Az út változott, a cél nem, a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia újraírt változata szerint továbbra is 20 millió vendég és 50 millió vendégéjszaka a cél. Ön is hasonlóan optimistán látja a közeljövőt?
Alapvetően optimista vagyok, de a jövő nagyon sok összetevős, még nem tudhatjuk biztosan azt sem, hogy teljesen lecsengett-e a járvány. Ha őszre lenyugszik a helyzet, akkor jövőre már erős évünk lehet. A másik nagy kérdés, amire nincs rálátásunk, hogy a légitársaságok milyen helyzetben vannak, mennyibe fognak kerülni a jegyek, visszaáll-e a pandémia előtti helyzet, vagy valami egészen új kezdődik. A légitársaságok helyzete nagyon nagy hatással lesz arra, hogy az újraindulás gyors lehet-e. Osztom a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatójának, Guller Zoltánnak a véleményét, hogy nagyon gyorsan elindulhat az ágazat visszaépülése, de az az igazság, hogy a nap végén a jövedelmezőség számít, ahhoz pedig több év kell, hogy a szállodaipar visszakapaszkodjon a pandémia előtti szintre. Magasabb árbevételhez magasabb átlagár kell, amit csak magas foglaltság esetén lehet érvényesíteni. A költségek viszont folyamatosan nőttek és nőnek, emiatt lesz nehéz visszaérni a pandémia előtti jövedelmezőségi számokhoz.
Nemrég még erősen sürgették a szállodákkal azonos pályán mozgó, de kevésbé túlszabályozott Airbnb-piac szabályozását. Továbbra is napirenden van a téma, vagy az új idők új problémákat tettek hangsúlyossá?
Szabályozatlan terület maradt az ezen a pandémia semmit sem változtatott, de egyelőre még azt sem tudjuk, hogy az Airbnb típusú lakások Budapesten milyen formában élték túl a járvány időszakát, és azt sem látjuk pontosan, hogy hol tart az önkormányzatok szabályozási munkája, és annak milyen következményei lesznek. Az biztos, hogy ha most hirtelen mindenki újranyitna, elképesztő szálláshely-túlkínálat lenne. Jó lenne, ha elférnénk majd egymás mellett, mert gyorsan felívelne a vendégforgalom, de jelenleg kevés a fóka, és iszonyatosan sok az eszkimó. A világjárvány kitörése óta is elkészült jó pár szálloda Budapesten, ezek még ki sem tudtak nyitni, de amint ez megtörténik, körülbelül másfél-két ezer szobával, vagyis 10 százalékkal nő a budapesti szállodai kapacitás.
Nyilván csak a tehetetlenségi nyomaték vitte előre a fejlesztéseket, de mégis, mire számítanak most a beruházók?
A nagy, tömegturizmusra építő alacsonyabb kategóriájú szállodáknak egy ideig még nincs létjogosultságuk. De nézzük a helyzet jó oldalát: legalább elkészült a megkezdett fejlesztések többsége, és nem kell torzókat kerülgetünk a városban. Gondolatkísérletnek érzek most minden szcenáriót. Tavaly nyáron 25-30 százalékos volt a foglaltság a budapesti szállodákban, és azt gondoltuk, hogy ősszel akár már jó is lehet a helyzet, de nem így történt. Ez a bizonytalanság beárnyékolja a tervezést, a befektetői kedvet, sőt a munkaerő bizalmát is.
Tanultak valami olyat a szállodások az elmúlt időszakban, aminek a jövőben is hasznát vehetik?Megtanultunk például spórolni. Sok észszerű változtatást bevezettünk a szállodákban, ami a fenntarthatóság szempontjából is fontos.
Vagyis maradnak a most felbukkant művirágok a luxusszállodák halljában is?
Nem lenne baj az sem, ha igen. Pontosabban nem a művirág a gond, amiről egyébként a legtöbb ember észre sem veszi, hogy nem igazi, hanem a pazarlás. Ha valami nem jár a szolgáltatás színvonalának csökkenésével, akkor élni kell vele. A napi szobatakarítás külön a vendég kérésére történhetne. A legmagasabb kategóriájú szállodákban, ahol naponta, kétnaponta van ágyneműcsere, ez szintén történhetne a vendég külön kérésére. Természetesen takarítani és ágyneműt is kell húzni mindennap, ha szükséges, mert ilyen esetben minőségromlás, ha nem csinálják. Amikor a baj kellős közepében ül az ember, nehezebben látja meg a helyzet jó oldalát, de egyszer csak rájövünk, hogy volt azért jó pár pozitív hozadéka is a történteknek. Olyan dolgok, amelyeket soha vagy csak később kezdtünk volna el bevezetni.
Az éttermek megdrágultak, áremeléssel startolnak majd az üres budapesti hotelek is?
Indokolt lenne, hiszen több mint egy év forgalma odalett, és fontos volna minél előbb minél több bevételhez jutni, hiszen a költségeink is nőttek, de ilyenkor mindig az a kérdés, hogy meddig emelhetünk, lesz-e fizetőképes kereslet. Meg kell találni, hogy hol van az a határ, amely észszerű bevétel-költség arányt eredményez. Biztosan lesznek, akik el fognak vérezni, mert nehéz dolog egyensúlyozni. Viszont amíg egy vendéglátós nem tud dinamikus árazással dolgozni, nem szabhat más árat naponta, nem adhatja különböző áron a vendégeknek a rántott húst attól függően, hogy mikor rendelték meg. A szállodaipar viszont képes dinamikusan árazni, néha feljebb, máskor meg lejjebb vinni a szintet időszaktól, kereslettől és minden egyéb körülménytől függően, csakúgy, mint a légitársaságok.
