulting Group (BCG), a The Network és annak magyar partnere, a Profession.hu Decoding Global Talent, Onsite and Virtual című, közösen készített friss tanulmányából. Ez az arány lényegesen alacsonyabb, mint a globális átlag. Miközben a világ szinte minden országában alacsonyabb költözési hajlandóságról számoltak be a válaszadók, a felmérésben részt vevő 190 ország csaknem 209 ezer munkavállalójának fele mondta azt, hogy külföldre költözne, ha ott munkát találna. (A felmérésben 1100 magyar munkavállaló vett részt, nők és férfiak majdnem fele-fele arányban.)

A világjárvány következtében egy újfajta mobilitás került előtérbe.

A magyarok 60 százaléka hajlandó lenne olyan külföldi munkaadónak dolgozni, aki költözés nélkül lehetővé teszi a magyarországi munkavégzést. A legtöbben Ausztriában, Németországban, az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Svájcban, Ausztráliában, Kanadában, Hollandiában, Svédországban vagy Olaszországban vállalnának szívesen távoli munkavégzést. A magyar 60 százalékos arány valamivel magasabb az 57 százalékos globális átlagnál, a közép- és délkelet-európai országokkal összehasonlítva azonban viszonylag alacsony: az élen Bulgária és Szerbia áll 73 százalékkal, őket követi Lengyelország 71 százalékkal, majd Románia 61 százalékkal.

A távoli és egyben külföldi munkáltató iránti nyitottság világszerte különösen magas az informatikai és a digitális területeken dolgozók körében. Globálisan a digitális vagy analitikai tapasztalattal rendelkező munkavállalók 71 százaléka és az informatikai és technológiai háttérrel rendelkezők 67 százaléka lenne hajlandó ebben a formában dolgozni. A mesterképzéssel vagy annál magasabb végzettséggel rendelkezők körében a hajlandóság aránya szintén magas volt: 62 százalék.

Ez a nemzetközi trend Magyarországra is igaz, azzal a kiegészítéssel, hogy a legmagasabb arányban, 86 százalékban, a tudományos területeken dolgozók és kutatók, valamint 70 százalék feletti arányban a HR és a menedzsment területén, továbbá 66 százalékban a mérnöki területeken dolgozók szeretnének külföldi távmunkát vállalni. Az ilyen jellegű munkavégzésnek alapfeltétele a kapcsolódó nyelv ismerete, a munkaadói oldal mozgatórugója pedig az adott lokációban jellemző szakterületi humánerőforrás-igény. A jelentkezőket a tapasztalatszerzés mellett a hazaihoz képest jellemzően magasabb fizetési sávok motiválják. A felsorolt területeken ezek a szempontok egyszerre teljesülnek.

A tanulmány készítői választ kerestek arra is, hogy a külföldi munkavállalók hogyan viszonyulnak Magyarországhoz mint távoli munkahelyhez. Az adatok szerint Ausztria, Románia, Szerbia, Lettország, Irak, Finnország, Fehéroroszország, Nigéria, Jemen és Olaszország lakói szívesen vállalnának munkát Magyarországon, ha nem szükséges elköltözniük, hanem távolról végezhetik feladataikat.

Az Egyesült Államok elvesztette vezető státuszát mint az az ország, ahova a legtöbben szeretnének elköltözni, hogy ott dolgozhassanak. Kanada lett az elsődleges célpont, mivel a járvány miatt az emberek inkább azokba az országokba szeretnének költözni dolgozni, amelyek a legjobban kezelték a koronavírust. Ugyanakkor a távoli munkavégzés tekintetében az Egyesült Államok továbbra is az első számú célpont, míg Kanada a második.

Két ázsiai csendes-óceáni ország is először került fel a listára: Szingapúr és Új-Zéland, ahol világszinten is kiemelkedően jól kezelik a járványt. Európában a koronavírusra adott reakciók miatti aggályokkal összefüggésben több, korábban népszerű ország visszaesett a rangsorban. Németország és Franciaország két-két hellyel hátrább csúszott, Olaszország és Spanyolország pedig kiesett a tíz legjobb közül.

A legnépszerűbb városok

A világ leghíresebb városaihoz való hozzáállás tükrözi országaiknak a koronavírus-járványra adott reakcióit: New York, Barcelona, Róma és Madrid manapság sokkal kevésbé vonzó cél munkavégzés szempontjából, mint 2018-ban, Tokió és Szingapúr iránt ellenben nőtt az érdeklődés, hasonlóan Dubajhoz és Abu-Dzabihoz. A legnépszerűbb város London maradt, és három helyet javítva Amszterdam lett a második. Szöul, Kuala Lumpur, Peking, Koppenhága, Lisszabon és Isztambul először került be a top 30-ba.