Kétélű fegyver a minimumadó, Magyarországnak is fájhat

A Joe Biden amerikai elnök által a hónap elején bejelentett, 1900 milliárd dolláros járványkezelési program, valamint az ezt kiegészítő, az USA gazdaságának újraindítását segítő, több mint 2300 milliárd dolláros gazdaságélénkítő intézkedéscsomag finanszírozása a piacról nem megoldható – figyelmeztetett a Magyar Nemzetnek nyilatkozva Boros Imre közgazdász. A szakértő elmondta: a jelenlegi, a GDP 138 százalékára rúgó amerikai államadósság-szint mellett egy ilyen hatalmas volumenű kötvénykibocsátás az egekbe emelné a kötvényhozamokat, és – ezt ellensúlyozandó – kamatemelésre kényszerítené a Fedet, amelyet a jegybank szerepét betöltő intézmény mindenáron el kíván kerülni.

Ezért sem meglepő, hogy a korábban a Fed elnöki székében ülő Janet Yellen, jelenlegi amerikai pénzügyminiszter a 21 százalékos, szövetségi vállalati adókulcs (federal corporate tax) 28 százalékra történő emelését javasolja, a társasági minimumadót (Global Intangible Low-Taxed Income – GILTI) pedig 10,5 százalékról 21 százalékra növelné a tengerentúlon, úgy, hogy ezzel párhuzamosan megszüntetné az ágazati adókedvezmények rendszerét is. A washingtoni pénzügyminisztrériumban úgy számolnak, hogy a szövetségi adóbevételeknek mindössze 10 százalékát adó társasági adó emelésével egy évtizeden belül pótolni lehet a beígért infrastruktúra-fejlesztések finanszírozásában tátongó lyukakat.

Boros Imre szerint azonban a vállalati nyereségadó ilyen mértékű emelése miatt joggal tarthat attól a washingtoni kormányzat, hogy az amerikai cégek összepakolnak, és tömegével hagyják el az Egyesült Államokat, áttéve központjukat olyan országokba, amelyekben jóval kisebb ez az adókulcs. Ezért Amerika globálisan emeltetné meg ezt a közterhet – teszi hozzá a Magyar Nemzetnek nyilatkozó közgazdász.

Ne feledjük, hogy a korábbi elnök, Donald Trump éppen adócsökkentéssel próbálta visszacsábítani az országba az amerikai cégeket. A kezdeményezés nem is volt sikertelen. Ha most újra emelkedne az elvonás mértéke, a vállalatok egy része ismét a távozás útjára lépne.

A Biden-kormányzat „Made in America” névre kereszelt terve folytatása lenne a Barack Obama kormányzása idején képviselt irányvonalnak; Obama már 2009-ben is kísérletet tett az adóparadicsomokba menekített nagyvállalati profitok megadóztatására, ám törekvései csak gyorsították az amerikai cégek külföldre költözését. Olyannyira, hogy 2016-ra már az amerikai vállalatok bevételeik mintegy 60 százaléka után nem a tengerentúlon fizették meg az adót.

Boros Imre szerint a vállalati nyereségadó emelése elsősorban nem is a Biden elnök által megcélzott nagyvállalatokat hozná lépéskényszerbe, hiszen közülük sokan most sem az Egyesült Államokban fizetnek adót, hanem azokat a kis- és közepes cégeket hozná nehéz helyzetbe, amelyek a Trump-kormányzat alatt kedvezőbb helyzetbe kerültek, és emiatt sokan támogatták is az akkori elnököt.

Hogy a cégek menekülését megelőzze, az ameriai elnöknek nemzetközi adókörnyezetet is át kell alakítania (Biden a gyakorlatban lemondana az Egyesült Államok adózási szuverenitásáról annak érdekében, hogy világszinten befolyásni tudja a társasági adórátát, és ezen keresztül a szövetségi adóbevételeket). Ehhez a törekvéséhez partnerre lelhet nemcsak a G20-ak között, de az OECD-ben is. Utóbbi ugyanis már 2019 óta dologzik egy 140 országra vonatkozó globális minimumadó kialakításán, amelyet feltett szándéka még az idén elfogadtatni (az erről szóló szakpolitikai vitákban egyébként Magyarország is részt vesz). Az adó tervezett kulcsát korábban 12,5 százalékra tették, de a közelmúltban már szó volt 10, illetve 15 százalékos minimumadó-kulcsról is – erről még nincs megállapodás. De az OECD globális adóreformjával kapcsolatban nem ez az egyetlen nyugatlanító kérdés.