A belföldieket már célba vették a fővárosi hotelek, ajándék éjszakával csábítva budapesti városlátogatásra a vidékieket. Milyen a fogadtatás?
Nem lesz egyszerű dolgunk, de belevágunk, a fővárosi szállodaiparnak is szüksége van a korábbinál nagyobb volumenű hazai vendégkörre. Érzékeltetve, hogy honnan indulunk, egy konkrét példát említek. A futball-Eb idejére rendkívül kedvező áron hirdettünk meg egy minőségi szállodában egy éjszakát. A hirdetésre 15 ezren rákattintottak, közülük száztízen elolvasták, majd nulla foglalás érkezett be. A meccsek után autóba ülnek és hazautaznak a vidékiek. Ugyanígy tesznek egy-egy színházi előadás, budapesti kirándulás után is, illetve sokan rokonoknál, ismerősöknél szállnak meg. A gondolkodást kell megváltoztatni: mi nem modellváltásban, hanem szemléletváltásban gondolkodunk, azt szeretnénk elérni belföldön, amit külföldön már sikerült, igazán vonzóvá tenni Budapestet. Régen Budapest sem volt elég ismert brand a világban, és a magyar lakosság fejében sem mint turisztikai destináció él, ezért meg kell ismertetnünk a világ egyik legszebb fővárosát az itt élőkkel is. Hogy itt olyan kulturális élet van, olyan gasztronómiai választék, attrakciók, szórakozási lehetőségek, múzeumok és kiállítások, amelyekért emberek több ezer kilométert utaznak a világból, hogy lássák és élvezzék. Pénztárcától függően lehet kétcsillagos szállodában is aludni, de jöjjön a vidéki Budapestre, és töltsön el itt egy hétvégét.
Kettévált az ágazat, vidéki és budapesti szállodaiparra. Szövetségi elnökként ezzel mit tudott kezdeni?
Markánsan más a helyzet a fővárosban és vidéken, de mindig is nagy volt a különbség. Csak régen Budapest ment nagyon, most pedig megfordult a helyzet, és a vidéknek megy jól. Örülnék, ha végre megszűnne a bezzegezés, és mindenki megtalálná a számítását vidéken és Budapesten egyaránt.
Összekovácsolta vagy inkább szétforgácsolta az ágazatot a pandémiás időszak?
Inkább összehozta, a sok szakmai szervezet példamutatóan dolgozott együtt, hogy megpróbáljon minél több eredményt elérni. Amit elértünk, közösen értük el. Kivételes időszak volt, a négy-öt legnagyobb és leghitelesebb szakmai szervezet napi szinten együtt dolgozott a szakmáért.
Elégedett azzal, amit érdekképviseleti szervezetként elértek a kormánynál?
Nem lehetek teljesen elégedett, van bennem hiányérzet, de ilyen járványra egyik oldalon sem lehetett felkészülni. Több mint fél évszázados szakmai szervezet az MSZÉSZ, ebből szerintem a legküzdelmesebb időszak jutott nekem. Nem tagadom, nem erre vágytam, de menedzser vagyok, szeretem a problémákat, és nem letörtek, hanem sokszor inspiráltak a nehézségek. Egyensúlyozni volt a legnehezebb, mert sokszor az egyik oldalnak túl kemény, a másiknak meg túl puha volt a kiállásom. Összességében viszont megfutottuk a turizmus csúcsévét, 2019-ben csökkentette az áfát a kormány, sok év küzdelem után sikerült elérni, hogy az állam bevezesse a hotelstars minősítést, hogy foglalkozzanak az airbnb-zéssel szabályozási szinten. Maradt feladat az utódomra is. Úgy vagyok vele, mint az a sportoló, aki nem nyerte meg a maratont, de kihozta magából a maximumot.
Maradt ideje a saját vállalkozásaira is, vagy az ágazati kényszerpihenő alatt leépült a saját cége?
Hotelüzemeltető céget vezetek, a Continental Group Kft.-t, sok változást kellett menedzselni a céges portfóliónkban is, hiszen sajnos minket sem kerültek el a leépítések, az átalakulások, a bevételünk pedig a töredékére szűkült. Az elmúlt másfél évben többet dolgoztam, mint valaha, részben a mentési művelet, részben a jövőbe való miatt. Mindezt azért, mert mélyen hiszek a turizmusban, az utazás szerintem mára kvázi biológiai szükségletté vált, beépült a Maslow-piramis aljára.
Ki finanszírozta a bezárt szállodák veszteségeit, az ingatlanok tulajdonosai vagy üzemeltetői?
Bérleti szerződéstől függ, de fájt ez mindenkinek, bérlőknek és a tulajdonosoknak nagyon. A cégünk által üzemeltetett öt budapesti és két vidéki hotel közül is csak három budapesti és egy vidéki van nyitva, és most nyitottunk két golfklubot, egyet Óbudán, egyet a Balatonnál. A golfozásban nagy jövőt látok, épp a pandémia miatt, mert magában foglalja mindazt, ami most lett minden korábbinál fontosabb számunkra. A társaságot, a sportot, jó levegőt, szép tájakat és a digitális detox lehetőségét.