A tervezett mechanizmus lényege – írja a Portfolio-n megjelent véleménycikkében Nobilis Benedek, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője –, hogy ha egy leányvállalat országában megfizetett adó nem éri el a megegyezés szerinti mértéket, a különbözetet az anyavállalat országa szedheti be. Amennyiben ők sem élnének a lehetőséggel, a többi leányvállalat országainak nyílna módja az adó beszedésére.

Így ha egy állam olyan adókulcsokat vezet be vagy olyan adókedvezményt nyújt, amely alacsonyabb adóterhelést eredményez az elvártnál, azzal lényegében más államok költségvetését támogatja, amit értelemszerűen minden állam kerülni próbálna.

Nobilis Benedek megjegyzi, hogy a tervezet valóban véget vethet a társasági adók évtizedek óta tartó csökkenésének, és újabb akadályt gördíthet a nagyvállalatok körében oly divatos adóelkerülési konstrukciók elé is. De felhívja a figyelmet arra is, hogy ha a javaslatban most még meglévő buktatókat nem sikerül kiküszöbölni, akkor

a globális minimumadó bevezetése az átlaghoz közeli adókulcsú államok közt is érdemi akadályává válhat a tőke áramlásának, és a legjobb adózási gyakorlatok ellehetetlenítéséhez vezethet.

Ilyen lehetséges buktatóként azonosítja például azt, hogy nem egyértelmű, pontosan milyen adókat számíthatnak be a minimumadóba, mi lesz pontosan az adó alapja (az egyes országok társasági adóalapjai jelenleg ugyanis különbözőek lehetnek), valamint az sem, hogy a minimumadó bevezetésével az anyavállalat számára székhelyén elérhető adókedvezmények is megszűnnének-e (ahogy ezt a Biden-adminisztráció által jegyzett adóreform-tervezetben szerepel), vagy az egységes adókulcs csak a külföldi leányvállalatokra vonatkozna.

Egy kizárólag a leányvállalatokra vonatkozó szabályrendszer jelentős versenyhátrányt jelentene a tőkeimportőr országok, köztük Magyarország számára, és számos esetben a vállalatközpont alacsony adókulcsú államokba való áttelepítéséhez vezetne. Ráadásul az EU tagállamai esetében az is valószínű, hogy a közösség szabályai nem tennék lehetővé egy csak a külföldi leányokra vonatkozó szabályrendszer bevezetését. Így míg az EU-n belül a megkötések az anyavállalat országára is vonatkoznának, az EU-n kívüli országok nagyobb szabadságot kapnának az anyavállalatoknak nyújtott kedvezmények tekintetében.

Magyarországon ráadásul jelenleg a globális minimumadó tervezett kulcsánál alacsonyabb, kilenc százalékos a társasági adó, ami, Boros Imre szerint, jelentős előnyt biztosít hazánknak a befektetőkért folyó küzdelemben. Ezt a nagyobb uniós tagállamok nem nézik jó szemmel – teszi hozzá a közgazdász, aki szerint az Európai Unió vezetőiről nem elképzelhetetlen, hogy a globális minimumadó tervét kihasználva számolják fel a tagállamok adószuverenitását.

Nobilis Benedek véleménycikkében hangsúlyozza, hogy az OECD-ben zajló egyeztetések során Magyarország arra törekszik, hogy olyan megoldásokat dolgozzon ki, amelyek a lehető legkevésbé korlátozzák a valós beruházásokért folytatott legitim adóversenyt, képesek rugalmasan kezelni az egyes országok adórendszerei közti eltéréseket, nem akadályozzák a legjobb adózási gyakorlatok elterjedését, valamint minden résztvevőre egyformán vonatkozik.